Babits Mihály: Erdély

Szerkesztő A, p, 06/24/2016 - 00:02

Babits Mihály: Erdély

 

Rólad álmodtam, Erdély,

kamasz koromban, Erdély,

messzirül süvegeltek

hegyek és fejedelmek.

S ki voltál könyvem, Erdély,

ezeregyéjem, Erdély,

lettél ifjonti házam

és tanuló lakásom.

Három nagy évig, Erdély,

laktam földedet, Erdély,

ettem kürtös kalácsát

s a tordai pogácsát.

Ismertem színed, Erdély,

tündérszín őszöd, Erdély,

üveg eged metélő

csúcsaid gyémánt élét.

Most versbe szállok, Erdély,

az első hírre, Erdély,

hogy varázsod határát

sorompók el nem állják.

Öreg pilóta, Erdély,

ül így gépébe, Erdély,

mégegyszer ifjúsága

tájain szállni vágyva...

 

Habár odáig, Erdély,

el nem érhetek, Erdély,

hol régi lusta sziklám

ma is emlékezik rám.

Oh messze, messze, Erdély,

messze még a nap, Erdély,

hogy teljes lesz a munka

s az igazság se csonka.

 

 

1940. aug. 30. - szept. 27.

 

 

Felber Zsolt Trianon-gyűjteményéből

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap