Bay Zoltán Emléknap

Szerkesztő A, sze, 10/04/2017 - 00:08

 

 

 

 

 

 

Bay Zoltán

 

A XX. századi természettudomány fejlődését minden kishitűség nélkül nevezhetnék el a „magyarok korszakának”, hiszen ezen a területen rengeteg híres magyar tudós dolgozott, és tett le az asztalra nagyon is maradandó, és a világ fejlődésére is nagy hatást gyakorló eredményt. Ez a kis nemzet nagyon sokat adott már eddig a világnak, sok tudományágban. A természettudományokon belül a fizika volt az a terület, ahol talán a legtöbb magyar „koponyát” találjuk, és ezen méltán híres „koponyák” közé tartozik Bay Zoltán is, akinek élete egyben a XX. századi magyar emberi sors, sokszor kegyetlennek tűnő minden egyes nehézségét magán hordozza. Élete egyben a nemzetünk minden fontosabb eseményét is reprezentálja a XX. század folyamán, mintegy megjeleníti annak minden emberi tragédiájával együtt.

 

Bay Zoltán 1900-ban született Gyulaváron. Már élete első pillanatától kezdve küzdenie kellett az életéért, ugyanis burokban született, és egy hajszálon függött az élete, ami az akkori orvostudomány állapota szerint eléggé veszélyes egy helyzetnek minősült. Gyerekkorában még a torokgyíkot is elkapta, ami ellen akkor még nem volt védőoltás, így elég sok kisgyerek korai halálában játszott szerepet ez a fertőző betegség. Így, bár kétszer is hajszálon függött az élete, és azt hitték még a saját szülei is, hogy nem éli túl, szerencsés volt, akaratereje és a szervezete együtt diadalmaskodott mindkét esetben. Iskoláit a helyi református általános iskolában kezdte, majd a híres debreceni Református Kollégiumban folytatta. Itt olyan híres személyiségekkel ismerkedett meg, mint Szabó Lőrinc, Ilyés Gyula, Német László, akik nagy hatást gyakoroltak rá, de az igazi komoly változást Eötvös Lóránd munkásságának a megismerése jelentette számára. Ekkortájt döntötte el, hogy a fizika igazán az a terület, ami a legjobban érdekli, ami a legközelebb áll hozzá. Debrecen után a következő állomás Budapest lett, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem fizika-matematika szakán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Nagy példaképe, Eötvös Lóránd ide is elkísérte, ugyanis, az ő által alapított Eötvös-kollégium tagja lett a fiatal egyetemista. Itt érte meg az első világháború végét, a trianoni sokhatást, és az azzal járó nemzeti gyászt, ami a nemzet mellett az ő életének fonalát is megváltoztatta. A fizika doktori cím megszerzése után sok kiváló képességű magyar fiatalhoz hasonlóan a berlini egyetem következett, ami abban a korban a természettudományok fellegvárának számított. Páréves berlini tartózkodás után hazacsábították, a Szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének lett az egyik professzora a fiatal tudós. Ekkor ismerte meg Szent-Györgyi Albertet, akivel nemcsak szoros munkakapcsolat hanem igazi barátság is kialakult a szegedi évek alatt. A közös munkakapcsolat gyümölcse lett a szívritmusszabályozó elvi alapjainak lefektetése, amivel az orvostudomány fejlődésében is szerepet játszott Bay Zoltán. Alig hat év után egy óriási lehetőség miatt visszatért a fővárosba, amikor is a Budapesti Egyessült Izzó laborjába hívták dolgozni, ami egy új kihívást jelentett, hiszen eddig inkább az elmélet és a oktatás volt az ő asztala, itt pedig a gyakorlati alkotások, az új találmányok, szabadalmak jelentették a munkát. 1937-ben újabb nagy megtiszteltetés érte, mert a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjának választotta meg. De a magyar történelem vihara újból lecsapott, a második világháború „személyében”, újabb megpróbáltatások vártak a nemzetre és Bay Zoltánra egyaránt. Munkahelye a háború alatt hadiüzemi státuszt kapott, és az ott dolgozó tudósoknak, mérnököknek a német hadiipar számára kellett dolgozni. Bay és társai a német légvédelmi radarprogram égisze alatt dolgoztak, de tevékenységük a német hadicélok mellett szeretett hazájuk védelmét is szolgálta. A budapesti János-hegyen felállított, és általuk készített radar egészen Székesfehérvár vonaláig „ellátott” és érzékelte a Budapest bombázására érkező szövetséges bombázókat, amikel aztán a kicsi, de lelkes magyar puma századok repülőgépei próbálták felvenni a harcot, és védeni a főváros légterét. Munkája miatt a németekhez való kötődése első ránézésre erősnek tűnhet, de ez nem volt így. Dacára a veszélynek, tartotta a kapcsolatot az illegalitásba kényszerült Szent-Györgyi Alberttel és társaival, akikkel együtt ellenállási mozgalom szervezésébe fogott. Még fegyverek beszerzését is tervezték, olyan komolyan gondolták a mozgalmat, de szerencséjükre nem jártak sikerrel, mert hamarosan lebuktak, de tekintettel fontos munkájukra, és, hogy nem találtak náluk fegyvereket, megúszták a dolgot komoly felelőségrevonás nélkül. De lelkiismerete ezek ellenére se hagyta nyugodni, így tovább kereste a lehetőséget, hogy miként tudna tenni, segíteni a hazájának. Kapóra jött a Kállai-kormány titkos tárgyalásai a szövetséges hatalmakkal, amihez egy nagy teljesítményű rádióadóra volt szükség, amit nem lehetett csak úgy a sarki fűszeresnél leakasztani, valakinek vállalni kellett a megépítését. Bay elvállalta a feladatot, neki is kezdett, de ő egyedül nem sokat tehetett már a hazájáért, és a történelem újabb vihara ellen, ami most az oroszok képében döngette a Kárpátok kapuit, amelyek recsegve ropogva törtek szét az orosz gőzhenger nyomása miatt. A háború szele elérte a magyar határt és végig is tarolt szeretett hazánkon. A romokon felülkerekedve az újrakezdés vette át a szerepet, ami Bay Zoltán életében a háború miatt megszakadt tudományos munka folytatását takarta. 1946 február 6-án jelentették be a világnak a társaival, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni, és a visszavert jelet érzékelni is. Ez óriási tudományos áttörésnek számított a maga idejében, ami megalapozta a rádiócsillagászat megszületését ami az űrkutatás, az élet utáni kutatásunk alapja lett azóta. Az elért eredmény jelentőségét még az sem kisebbíti, hogy pár héttel korábban egy amerikai tudóscsapatnak is sikerült egy ilyen kísérlet, de Bay és tudóstársai tette sokkal nagyobb tettnek számít, hiszen egy kivérzett ország romjain dolgozva, komoly technikai eszközök, és anyagi erőforrások nélkül érték el ugyanazt, mint nyugati kollégáik.

 

A háborús zajok éppen csak elültek mikor a magyar tudományos élet megpróbálta folytatni munkáját, amit még az is bizonyít, hogy az MTA 1945 májusában a rendes tagjává választotta Bay Zoltánt. Munkája is lett bőven, még az Országos Köznevelési Tanácsnak is a tagja lett Kodály Zoltán és Szekfű Gyula mellett. Munkahelye a kiemelt hadiüzem státusz miatt szinte a földdel lett egyenlő, így a gyárat szinte a semmiből kellett újjáépíteni és indítani. Bay szervezte meg mindezt, az ő munkájának volt köszönhető, hogy újraindult a termelés, és még exportra is sikerült termelni, vevőket szerezni. Ez egy normális államban elismerésre adott volna ez okot, de az már nem az a Magyarország volt, mint a háború előtt. A szárnyait bontogató szocialista rendszer nem tűrte a kreatív gondolkodó embereket, csak akkor ha azok a rendszer szolgálatába álltak. Fel is ajánlották, hogy amennyiben belép a pártba, akkor békén hagyják, és még állást is ajánlottak neki. De vannak olyan emberek, és Bay is ezek közé tartozik, akik nem tudnak megalkudni egy ilyen rendszerrel, és tette mindezt úgy, hogy megismerkedett az éjszakánként járó titokzatos fekete autókkal, az ÁVO kihallgatási módszereivel is. De ezek sem tántorították el, nem hódolt be az új rendszernek, az új uraknak, tartotta magát elveihez. Szerencséjére volt egy külföldi lehetőség ami szinte életmentőnek bizonyult. A Bécsi Egyetem kérte fel, hogy tartson pár előadást, egy időre menjen Ausztriába. A családja az amerikai nagykövetség segítségével tudta ide követni, és újra együtt lehettek. Ekkor olyan döntést hozott Bay ami bár nagyon fájt neki, de családja és saját életének védelme érdekében muszáj volt meghozni, így a Bay család az emigráció mellett döntött. Itthon ezt árulásnak vélték az ország urai, ezért megfosztották állampolgárságától, minden kitüntetéstől, címtől, az MTA tagságtól is. De ez nem okozott változást Bay Zoltán szívében, mert mindezek ellenére ő megmaradt magyarnak, „magyar maradok, amíg a Földön járok” vallotta ekkortájt. A sors jó pár tudóstársával együtt Amerikába sodorta, ahol a Georges Washington Egyetemen lett a kísérleti fizika tanszék professzora. Itt együtt dolgozott többek között Neumann Jánossal, Szent-Györgyi Alberttel is egy időben. Az egyetemi évek után egészen nyugdíjba vonulásáig az amerikai Nemzeti Szabványügyi Hivatalban dolgozott, ami szakmai szempontból egy más jellegű, de ugyanolyan fontos állomása volt az ő pályafutásának. Az itt töltött évek alatt fektette le a mai modern világunk egyik alapját jelentő navigációs rendszerek (GPS) elméleti alapját, továbbá a műholdakra épülő távközlés, a LED technológia születése is megkerülhetetlen az ő munkássága nélkül.

 

Közel 2,5 évtizedes emigráció után Bay Zoltán 1978-ban látogathatott el újra szeretett hazájába, köszönhetően az enyhülő szigornak a rendszeren. Látogatásai egyre gyarapodtak, ami annak is volt köszönhető, hogy az Akadémia előbb tiszteletbeli tagjává választotta, majd közel 3 évtized után visszakapta rendes tagságát is az MTA tagjai közé. Így a magyar történelembe ő lett az a személy, aki 3-szor is tartott akadémiai székfoglalót, ami egyben a XX. századi magyar történelem furcsaságai közé is nyugodtan sorolható. 1992-ben hunyt el Washingtonban, de hamvait kívánsága szerint hazahozták és szülőföldjén Gyulaváriban helyezték el örök nyugalomra. Sírján egy rövid Arany János idézet hirdeti az ő szellemét, mindössze egy sor, de találóan fejezi ki az ő életét és hatását. „A lélek él” - áll a sírkővén.

 

Bay Zoltán lelke, szellemi öröksége tovább él köztünk magyarok között, amit jól bizonyít az ő megbecsültsége. A második világháborúban az ellenállási mozgalomban végzett munkája miatt megkapta a Magyar Szabadság Érdemrendet, de ugyanezért, és több zsidó ember megmentésért megkapta a Jad Vasem elismerést és a Világ igaza kitüntetést is. De sorolhatnák még fel nagyon sokat, van bőven. Állami, egyetemi kitüntetések, tiszteletbeli doktori címek, díszpolgár cím, utcák, emléktáblák, alapítvány, középiskola, kollégium, kisbolygó, megannyi számtalan módon él, és maradt fenn Bay Zoltán neve.

 

Gondolatai napjainkban is aktuálisak, nem vesztettek értékükből: „Az emberiség fejlődése hihetetlen ütemű, minden egykori álmot felülmúló. A legmerészebb fantázia is ólomlábakon jár a valósághoz képest.” írta egyik művében, és mennyire igaza van, hiszen ebben élünk, napjainkban tapasztaljuk a rohanó világunk fejlődését. De a veszélyre is felhívja a figyelmet Bay Zoltán, ami szintén aktuális, és igenis megszívlelendő tanács napjaink társadalmának, mikor azt mondja, hogy „az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve”. Így nekünk magyaroknak igenis törődnünk kell a tudományokkal a kultúránkkal, nem a „pusztulást” hanem az életet kell választanuk a jövőnk érdekében.

 

Bay Zoltán munkásságára minden magyar ember büszkén tekinthet, hiszen tudományos eredményei szerte a világban nagy viszhangott váltottak ki a tudományos körökben, aminek következtében ma is mély tisztelettel gondolnak rá a fizikusok, és "származása" miatt hazáját is tisztelet övezi.

 

 

Béres Attila

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap