Azok a nyári napok

Kő-Szabó Imre, sze, 09/19/2018 - 00:11

           A nyár nem más, csak egy évszak, így egyszerűen. Mert felosztották az évet négy évszakra. Ezt csillagászati és meteorológiai megfigyelések alapozták meg. Érdekes a sorrend, mert mindig ezzel kezdik: - tavasz (ez a kezdet, az éledés), - aztán a nyár (a legmelegebb évszak, amelyben a növények kifejlődnek és termést érlelnek), - majd következik az ősz (a betakarítás ideje) – és végül a tél (a természet pihenése). A nyár a június, július, augusztus hava. Csillagászatilag az északi féltekén ez az évszak, amely a június 21-i napfordulótól a szeptember 23-i napéjegyenlőségig tart. Az év legmelegebb időszaka, de volt már rá példa, hogy a természet sokszoros cáfolatot, tréfát űzött az évszakok megszokott rendjében. Akkor havazott, amikor „nem szokás” és akkor volt meleg, amikor ez „nem illik”. De azért az évszakok általában, rendre bekövetkeznek.

           Z. Péter már áprilisban elkezdte számolni a napokat, mikor mehet szabadságra, nyáron a családjával. Úgy tervezték, hogy az idei szabadságot Zebegényben töltik, a hétvégi házukban. A július végi nyaraláshoz még volt hetvenöt nap, gondosan megtervezték a teendőket. Mindent összekészítettek, takarókat, lábosokat, tányérokat. Még pár szerszámot is összeszedett szerelő ládájából. Biztosan egy-két dolgot, meg kell javítani. Jut erre is idő, hiszen három hétig lesznek ott. Olyan ez, mintha ide költöznének, legalább is úgy tűnik majd.

           Elérkezett a nap, korán reggel lecipeltek mindent az emeletről. A Skoda gépkocsi csomagtartója, olyan volt, mintha kitömték volna. Az indulás előtt már semmi nem fért bele. Beültek, hátul a két gyerek, ő a kormánynál, mellette az asszony és indulás.

           Szerencsésen megérkeztek, kipakoltak és elkezdték élni zebegényi nyaralási napjaikat. Egy jó hét után tűnt csak fel Z. Péternek, hogy itt csend van, ha lemegy a boltba, az emberek beszélnek hozzá, meg kedvesek is. A templom haragjának a hangja is nyugtatólak szól. Mintha a pesti forgatagból egy csendes környezetbe kerültek volna. Kiült az asszonnyal a teraszra, a gyerekek kirándultak a közeli erdőbe. Ezt a délutáni, naplemente előtti időt szerette. Innen messzire ellehetett látni, a távolban a Visegrádi hegyek, a Duna hosszantartó szalagján ilyenkor megcsillant a nap megtört fénye. Egyszer-egyszer egy hajó lassú, ütemes motorzaja is eljutott idáig. Ez volt a pihenés csúcspontja, ezért szeretett itt lenni. Nem vágyott a tengerentúli szigetekre, az egzotikus tájakra. Számára ez volt a teljes, rózsaszínbe átívelő, nyári napok sokasága, még akkor is, ha csak három hétig tartott.

           S. Sándor a tél folyamán, meg az előző év őszén, mindent összeszedett, hogy ezen a nyáron elkészülhessen a háza. Beszerezte az építkezésre vonatkozó engedélyeket, A telek már jó pár éve az övé lett. Ősztől több gépkocsi sódert vitetett a helyszínre, hogy az alapba legyen elegendő anyag. A téglát, a gerendákat, léceket, cserepet megrendelt a Tüzép-nél. Aztán elérkezett a nyárelő időszaka, a május. Ásták az alapokat, keverték a betont. Mire megkötött június vége felé jártak. Megjöttek a kőművesek, rakták a téglát, emelkedtek a falak. Igaz jó nyári meleg volt, izzadtak a szakemberek, de ez senkinek nem vette el a kedvét. Mindenki tudta, hogy S. Sándor családjával itt szeretné tölteni a karácsonyt, az új házban.

           A nyár a szálas gabonák (búza, rozs, árpa) aratásának az ideje. A régi öregek úgy mondták és ehhez tartották magukat, hogy az aratás kezdő időpontja – június 25. (Péter Pál napja). A búza töve megszakad, ezen a napon, kezdődhet az aratás. Az aratás embert próbáló időszak. A munkálatokat a forró nyárban kell elvégezni. Régen sarlóval, majd kaszával vágták a gabonát, szedték a markot, kévékbe kötötték a gabonát. Ma már ez a múlté, mert a földeket kombájnok járják végig és egyszerre elvégezve mindent, még a cséplést is.  Az aratásból napjainkra a meleg, a nyár maradt meg, de ez kemény munka, még most is, hogy kenyér kerüljön az asztalra.

           Világot látni, utazni a legjobb, sok szempontból mérlegelheti az ember. Mert ugye nyáron meleg van, nem kell sok ruha, egy pólóban is bejárhatja Európát. Az sem gond, ha éppen nincs éjjeli szállás, mert az Isten ege alatt is, jót lehet aludni. Szóval a nyár sok könnyebbséggel szolgál, mindegyik évszaknál. Az emberek szeretnek utazni, sok fajta úti cél lehetséges. Szép utazásnak mutatkozik egy olaszországi, vagy egy spanyol, vagy francia. Egy Londoni utazás sem megvetendő. Ezekben az utazásokban jelenleg van egy furcsaság. Fapados repülő járatra fizet be az utazó, aztán kimegy a Liszt Ferenc repülőtérre, felül a megjelölt járatra és hip-hop Londonban találja magát. Nincs semmi fokozatosság, mert utazni csak úgy érdemes, hogy az ember elindul, megy, nézelődik, sokféle tájat lát, benne falvakat, városokat, embereket és egy idő után megérkezik a célba. A megérkezésnek van egy különleges, várakozó, fokról fokra előbbre jutó stádiuma. Tele izgalommal, várakozással. Így jó utazni, erre természetesen a nyár mutatkozik a legjobb időszaknak.

           Délután vette észre az égen gyülekező bodor fehér fellegeket. Először nem gondolt semmire, hiszen J. Károly ötven évével, már nyáron sokszor látott ilyen felhős csoportosulást. Tovább kapált a szőlősorok között, a homok eléggé porzott. Teljesen belepte bakancsát, a nadrágja alsó szárát. Néha köhécselt is egyet. – Jó lenne egy kis zápor! – ötlött fel benne, aztán ahogy elnézte a különböző alakzatokat rajzoló, gyülekező felhőket, meg is állapította: - Mindjárt esni fog! Még ezen a szőlősoron szeretett volna végig érni. Ott a végén a kis présház, előtte a pincelejárathoz csatlakozva egy keskeny féltető.  Ezt még akkor csináltatta egy áccsal, amikor megvette ezt a telket. Már akkor gondolt arra, jó lenne egy nyári zápor elleni, védő kistető. Feltekintett az égre, a bodor felhők tovább tornyosultak, a kert végében már szürke színűre is váltott és hirtelen, szétszórt, nagy cseppekkel esni kezdett. Fogta a kapát és berohant a féltető alá. Csak annyi ideje volt, hogy oda érjen, az eső esni kezdett. Nem borult be az ég, úgy tűnt mintha csak itt a telken esne, de zuhogott, becsületesen, kiadósan. Ahogy ott állt a pince ajtajában, csend volt, különös csend, csak a féltetőről alázúduló víz apró vájatokat formált a homokba. Csöpögő, egyenletes hangja kellemes nyugvást adott.  Pihentető volt, csak állt és hallgatta a nyári zápor, szinte zenébe illő zuhogását.

           Elolvadt a hó, kitavaszodott. Zs. Gergely sofőrnek ilyenkor tűnt fel igazán, hogy a téli fagyok, mennyire tönkretették az utak aszfalt burkolatát. Nem győzte kerülgetni, a nagyobbnál nagyobb kátyúkat. Alig várta, hogy eljöjjön a nyár, mert ilyenkor megjelentek a közút munkásai gépeikkel, gőzölgő, kékes füstöt eregető, forró aszfaltokat szállító kocsikkal. Sorra betömték a keletkezett gödröket. Simák lettek az utak, nem teljesen simák, pár kisebb mélyedés azért még maradt. Pedig a csoki barnára lesült aszfaltozó munkások mindent megtettek, hogy a rekkenő meleg ellenére, jól végezzék munkájukat.

           A vasutas, vonatos utazás a legjobb, ha az ember meg akarja ismerni egy tájegység arculatát. Ebben lehet egy ország, vagy éppen egész Európa is. Ez a gondolat hozta létre az Európai Unióban, hogy vonatos utazásra invitálja – nyáron – a 18. évét betöltő fiatalokat egy 30 napos utazásra. Ez a fiatal lehet francia, olasz, spanyol, német, cseh vagy éppen magyar. Az utazni kívánó fiatalnak pályázni kell, majd kap egy egész Európára szóló, nemzetközi vasúti szabadjegyet és mehet, arra amerre csak akar. A neve InterRail. Az unió évente 50 millió eurót (15,5 millió forintot) szán erre a célra. Ismerd meg Európát!

           A nyárhoz hozzá tartozik a strandolás. Medencében, folyóparton vagy éppen a Balatonon. A simogató vízben úszni, pancsolni, könnyed, felemelő pihenést ad. Ezt pedig szereti gyerek, felnőtt egyaránt. Aztán ehhez a lubickoláshoz szorosan hozzátartozik három dolog, némi korosztály szerinti elosztásban. Ugyanis lángost ehet bárki (sajtosan vagy foghagymásan), fagylaltot nyalhat, akinek nyelve van, azonban sört (üvegből, korsóból, papírpohárból) csak az erre jogosultak ihatnak, természetesen a felnőttek. Ezek a kulináris élvezetek is hozzátartoznak a nyárhoz, a nagy meleghez, éppen azért, hogy mindent kiegyensúlyozottabbnak érezzünk.

           Az iskolai szünet a nyár ajándéka. P. Pannit Szegedről vitték szülei B. faluban lakó nagymamájához. Z. Katit pedig Pestről, szintén ebben a faluban lakó nagymamájához. A szegedi kislány és a pesti kislány itt ismerkedtek meg egymással a nyári nyaralás során. Mindketten az általános iskola padjait koptatták. P. Panni ötödikes volt, Z. Kati pedig hatodikos osztályos. Tulajdonképpen olyan egy ívású kislányok. Már várták a nyaralás idejét, előtte levelet is váltottak, hogy megírják, mikor utaznak és szüleiknél elérjék, hogy az időpont lehetőleg egybe essen. Ezek a nyarak a városi élettől nagyban különböztek. Sok mindenben, mert legelőször is a nagymamák sokkal engedékenyebbek voltak, nem követelték meg, hogy mikorra kell hazamenni. Játszottak, szinte reggeltől estig, csak az ebéd szakította meg ezt az időpontot, Kirándultak, már meg tanultak biciklizni a nagypapák kerékpárján. Így B. falu határa kitágult, elkerekeztek a szomszéd faluba. Lementek a Berettyó partjára. Ettől a nagyszülők tiltották őket, mert a folyóvíz veszélyes, de titokban lemerészkedtek. Nézték a gyorsan folyó vizet, meg a folyó partja sok érdekességet tartogatott számukra. Ezek a nyaralások egészen nyolcadik osztályig töretlenek voltak, aztán az a bizonyos tizennegyedik év, fordulatot hozott. Más iskolákba jártak, más volt az elfoglaltság. Még pár évig leveleztek, de egyben egyetértettek, szépek voltak azok a nagymamai nyaralások. Gondtalan nyarak, ezek maradtak meg emlékezetükben.

■■

                                                                  

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap