Babherceg

Apáti Kovács Béla, p, 07/27/2018 - 00:07

(Senki ne keressen történelmi hűséget ezekben a mesékben! Csupán csak elképzeltem, szabadon engedtem a fantáziámat, kitaláltam egy mesét, amely akár ezekben a várakban is megtörténhetett volna. Mindezzel az volt a célom, hogy felkeltsem olvasóim érdeklődését a magyar várak iránt. Rengeteg, csodás vár vagy várrom található Nagy-Magyarország területén. Érdemes felkeresni várainkat. Talán váras meséim segítenek ebben.)

 

 

 

Somogyországban a Rinya folyócska jobb partján állt egy picinyke vár. De nem is kellett, hogy nagy legyen, mert lakója volt a babherceg. Olyan kicsi volt, hogy a környékbeliek nem is igen látták. Igen – igen kellett meresztgetni szemüket, ha meg akarták pillantani.

Ha véletlenül egy vándor arrafelé járt, azt hihette, hogy a Babócsa várában nem lakik senki. Elhagyta egykori lakója, s falai közt nincsen élet.

Pedig a várban lakott babherceg néhány szolgájával és szarvasbogaraival, amelyek a kicsi aranyhintóját húzta.

Egyszer egy szép nyári nap délutánján a környék földművesének a leánykája kóborolt a vár környékén. Szüleitől már hallott a vár lakójáról. Sokat meséltek neki a babhercegről. A kislány azt hitte, hogy a falusiak találták ki hosszú, unalmas, téli estéken, amikor fura történeteket szórakoztatták egymást. Ez is csak ilyen mendemonda lehet – gondolta a leányzó.

Elhatározta, hogy bemegy a várba és egy kicsit körülnéz. Bizonyára a vár kertjében talál valami szépséges virágot. Hiszen egykor minden várnak híres kertészei voltak, akik szép virágokat neveltek. Nem lehet, hogy ne maradjon mutatóban abból a sok virágból.

A hatalmas tölgyfakapu nehezen nyílt ki. Úgy tűnt a lánynak, mintha valaki belülről elreteszelte volna. Addig – addig mesterkedett, amíg sikerült bejutnia.

Nem hiába gondolta, hogy a várnak szép virágoskertje van. A kaputól az út éppen mellette vezetett el. Csodálkozott is, ha nem lakják a várat, a virágoskert mégis gondozott. Annyi csodás virág volt ott, hogy ő még sohasem látott annyit. Pedig nekik is volt a házuk előtt egy, és édesanyjával együtt nevelgették azokat. A szomszédok és, aki arrafelé járt, mindig megcsodálta a szebbnél szebb virágjaikat.

Hamarosan be kellett látnia, hogy a kertjük még csak nyomába se léphet az itteni gyönyörű virágoknak.

Nem győzött betelni a nézésükkel. Azt sem tudta, melyiket nézze, melyiket szagolgassa, vagy simogassa. Mint egy pöttöm gyermek úgy örvendezett látványuknak.

Rengeteg olyan virág is volt, ami hiányzott a kicsi házuk kertjéből.

Amikor már jól kigyönyörködte magát, úgy gondolta magokat szed, amelyeket otthon majd elültet. Így nekik is lesz, és nem kell eljönnie a várba, ha szép virágokat akart látni.

Nekiállt és kötényébe gyűjteni kezdte a virágmagokat. Már majdnem végzett a gyűjtéssel, amikor a vár egyik tornyából valaki rákiáltott.

–  Ki engedte meg, hogy magokat gyűjtsél a kertemből?

A lány körbenézett, de senkit sem látott. Egy árva lélek sem volt a közelében.

Bizonyára a Rinya folyó felüli szél játszik vele és az tréfálta meg. Mit sem törődve az előbbi hanggal tovább gyűjtötte a virágmagokat.

Alig telt el néhány pillanat az előbbi hang újból rámordult, de most sokkal mérgesebben:

–  Ki engedte meg, hogy magokat gyűjtsél a kertemből?

Ennek fele sem tréfa – gondolta a lány és elindult a kijárat felé, hogy minél előbb megszabaduljon ettől a kerttől, ahol talán maga az ördögök fejedelme tanyázik.

Pár lépés után valami vagy valaki visszahúzta a szoknyájánál fogva. Először azt hitte talán egy rózsabokorba akadt be. Megpróbálta kiszabadítani magát, de amikor hátranézett, még a vér is meghűlt az ereiben.

Egy babszem nagyságú emberke fogta erősen a szoknyája szélét.

Hát mégis igaz lenne a babherceg legendája? Nem csak az unatkozó emberek találták ki.

Azt sem tudta, mit tegyen? Elfusson vagy maradjon? Csak állt remegve a vár virágoskert közepén kötényében a sok összegyűjtött virágmaggal.

–  Egy feltétellel lehet tiéd a sok virágmag – mondta babherceg.

–  Mit kell tennem? – kérdezte majdnem sírva a lány.

–  Jöjj hozzám feleségül! Ha ezt megteszed, akkor itt a várban minden e tiéd lesz.

–  És ha nemet mondok?

–  Akkor téged is rózsabokorrá változtatlak, mint a többi lányt, aki nekem nemet mondott.

Ekkor a lányban felsejlett, azt is szokták mesélni a régi öregek, hogy majdnem minden évben a környékről eltűnt egy lány és soha többé nem került elő. Hiába kutatta, kereste a megye összes zsandárja. Ha látták is a lányokat, csak addig tudták nyomon követni, amíg elindult a vár irányába, s utána, mintha a föld nyelte volna el. Reá is ez a sors vár, ha nemet mond a babhercegnek.

Nem volt buta lány, ezért gondolkodni kezdett. Talán mégis csak jobban jár, ha feleségül megy a babherceghez. Itt meglesz mindene, otthon úgyis állandóan szegénységben éltek. A várba hozatja a szüleit, édesapjának, édesanyjának ezüst és arany ruhákat varrat, amelyek drágakövekkel lesznek kirakva.  Lehet, hogy még arra is rá tudja venni a férjét, hogy a kacsalábat építtessen a vár alá, amin majd az forog. Nem utolsósorban az itteni kert sokkal nagyobb, mint ami van a kicsi házuknál. Itt annyit kertészkedhet édesanyjával, amennyit csak akar. Nem lesz más dolguk csak a virágokat gondozni. Végül ez annyira megtetszett neki, hogy igent mondott:

–  Egy feltétellel feleségül megyek hozzád, ha elengeded azokat a lányokat, akiket rózsabokorrá változtattál.

–  Nagyon szívesen teljesítem kérésedet, drága egyetlenem – mondta a babherceg és felemelte a pálcáját, háromszor suhintott fele a levegőbe, és lássatok csodát a kertben lévő rózsabokrok mind egytől egyik leányokká változtak.

A lányok nem győztek hálálkodni a megmentőjüknek.

–  Köszönjük, hogy kiszabadítottál bennünket.

–  Menjetek Isten hírével, s legyetek boldogok!

–  Mi lesz veled? Tán csak nem mondtál nemet a babhercegnek?

–  De bizony, felesége leszek, és ezentúl itt fogok élni férjemmel a Babócsai várban.

–  Jaj, Istenem! – sikoltották a lányok szinte egyszerre. – Ilyen nagy áldozatot hoztál értünk?

Igazából, ha akartak is volna mondani valamit, nem volt rá idejük, mert olyan dolog történt, amire egyikőjük sem gondolt. A babhercegből egy szépséges dalia lett.

A jelenlevők mind egytől egyig nagyon meglepődtek. Sehogy sem értették, mi történt. Előbb még egy parányi emberke állt előttük, de a következő pillanatban egy igazi herceg, aki minden lánynak az álma.

Már bánták is, hogy annak idején nemet mondtak. Milyen jó lett volna, ha most a herceg őket vezetné az oltárhoz. De ezen már nem lehetett változtatni, a szegény földműves lánya lép vele frigyre.

A csodálkozó lányoknak a herceg elmesélte, hogy egy undok boszorka babszemmé változtatta bosszúból, amiért édesapja nem teljesítette a kérését, hogy ossza meg vele a birtokát. A varázslat egész addig tart, amíg egy lány feleségül nem megy a babherceghez. Az a kiszemelt leányzó, aki nemet mond, az változzon rózsabokorrá. Ezért volt annyi rózsabokor a Babócsai vár kertjében.

A varázslat megtört, és a babhercegből szép dalia lett.

–  Lányok, mindenkit meghívok az esküvőre – mondta a herceg – híjátok el szüleiteket, rokonaitokat, akit csak akartok. Mához három hétre olyan nagy lakodalmat tartunk, hogy mulatozásunk felhallatszik majd az égig.

Így is történt. A lakodalom három éjjel és három nap tartott szünet nélkül. Amikor a násznép jól elfáradt, összepakoltak és hazamentek. Az ifjú pár pedig boldogan élt, amíg meg nem halt.

 

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap