Az útkövező

Szerkesztő A, v, 03/24/2013 - 00:07

 

 

 

 

Parázsló menny sistereg a hátán,
a bôre szakadozott vörös lobogó.
Szíjas testéből kínzó tengert facsar
a dél. Magasba lendített csákánya
szarván rostokol a Nap, csikorgó
fogakkal őrölve sorsát lesújt
az útkövező.
                    Áhít alkonybelű
dinnyét vagy sört, melyben örök a hó,
de megaszalt szöcskelábakban lappang
az idő, s a fény őrjítőn zizegő
szalmakazla egyre nő.
                                    Akkor felragadja
a szőke hőből kikalapált üst-nyarat,
melyben a világ minden szutyka kátránnyá
kiforrott, és arcul önti az eget,
majd könyörgésbe-nyurgult karokkal
mellére öleli a kalózszín
felhôt, s amíg lávázó húsán
az eső füstölve elég, két térde
a gránitkőben megered.

                                           

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap