Az üldözött "Székely Apostol" ( Nyírő József emléknapok)

Kondra Katalin, p, 07/28/2017 - 00:07

Úgy illenék, hogy az ember ott hunyja le örökre a szemét, ahol először látta meg a napvilágot.

1953 október 16-án Nyirő Józsefnek ez nem adatott meg. Egy madridi klinikán halt meg.

 

Halála előtt néhány héttel így vívódott: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”

 

Akkor még nem sejtette, hogy évtizedekkel később, milyen politikai zűrzavart okoz végakaratának beteljesítése, mely szerint teste abban a földben leljen végső nyugalomra, ahonnan vétetett.

 

— Mit vétettem Uram? — kérdi a „székely Apostol” odaát az örök hazában, 2012 májusában. — Senki nem lehet próféta a saját hazájában — válaszolja az Úr. — Mondom néktek, ha engem üldöztek és üldöznek ma is, akkor titeket is üldözni fognak. Te Nyirő Jóska, és te is Wass Albert, szószólói voltatok a ti népeteknek. Sorsközösséget vállaltatok velük. Kimondtátok azt, amit ők nem mertek. Úgy írtatok a népről s a földről, hogy azt a vakok meglássák, a süketek meghallják, a sánták bejárhassák. Hittetek egy eszmében, nem hajlongtatok, mint a nádszál. Most mégis kivet titeket a szülőföld. Csodálkoztok? Nagy zűrzavar van odalent! Vajon hány Csaba királyfi kell vezérelje még, hogy megtalálja útját a ti népetek?…. és könnyező szemmel nézik, a kegyeleti megemlékezést.

 

„A magyarok! Az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép, az elveszett haza kísértetei! Lehet rájuk számítani? […] Itt vívódom egyedül, elhagyottan a kopár hegyek tövében, de eddig még jó szót is alig hajítottak felém.” — fakad ki újra Nyirő.

 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” — sóhajtott Wass Albert szomorúan.

 

Történt pedig mindez azért, mert:

 

„Nyolc éve már, hogy a Spanyolországban elhunyt Nyirő József újratemetésének ötlete megfogant Szász Jenő akkori székelyudvarhelyi polgármester és Orbán Viktor Fidesz-elnök egyik találkozóján. Orbán 2004 májusában járt a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkja ünnepségén, ahol tizenhárom mellszobrot avattak fel, köztük volt Nyirőé is. Az ügyben sokáig csönd volt, amikor hosszas, köztük a családdal és a spanyol hatóságokkal folytatott egyeztetések után 2012 március közepén bejelentették: Pünkösd vasárnapján helyezik szülőföldjén örök nyugalomra az erdélyi sorskérdésekkel foglalkozó, parlamenti tagságát a nyilaspuccs után is megőrző írót. Eredetileg úgy volt, hogy a hamvakat a csíksomlyói búcsúra érkező Boldogasszony zarándokvonattal szállítják Székelyföldre, a szervezők pedig azt tervezték, hogy Csíkszeredától Székelyudvarhelyig huszárok kísérik át, mert a két település között nincs vasútvonal. Ebből végül nem lett semmi. Hiába folytak hónapok át az egyeztetések a román kormány és a magyar Országgyűlés között, április végén megbukott Mihai Răzvan Ungureanu kormánya.

A május elején hivatalba lépett Victor Ponta szociálliberális kormányával elölről kellett kezdeni mindent, ráadásul egyéb ügyekben – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, választójogi törvény, kisebbségi törvény – is éleződött a feszültség a két ország között. Az utolsó pillanatban végül leállították az újratemetést, miközben még pénteken is román rendőrök keresték magyar rendszámú autókban a hamvakat. Lukács Csabát, a Nyirő József erdélyi író újratemetéséért felelős kommunikációs vezetőt néhány órára őrizetbe is vették. Az államtitkár szerint ha nem bukik meg a román kormány, akkor nem lett volna ilyen hisztéria az újratemetésből, hanem rendben megtartják. Az egyik eredeti elképzelés szerint Kelemen Hunor román kulturális miniszter, RMDSZ-elnök és maga Szőcs helyezte volna el az író hamvait. "Az új román kormány el akarta kerülni, hogy a csíksomlyói búcsú idején, amikor több százezer magyar keresi fel Székelyföldet, demonstrációvá váljon az újratemetés" – mondta Szőcs, aki szerint a tiltás visszájára fordult, így legalább mindenki megismerte az író nevét. Szőcs elmondta, hogy a hamvak Erdélyben vannak, és úgy tudja, két héten belül szűk családi körben eltemetik az írót. (A pontos időpont bírósági döntéstől függ, a temetést ugyanis a prefektúra megtámadta, a jogerős ítéletig a polgármesteri hivatal nem adhat ki engedélyt. Hogy miként kerültek a hamvak Székelyudvarhelyre, arról nincs tudomása, de határozottan kijelentette, hogy nem ő szállította oda. Azt állította, hogy törvényt nem sértettek, de a hamvak utaztatása "nem volt olyan egyszerű", szükség volt konspirációra. Fölmerül a kérdés, hogy a konspiráció része lett volna az, hogy Lukács Csaba egy csaliurnával őrizetbe vétette magát. Az író újratemetéséért felelős kommunikációs vezető ezt határozottan tagadta, mint mondta, ő újságíróként akarta megmutatni, hogy a román hatóságok, állításukkal ellentétben, nem a csíksomlyói zarándokok biztonsága miatt állítottak fel útzárakat, nem drogot vagy fegyvert kerestek, hanem a hamvak után indítottak hajtóvadászatot. Amikor a taxiját megállították, az útzárakat is feloldották. Arról semmit sem tud, hogy a hamvak hol vannak, mivel a szervezőket szerinte lehallgatták a román hatóságok, így egymással sem beszéltek erről a kérdésről. Azonban az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen. Nyirő József hamvai végig ott voltak a vasárnapi megemlékezésen, éppen csak eltemetni nem temették el. A jelenlévők látták, hogy Szőcs Géza, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkára nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi. Később a sajtó feltételezését, mely szerint a táskában voltak a hamvak, nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Lukács szerint az írói szolidaritást is kifejezhette a táska a ravatalon.”

Forrás: Index, Tóth -Szenesi Attila, 2012. 05. 29 

 

Vannak, bár maroknyian székelyek, akik vállalják és olvassák Nyirő József műveit. Ők megértették az üzenetet:

"Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött." (János 13,20).

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap