Barnabás, a királlyá lett juhász 2/9.

Adorján András, h, 10/01/2018 - 00:02

 

 

 

 

Folytatás

 

- mesesorozat -

Mártának és Annának
Barnabás, a királlyá lett juhász

Ezt a befejezetlen mesesorozatot 1987. december 24-én kezdtem el írni a kislányaimnak. (Márta akkor volt 8, Anna-Berta 7 éves.) Azazhogy nem írtam, hanem magnóra mondtam, hogy – mint afféle papapótlót – a gyerekek esténként meghallgathassák. Évek múltak el, míg egyszer megkértem valakit, gépelné le. Úgy is lett, s én úgy találtam, hogy némi stiláris csiszolással közölhető is lenne. Szándékomban állt folytatni is, csakhogy időközben felnőttek a gyerekek…

Kedves gyerekek, s felnőtt olvasók, szülők, nagyszülők: íme, itt jön Barnabás történetének első fejezete. Ha tetszene, s én erről tudomást szereznék, valószínűleg nekigyürkőznék, hogy tovább szőjem a mesét (eddig 7 fejezete készült el – meg utóbb még egy), s egy önálló könyvben jelentessem meg. Várom tehát az olvasók véleményét! Akárhogyan is lesz, Barnabás a dolgát már megtette: csaknem három hónapos távollétem alatt sok-sok estén helyettesített a gyerekszobában...

Nem tudom, ki hogy van a honvággyal. Minket, sakkozókat sem kímél, de megszokjuk. Megesik, hogy csak hetekkel az elutazás után kezd a szívünk tőle fájni. (Attól is sok függ, milyen környezetbe kerülünk, s főleg, hogy megy-e a játék!) Amikor l987. december 27-én útnak indultam, hogy Spraggettnek St. Johnban az A. Szokolov elleni VB jelölti páros meccsén szekundáljak, s azt követően további három versenyen részt vegyek, még nem sejtettem, hogy a szokásosnál mennyivel több viszontagság vár rám. De a honvágy első hulláma már a kiutazás napján elöntött.

 

2. Barnabás, a Bajnok

Telt-múlt az idő, Barnabás már egész otthonosan mozgott a királyi palotában, a juhászgúnyát felcserélte pompázatos, szép királyi öltözékre és megtanulta az úri dolgait, kötelességeit. Igazságos, jó király volt, a nép szerette. Csakúgy, mint az ifjú királynét, aki most már megbizonyosodott, hogy szerencséje volt ezzel a választással. Úgyhogy boldogan éltek és nem sokat veszekedtek. Az öreg király is örült, mert ő is látta a lánya boldogságát, hogy a nép sora is jó kezekben volt, csak egyszer-egyszer egy-egy atyai tanáccsal, meg az ő nagy tapasztalatával volt az új király segítségére. Különben hagyta, hadd uralkodjon, hadd kormányozza a népet a belátása szerint. És Barnabás csakugyan előállt egynéhány új dologgal.

Tudjátok, azt szokták mondani, új seprő jól seper. Szóval végezte lelkesen a dolgát, meg hát persze új dolgokat is bevezetett. Például azért, mert ő úgy gondolta, hogy a sakkozás nemcsak a szellemet pallérozza, vagyis okosabbá teszi az embereket, hanem azt is hitte, hogy a jellemet is megnemesíti, jobbá is teszi őket. Ezért aztán nagyon sokat tett azért, hogy a sakk elterjedjen az országban. Végül is minden családnál egy idő után volt otthon sakktábla, és aprók-nagyok lelkesen tanulták és játszottak rajta, különösen a hosszú téli estéken, amikor már amúgy sem tudtak volna mit csinálni. Egy szó, mint száz, telt-múlt az idő békességben, örömben, boldogságban. (Még szőlő, lágy kenyér is került olykor.)

No, aztán amikor már elég idő telt el – már úgy értem, hogy sokan megtanultak sakkozni, voltak közöttük igazán jó játékosok is – elérkezett az ideje annak, amikor egyszer csak gondolt egyet Barnabás, és megkereste király atyját, meg a kedves feleségével is megtanácskozta a dolgot. Ugye annakidején volt az a nagy lovagi torna, de bizony abban nem igen vettek részt mások, csak a messzi földről jött daliák, nemes urak, királyok, hercegek. Pedig hát nem úgy van az, hogy a királyok játéka csak a királyokat, nemesurakat illeti meg, hanem az egyszerű nép is megtanulhat nagyon jól játszani. Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, azt határozták el, azt sütötték ki, hogy meghirdetik az első országos bajnokságot! Több eladósorban lévő királylány nem lévén, ez persze már más tétért folyt, leginkább csak a dicsőségért. Meg szép díjakat is kitűztek, úgyhogy jöttek is az emberek az ország minden részéről. Voltak közöttük gazdagok, szegények, fiatalabbak, vénecskék, mindenki reménykedett, hátha éppen neki sikerül bebizonyítania, hogy ő milyen egy agyafúrt kópé. Kell-e mondanom, hogy maga a király is részt vett a bajnokságban? És ahogy annakidején sem véletlenül győzött a lovagi tornán, ezt a bajnokságot is megnyerte. Pedig kihirdették azt még külön is, hogy jaj annak, aki a királlyal szemben nem a legjobb tudása szerint küzd, hogyha szándékosan hagyja magát megveretni! Úgyhogy szépen, becsületesen küzdöttek is ellene az emberek, de mit volt mit tenni, ő volt akkor a legjobb sakkozó az országban.

El is nyerte a bajnoki címet, örült is neki, de még egy picikét dölyfössé is tette ez a dolog. A királynénak nem is nagyon tetszett ez, mert ő egy egyszerű, jólelkű, szerény fiúhoz ment annakidején férjhez és bizony úgy látszott, hogy mostanra a hatalom, meg a pompa, meg a sikerek egy kicsikét elbizakodottá tették Barnabást. A királyné nem szólt, mert reménykedett is abban, hogy idővel talán elmúlik ez a dölyf. Aztán újra teltek-múltak a napok, a verseny nagyon szép sikert hozott nemcsak a királynak, hanem tényleg az emberek örültek is neki, mert szép partikat játszottak, nemes vetélkedésben, becsületes harcban dőltek el a párharcok. Azzal már mindenki egyetértett, amikor az eredményhirdetésnél azt is kikiáltották, hogy ezentúl minden évben meg fogják rendezni az országos bajnokságot. És úgy is lett!

A többit álmodjuk meg, szenderedjetek el, gyerekek!

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap