Az űrkutatás Ikaroszai

Rudnai Gábor, h, 11/19/2012 - 00:03

Rendezői útmutató Ébert Tibor Challenger című oratóriumához

 

    Az oratórium narrátor és kórus váltakozására épül. A narrátor farmernadrágos, kockás inges férfi, a feketébe öltözött kórus öt férfiból és két nőből áll. A halottak kórusa az űrhajó héttagú személyzetét jeleníti meg.
    A nézőtérre érkező közönséget fogadó színpadkép: szobortalapzat-szerű emelvényen az űrhajó roncsa, a szobortalapzat körül ül a kórus, hátát a talapzatnak döntve, felhúzott, átkulcsolt térddel, fejét a térdére hajtva. Zene: az Omega 12., A Föld árnyékos oldalán című nagylemezéről (SLPM 17865) az utolsó dal: Fekete doboz (A Challenger emlékére).
    Az összeégett roncs képzetét keltheti egy szürkésfekete kő vagy néhány kormos, vastag cső. A világítás úgy lenne a legmegfelelőbb, ha a szobortalapzat belsejéből jönne, a talapzat felső lapja plexi vagy üveg lenne.
    Az előadás kezdetét gongütés jelzi, zene az Omega 8., Csillagok útján című nagylemezéről az 1. szám: Nyitány (lemezszám: SLPX 17570). A Nyitány alatt a színpad sötét, nincs szoborvilágítás sem, bejön és baloldalt elöl megáll a narrátor. Diavetítés: a Challenger a kilövőállványon. Jó lenne, ha a színes diát nem elölről vetítenék vászonra, hanem hátulról pauszpapírra.
    A Nyitány után a diavetítő kikapcsolva, a színpad megvilágítva. A narrátor szólítja a szereplőket, azok egyenként felállnak, megállnak egy vonalban a szobor előtt. A narrátor első szövege után ők maguk mondják egyenként a nevüket. A Challengert a kórus együtt mondja. A kórus következő szövegében minden „kék”-kel kezdődő kifejezést más mond, egyszerre mondja a kórus az összefoglalást: „Napfény sikálta csiszolt messziség, hideg tisztaság.” A narrátor szavába szinte belevágva mondja az egyik nő: „Az a hetvenkettedik másodperc.” A „valamennyi”-vel kezdődő kifejezéseket a kórus együtt mondja. „…együttes létezése” végszó után a női hang megismétli: „Az a hetvenkettedik másodperc.” 2 másodperc csönd után magnóról hangos óraketyegés vagy metronómütések hallatszanak. E fölött hangzik el a kórus további szövege, az utolsó három szó („oxigén, hidrogén, atom”) nem együtt, mindegyik szót más mondja. A narrátor kérdésére („…ez voltatok…?”) nincs válasz, 5 másodpercen át csak a hangos óraketyegést vagy metronómütést lehet hallani.
    A narrátor szövegére („…Napok ütköztek össze bennetek”) az előző női hang kezdi a választ: „Az a hetvenkettedik másodperc”, együtt folytatja a kórus: „Valamennyi… kínok istenei”. Női hang: „Napok ütköztek össze bennünk”, a másik női hang és az egyik férfi vitaszerűen sorolják az ellentéteket: idő-időtlenség, végesség-végtelen. A „hét máglya” a teljes kórustól hangzik el, a „férfi” a vitázó férfitól, az „asszony” a vitázó nőtől, az „anya” a női hangtól, az „ember” a teljes kórustól, a „széjjel- és egybeolvadó” a vitázó pártól, a „magába- és széthulló” a másik nőtől és egy másik férfitól, a „törvény, rend, eszmélet, gondolat” a teljes kórustól. A „gondolat” végszó után az óraketyegés vagy metronómütés abbamarad.
    A „Semmiség” szót a kórus együtt mondja, hangonként viszont balról jobbra haladva külön-külön: l. ffi: „egy s”; 2. ffi: „egy e”… A narrátor szövegébe az első „bizonyosság” után beleszól a női hang: „Az a hetvenkettedik másodperc”; ezt megismétli a teljes kórus.
    A narrátor utolsó szövege után 5 másodpercnyi óraketyegés vagy metronómütés alatt felvetítve Edvard Munch Sikoly című litográfiája (Kristó Nagy István: Munch szemtől szemben. Gondolat, Bp., 1983–89. o.), majd Munch A nap című vázlata (128. oldal), ennek zenei aláfestése az Omega Csillagok útján című nagylemezéről a 4. dal: Légy erős! A dalnak csak a hangszeres bevezetője hangzik el, az ének nem, a zene az utolsó szám, a Finálé végével, azaz a Beethoven-szimfóniával zárul. A szimfónia alatt újra meg van világítva talapzatvilágítással az űrhajó roncsa.
    A szereplők a Sikoly vetítésekor letérdelnek, így maradnak az előadás végéig.
    A plakát szövege az előadás helyének, időpontjának és a szereplők nevének feltüntetésén kívül a következőket tartalmazza:

 


CHALLENGER
– Oratórium –
Írta: Ébert Tibor
Forgatókönyv: Rudnai Gábor


 

    A plakátra rákerülhet a Sikoly reprodukciója, Ébert Tibor-idézettel: „Az a hetvenkettedik másodperc: valamennyi sikoly együttes élessége.”

 

Ébert Tibor

Challenger

 

Oratórium

     – Francis Scobee, Michael Smith, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis, Judith Resnik, Christa McAuliffe. Sohse jegyeztem volna meg a neveteket, soha nem érdekelt volna sem az arcotok, sem a mosolyotok. Mintha egyre több hang mondaná bennem neveteket, egyre több hang, mintha sok-sok szám, ajkam volna.
    – Francis Scobee, Michael Smith, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis, Judith Resnik, Christa McAuliffe.
    – A létezés kórusa, s a refrén
    – Challenger.
    – Hatalmas völgyek, kupolák dobjai, ezerágú göbös ujjak ritmusozzák visszhangozva.
    – Challenger, Challenger…
    – Nézem az eget, az eget, mely tiszta januári ég.
    – Kék víz, kék föveny, kék jég, kék part, kék mélység, magasság, szélesség, kékség dimenziója.
    – Napfény sikálta csiszolt messziség, hideg tisztaság. Én, ha az eget nézem itt, budai lakásom ablakán át, fejem a tarkómba süpped, talán megérzem súlyát a látható és láthatatlan csillagoknak, egek felvonóján emelkedik tekintetem, kapaszkodik felfelé, mint szűk világítóudvar mélyéből, elképzelem: ott fent az ég alatt a Föld, Prométheusz, Pallasz Athéné földje, az ég alatt a tenger, Poszeidón vize… Az ég áttetsző, szétterült, kisimult nyugalom, mozdulatlan… De az a hetvenkettedik másodperc.
    – Az a hetvenkettedik másodperc: valamennyi robbanás együttes robbanása, valamennyi megkondult harang együttes kondulása, valamennyi zenekar együttes fortissimója, kakofóniája, valamennyi sikoly együttes élessége, valamennyi sziréna együttes felvijjogása-bődülése, valamennyi ordítás együttes ordítása, bömbölése, valamennyi létező hang együttes létezése. Hangfelkiáltójelek! Tűz és fény és láng! Fények fényessége, tüzek tüzessége, elöntő, vakító tűzözön, dőlő lángfalak, tűztobzódás, lángok tánca, táncok lángja, lángrock and roll… Tűzszökőár, hangszökőár, elemek show-ja, oxigén, hidrogén, atom…
    …
    – Ezt hallottátok, ezt láttátok, ezt hallhattátok, ezt láthattátok, ez voltatok…?
    – A képzelet sohse járhatja be a poklokat. Napok ütköztek össze bennetek.
    – Valamennyi fájdalom együttes fájdalma, valamennyi félelem együttes félelme, kínok istenei, idő, időtlenség, végesség, végtelen… hét máglya, férfi, asszony, anya, ember széjjel- és egybeolvadó, magába- és széthulló törvény, rend, eszmélet, gondolat.
    – Értelmetlenség értelme, értelem értelmetlensége.
    – Ellobbanó magán-mássalhangzó.
    – Űrsír.
    – Semmiség, egy s, egy e, egy m, egy…
    – Most már tudom, milyen erős a Föld, most már tudom, milyen gyenge az ég, most már tudom, milyen gyenge a Föld, most már tudom, milyen erős az ég? Bizonyosság… Bizonyosság…? Sic itur ad astra.
    – Sic itur ad astra.
    …
    – A csöndben én csak földi obeliszket állíthatok nektek láthatatlanul.
    – Valamennyi létezés, valamennyi létező teljes hiánya: semmiség.
    – Égi panteon. Motyogom neveteket… megidézem arcotok, szemetek, mosolyotok: hét amerikai.
 

 

 

 

 

Megjelent: Napkút, 2003. okt.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap