Az ősi gének hordozója

Mila, szo, 11/11/2017 - 00:07

 

 

Valahol olvastam, vagy még annak idején tanultam, hogy a magyar íjászoktól a harcok folyamán az ellenfél nagyon félt, mert kiváló íjaik, és jó céllövészeik voltak. Meggyőződésem: Szalma  István az ősi géneket hordja magában.

    Amikor Kishegyes nevét hallják az emberek, általában Lajkó Félix és Rúzsa Magdi jut az eszükbe, pedig ez a kis falu nagyon sok tehetséggel rendelkezik, és hiszem rendelkezni fog a jövőben is. Erre utaló jelekből több is van.

Ma élő költők és írók méltó helyet foglalnak el a szépirodalom asztalánál, mégis, most olyan személyt mutatok be, akiről kevesen tudtak itt, saját szülőfalujában is, mert Ő a szerény ember, aki szívvel-lélekkel teszi a dolgát, és ahhoz, hogy európai magaslatra jusson, saját erejére támaszkodhatott. A neve: Szalma István.              

- Áruld el nekem, mikor kezdtél íjászattal foglalkozni, és kinek a hatására?

- Még valamikor tíz éves koromban, az apámtól kaptam az első íjamat. Azt hiszem őt érdekelte jobban, mint engem az íjászat, mert én nem kértem  tőle. Idehaza néha, néha gyakorolgattam, majd 2008-ban egy topolyai barátom megkért, vigyem el Zentára, íjászati versenyre.  Szívesen eleget tettem kérésének. Mikor még abban az évben ismét mentünk Zentára, én is résztvevő voltam, nem csak néző. Otthon gyakorolgattam sűrűbben. A zentai versenyen, Vujković Goran felfigyel rám, felkért, legyek a szabadkai klubnak a tagja. Örömmel elfogadtam, és  attól kezdve Szabadka színeiben vettem részt országos terepbajnokságokon.  Nemzetközi volt a mezőny, amelyben: Horvátország, Szlovénia, Magyarország és Szerbia képviseltette magát 2009-ben. Ebben a megmérettetésben második helyet értem el. Ez az eredmény vitt magával. A klub tagjai segítettek, örültek az eredményeimnek.

- Milyen kategóriában versenyeztél?

- Tradicionális kategóriában kezdtem el versenyezni, ami azt jelenti, hogy az íj is meg a nyíl is fából készült.

- Mesélj további eredményeidről!

- Voltak még sikereim. Újvidéken első lettem  a nemzetközi országos versenyben.  Az Európai Nemzetközi Kupa  (EAA) sorozatos versenyén, ami kezdődött Ausztriában: 2. lettem, Szerbiában 1. helyen végeztem, Horvátországban 3. lettem. El kell mondanom azt is, hogy a magyarországi Grand Prix-vel  közösen ment az EAA, a GP-én  ezüstérmes lettem. Ha összesítésben nézik a pontszámaimat, az azt jelenti, hogy Európa-kupa aranyérmével engem tüntettek ki.

- Minden elismerésem, gratulálok, de tudom, itt nem álltál meg.

- A Horvát Kupaversenyben első helyezett lettem 2010-ben.

- Áttértem a vadászreflex kategóriába, ahol nálunk Szerbiában első helyezésem mellett országos rekordot döntöttem, és azóta is mindig javítok rajta egy kicsit, és még mindig, tehát 3 éve tartom a helyem. Nagyobb versenyeken részt vettem : Brinje Open 3. helyezés, ez is nemzetközi volt. Idén Újvidéken szerveztek versenyt. Ezen az országos bajnokságon aranyérmes lettem, tehát, első helyezett.

- Csak ilyen nagy versenyeken veszel részt?

- Dehogy. Barátságos versenyeken is szívesen részt veszek.

- Még mindig a szabadkaiak színében versenyezel?

- Most már nem, mert létrehoztuk Nagy Tiborral és Terkovity Sándorral egy regionális klubot, Kishegyes és Bácstopolya községekre vonatkozólag. A neve : Szabad Íjász Egyesület Bácsér lett. Ez a patak köti össze a két községet. A patak Krivaja néven jobban közismert. A Bácsérnek tájjellege van.
Ahhoz, hogy megalapíthassuk az íjász klubot, anyagi szükségesség is jelentkezett. Ebben nagy segítséget kaptunk tavaly a kishegyesi önkormányzattól és a Helyi Közösségtől. Jelen pillanatban ötven regisztrált tagja van a klubnak, akik versenyekre járnak.

- Szívesen átadod-e tudásodat másoknak?

- Igen, hiszen 2008 óta folyamatosan foglalkozok a 10-48 évesekkel. Voltam velük Szekszárdon  nemzetközi versenyen, ahol minden évben sikeresen szerepelünk. Szép eredményeket értek el a fiatal lányok. Fabó Dudás Réka a saját kategóriájában első lett, Marecskó Ágnes is első helyezéses, szintén a saját kategóriájában. Ezen kívül Ausztriában is versenyeztünk, ahol a pionír és kadet kategóriában első helyezettek lettek a tanítványaim, én pedig a harmadik.

- Azért szeretnék összegezni:

1.  Az  EAA aranyérmese lettél, és ugyanakkor Sopronban a GP-n   ezüstérmes, mindkettőt Vánki Szebasztián adta át az Íjászszövetségek nevében.

 2.  A 2009-ben és 2010-ben elért eredményeidért Szerbia Ifjúság- és Sportminisztériuma Arany plakettel kitüntetett, amit az Íjászszövetség elnöke adott át.

 Minderről én sem tudtam volna, ha véletlenül nem látom meg szobájában azt a rengeteg aranyérmet, ezüstérmet, amit ha nyakamba tennének, összerogynék alatta.

Valahol olvastam, vagy még annak idején tanultam, hogy a magyar íjászoktól  az ellenfél nagyon félt, mert kiváló íjaik, és jó céllövészeik voltak. Azt hiszem, István az ősi géneket hordja magában.

- Milyen ötleteid vannak még a regionális íjászaton kívül?

- Itt nálunk, Kishegyesen március 27-én, a falu újratelepítése napján  170 versenyző vett részt a megmérettetésben. Így fogalmaznék: Budapesttől Belgrádig vettek részt nálunk a versenyzők. Ez volt Szerbiában eddig a legnépesebb verseny. Én versenyen kívül indultam, mint szervező, de itt is a legmagasabb pontszámot értem el. Nagyon szeretném, ha ez a megmozdulás tradicionálissá válna, és ha lehet, még több versenyt szervezzünk.

- Most mire készülsz?

- Minden év februárjában Újvidéken megtartják a  terembajnokságot. Az idén nem vettem részt a versenyben, de tavaly ott is első lettem. Gyakorolok a következő versenyre, bár több időt szánok a fiatalokra, mint magamra.

- Tudom, ez nem minden. Van a tarsolyodban még mondanivalód.

- Ezt te is tudod a Dévics Imre Szabadalkotó Műhely szervezője vagyok, testvérem Csernus László a művészeti vezető volt. Ez a D.I.K.M. utódja. Ezek szerint nincs megszakítása a művésztelep munkájának, amit nagy nehézségek árán, de eljuttatták az ötven éves jubileumig. Azóta mind inkább virágzik a művésztelep munkája. Kezdetben, teremhiány miatt az egész családi házat a művészek, amatőrök és gyerekek használhatták. Mindent a siker érdekében! A tervem az, hogy kerámiával foglalkozó művészek csoportját kellene összehozni, akik alkotnának és a fiatalokkal is foglalkoznának, fejlesztenék azok tudását, s igyekeznének kialakítani egy keramikus nemzedéket, akik közül remélhetőleg művészek is kifejlődnek. Tavalytól, Tóth Attila, a Szövetkezet igazgatója rendelkezésünkre bocsájtotta a Velke tanyát, ahol táborokat szerveztünk (kerámia, kézműves), egyben Szent István napja tiszteletére haditornát mutattak be a zentai SzT Longénusz hagyományőrzők augusztus huszadikán..

- Azt hiszem még mindig nem mondtál el mindent, illetve tudom. Kérlek, beszélj a legújabb hobbidról!

- Lehetőségem van az üvegformálásra, köszönve a Helyi Közösségnek, és a Községnek, mivel megvették az égető kemencét, amely jó üvegolvasztásra is. Most ezzel kísérletezek, játszok. Egy részét viszem az egyesületbe, ha lesz rá igény, áruba bocsátom őket. Újvidéken a Spensen  volt kézműves vásár, ahol munkáimra galériák felfigyeltek, és érdeklődést mutattak. Különben én együtt működök más civil szervezetekkel is.

- Végre elismerést kaptál a falunktól, a Helyi Közösség nevében. Mondanál róla pár szót?

- Bevallom, igazán megörültem, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy elismerik a tevékenységemet, amivel igyekszem a falunk hírnevét öregbíteni itt Szerbiában és a határon túl is. Ez az elismerés, arra serkent, hogy továbbra is lelkiismeretesen foglalkozzak a fiatal íjászokkal, szervezzem a kerámiai művésztelep munkáját és a cserkészeket sem hagyhatom ki, mert ott is aktívan végzem a feladatomat.

- Ez mind szép és jó, de miből élsz meg?

- Az életszükségleteimhez 5000 négyzetméter fóliasátorban kertészkedek. Ebből élek.

- Akkor mikor van szabad időd?

- A kerámiai tábor szervezése aktív pihenő nekem.

- Szerintem csak akkor pihen meg a lelke, amikor a lovát rendezi. De kérdezem én: az pihenés?

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap