Batsányi János Emléknap

Szerkesztő A, szo, 05/12/2018 - 00:14

 

 

 

 

 

 

 

 

A 18. század vége és a 19. század eleje a nemzeti öntudatra ébredés nagy időszaka. Bessenyei, Csokonai, Kazinczy, majd Vörösmarty kora. Ennek a dicső szakasznak a jeles alakja a költő Batsányi János, aki művészete okán az elsők között említendő, napjainkban mégis kevés szó esik róla. A felvilágosodás gyermeke volt ő, polgári család sarja, aki eszével, akarásával, támogatói bizalmának elnyerésével a kor nemesi értelmiségének tagjává küzdötte fel magát. Akaratos, dacos ember volt, ez hajtotta, űzte előre, fel akart érni azokhoz, vagy még inkább, meg akarta előzni azokat, akiknek születésüknél fogva könnyebb helyzet adatott. Batsányi Kazinczy társaként indult, Kassán vele és Baróti Szabó Dáviddal megalapították a Kassai Magyar Társaságot, megindították az első magyar folyóiratot, a Magyar Museumot. Kassa volt ekkor a hazai irodalmi élet telefonközpontja, ahol és ahová összefutottak a szálak. A mai értelemben vett „intézményes” irodalom forrásvidékén járunk: Kazinczyék felismerték, hogy az írók külön-külön, egymástól távol, egymást nem ismerve nem teremthetnek irodalmat. Hiszen az irodalom – az egyes műveken túl – párbeszéd, közös út, közös cél: közösség. A két ember, Batsányi és Kazinczy munkája nem tartott hosszú ideig, Kazinczy Orpheus címmel saját folyóiratot indított. Ám útjuk még egy ideig párhuzamosan haladt. Batsányit A franciaországi változásokra című verse miatt elbocsátották, s bár a Martinovics-összeesküvésben való részvétel vádja alól tisztázta magát, „veszedelmes elvei” miatt egy év börtönre ítélték. 1809-ben ő fordította le a Bécsbe bevonult Napóleon kiáltványát, később Párizsba költözött. Napóleon bukása után ismét börtönbe került, majd Linzbe száműzték, ott élt élete végéig. Felesége, az osztrák költőnő Baumberg Gabriella végig kitartott mellette. Idegenből figyelte hát a magyar művelődési életet, melybe már nem tudott bekapcsolódni. Ha otthon lehet, bizonyára ő is szerepet vállal a nyelvújítás nagy küzdelmében, abban a megújulásban, amelynek egyik vezére éppen Kazinczy Ferenc lett. Batsányi költészetét az irodalomtudomány nagyra becsüli. A franciaországi változásokra fenyegető szenvedélyével Petőfit idézi-előlegezi, A látó a felvilágosodás nagy ívű dicsőítése, az „erkölcs, ész, igazság, törvény, egyenlőség és szabadság” eszményének megvallása. E vers záró sorai egy megújuló világot jövendölnek, még a század (a 18. század) végéig. A magyar megújulás a 19. század első felében (Kazinczyék munkája, majd a reformkor nyomán) jött el, de ebben Batsányi már nem tudott részt venni. A nemzeti nyelv sorsa iránti felelősség és aggódás Batsányi gondolkodásának is középpontjában állt. „Nyelvünk fényes méltóságát”, „mennyi szépségét” félti, felemelésén munkálkodik, s határozottan kikel azok ellen, akik őseink erkölcseit, nyelvét, öltözetét s nemzeti díszeit megvetik. „S nemzeti fő kincsünk, nagy atyáink nyelve, hová lesz?” – jajdul fel Levél, Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című, Hazafiúi aggódás alcímű versében. Az Európában elfoglalt rangos helyünk és megítéltetésünk záloga is a nyelv, a műveltség; amit korábban fegyverek élével értünk el, azt most tudással lehet: „Mutasd ma, hadd lássa, mit tehetsz elmével -/Győzz meg minden népet nyelved szépségével.” Batsányi János irodalmunk, „hasonlíthatatlan szépségű nyelvünk” nagy mestere. Ideje lenne újra felfedezni őt.

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap