Bel-Ár (VI.)

Bilecz Ferenc, szo, 07/13/2013 - 00:08

            A Türk Birodalom vesztét belviszály okozta, amely az Asina és a Dulo klán között tört ki. A későbbi kazár és bolgár-török birodalmak vezetői ezen klánok leszármazottaiból kerültek ki. (Atillát, Kuvratot, Bezmert, Dulo klánbelinek, Bumin kagánt és utódait Asina kánbelinek tartják.) Érdekes, hogy az 1861-ben megtalált bolgár királylista (Именник на българските ханове) nyelvezete ószláv de keveredik „egy ismeretlen nyelvvel”, amit a történészek töröknek, magyarnak, vagy iráninak tartanak. A Névlajstrom ma csak késői szláv fordításban ismeretes. Eredetijét egy, vagy több oszlopra görögül írták. A nem szláv kifejezések között szerepel a „lět emu” = „ideje” kifejezés[1]. Orosz nyelvi ismereteim alapján feltételezhetem, hogy ez azt jelenti, hogy: „лет ему”, azaz „éve”. A probléma ott van, hogy a cseheken kívül az évet a legtöbb szláv nyelv „god”, vagy „rok” formában használja. Az orosz egészen különlegesen:

  • Az első tíz évben, öt évig „god”, tovább: „let” következik
  • 10-20 évben csak a „let” használatos
  • 30-100 évben az első négy évben „god”, tovább: „let”. A további évszázadokban ismétlődik a rendszer.

Ha ezt a kifejezést magyarul értelmeznénk, akkor azt kapnánk, hogy: a „léte” (ideje) ennyi és ennyi. A „leto”, különben „nyarat” jelent az oroszban. A „Hány nyaras?” (Hány éves?) kifejezés, még ma is használatos a magyar nyelvben. (A nappal kapcsolatos „nyár”, „jár”, „ár” „év” összefüggést már többször kifejtettem, ezért erre itt nem térek ki). A „szél”, az „él”, a „lélek”, a „lét”, a „tél”, a „lé”, az „ét” „ég” szavaink formai és jelentésbeli kapcsolatai meggyőzően bizonyítják a magyar szavak elsődlegességét a szláv és a török szavakkal szemben is! A vita máig tart. Az európai avarok pedig (a Kaganátusuk fennállása alatt) folyamatosan kaphattak – nemcsak létszámbeli, hanem nyelvi – utánpótlást keletről. A történészek máig sem tudják kibogozni azt, hogy az idegen krónikások mely népeket értettek a szkíták, ugorok, onogurok, hunok, oborok-avarok alatt. Erre nem kell jobb bizonyíték, mint a magyarok hungár, ungár, venger, ugor, obor elnevezése, nem is beszélve a szent koronánkon lévő turk népelnevezésről. Pedig a magyar név évszázadokkal korábban már létezett és használatban volt. Magukat, pedig szittyáknak (szkítának) tartották és szittya szokás (scythico gentili et ethnico ritu)[2] szerint éltek. A korábban említett Asina (Asseina) jelentése: kék. A türk dinasztia magát gök (kök) jelzővel illette, ami szinte magyarul van: kök=kék, mint a kökény. A kék színűnk, pedig az (k)ég nevével rokon, mint az ótörök nyelvben, ahol égi (szent) jelentése is van ennek a szónak. A judaizált maradvány kazárokat, pedig a babiloni Talmud egységes néppé forrasztotta. Az ő történetüket ezután a kijevi rusz állam történelmében és az orosz zsidóság történelmében kell keresni. A kazárok alapította (sic) Kijev első neve állítólag Szambat Σαμβάτας volt, de ennek jelentése: „hajók gyűjtőhelye” a Dnyeperen. Az askenázi zsidóság valószínűleg kazár eredetű. (Lásd: Levinsohn, Harkavy kutatásait). A bolgár és a magyar nép kapcsolatáról szólva Juhász Péter már a nyolcvanas években leszögezte, hogy a magyarság (illetve a magyarok elődnépei) történetének elmúlt háromezer évéből legalább két és fél ezer évet a bolgárok, illetve az előbolgárok szomszédságában, vagy velük együtt töltöttek.

            A 2011. évi uráli régészeti feltárások fordulatot hozhatnak a magyar-ugor népcsoport megítélésében. Marat Gajnullin újságíró, Kiplingnek nem volt igaza? Dél-Urál még az ókorban a „népek olvasztókohója” lett. – című írását  egy Rudyard Kipling idézettel kezdi, amelynek igazságtartalma most megdőlni látszik: „A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat és a kettő sohasem találkozhat.”. „OH, East is East, and West is West, and never the twain shall meet,”  Rudyard Kipling (1865–1936): The Ballad of East and West . (Электронная библиотека НБ ЮурГУ)[3]

Később, a Cseljábinszki Múzeum 2011. évi, Ujelga-kurgán leleteiről, mint „a valós történelem pillanatáról” kéri ki Szergej Batalov régész-professzor véleményét, aki elmondja, hogy itt sok nép, közöttük az észak-kaukázusiak, a kazahok, a baskírok, a bolgárok és a magyarok elődei élhettek, a nyugati török kaganátus 8. századi bukása után. A leletek egy része, kifejezetten a honfoglaló magyarok kárpát-medencei leleteivel azonos. A professzor nem sieti el a válaszadást arra vonatkozóan, hogy kiket is temettek ide. Magna Hungária területén ugyanis ilyen artefactumokat ritkán lehet találni. Egy biztos: ez az első régészeti lelőhely a cseljábinszki területen, amely kétséget kizáróan magyar jellegű. Az itt talált 1-3. századi római tárgyak véleményem szerint Atilla hunjainak keletre visszatért törzseinek zsákmánya lehetett. Magna Hungária, pedig párhuzamosan létezett a volgai, a kaukázusi, a kazah, az altáji magyar törzsek szálláshelyeivel együtt, egészen a tatárok 13. századi inváziójáig. Legfeljebb kissé keletebbre is átnyúlott arról a területről, ahova a tudósok ma helyezik. Erdélyi István történész-régész, a szárgátkai kultúra vizsgálatakor feltételezte, hogy a magyarok területe az Ural hegység túloldalán lévő Tobol-Isim folyók vidékére is kiterjedhetett. Milyen lehetett az itt élők helyzete a 9-12. században? A Göktürk birodalom megszűnt, de kezdtek megerősödni az oroszok. Jaroszlávl környékét már ellepték a szlávok, és az őslakos ugorok elszlávosodtak. A Volgai Bolgárországon keresztül fontos kereskedelmi utak vezettek. A 11. századtól egyre többször konfliktusba keveredtek az oroszokkal. Leginkább, a 12. századtól megerősödő vlagyimir-szuzdali fejedelemségtől kellett tartaniuk. A 12. században Novgorod már túlnépesedett, és az oroszok elindultak a Volgán, a Kámán hajózva keletre. Meghódították a Káma, Csepca és a Vjatka közötti területet, legyőzve sok csúdot és votjákot. („побиша ту множество чюди и отяков”). Elfoglalták a csúdi várost Bolvánt (Bálvány?) Ma: Никульчино (Никулицын, Болванский 58.578922, 49.904306) „Вяткою на горах стоит чюдской городок их языком зовом Болванской.” – idézet a Vjatkai Krónikából. (Повести о стране Вятской). Bolván név kialakulása valószínűleg a bol- gyökből és az -vány képzőből történt. (Ld. ásvány. Bővebben lásd a Mit jelent a „balog” szó? – című írásomban). Behtyerev, múlt századi néprajzkutató szerint „a votjákok (udmurtok) babonássága minden hihetőséget meghalad” – ezért a Bálvány városnév teljesen hihető. (Bálvány nevű település Magyarországon is volt: Bálvány 47.8186, 18.0427. Első említése 1247-ből való). A bolgárok kezdetben sikeresen vették fel a harcot az oroszokkal. 1088-ban még Muromot is elfoglalták. Az 1186-os, majd az 1205-ös orosz hadjárat kiszorította a bolgárokat az Oka torkolatvidékéről, sőt a fővárosukat Bulgart is fel kellett adniuk. Az új főváros ekkor lett a Cseremsan parti Biljar. 1220-ban az oroszok elfoglalták a bolgárok egyik fontos erődjét, Oselt is. 1221-ben, II. Jurij orosz nagyfejedelem a Volga és az Oka találkozásánál (59.3166, 44.00) megalapította Nyizsnyij Novgorod erődjét, és ezzel végleg biztosította az orosz hegemóniát a bolgárok felett. Helynévelemzésem szempontjából Jároszlávl, Bolgár, Biljár városneveken túl még több érdekességgel találkozhatunk a környéken. Jaranszk a Vjatkai járásban a Jaranka (Ярань) folyó mellett fekszik. (57.3033, 47.8688). Nevét a folyóról kapta. Járán, Járány víznevekkel gyakran találkozhatunk a Mari Köztársaság területén. A név etimológiája mégsem ismert! Feltételezik, hogy még az őslakosok adták ezt a nevet, akik az ugor nyelvcsaládhoz tartoztak. („предположительно он оставлен древним населением, говорившем на языке угорской группы”)[4] A Csepcán Jár nevű település (58.2484, 52.1115), a Vetlugán Sarja falu (58.3666, 45.5000) található. De Jaroszlavl felé közeledve keletről, megtaláljuk a magyar Buj falu (48.0963, 21.6475) megfelelőjét is. Úgy hívják, hogy Buj (Vui, Bui), és a Kosztroma folyó partján épült fel. (58.4771, 41.5406). Figyelemre méltó az itteni orosz névmagyarázat: nyitott magaslati hely, templomtér paplakkal, cinterem (temető). Az angol nyelvű wikipedián azt olvashatjuk a falu történelméről, hogy Buj eredetileg kereskedelmi állomás volt, és a finnugor-merja magaslati erődöt védte i. u. 400-500-as években. Az eredeti merja neve nem ismert”. A finn névmagyarázat (Vuoksensuu – Vuoksi szája) szerintem értelmetlen! A lényeg a merja és a magyar „buj” szó egyezése! De van Buj nevű falu a burjátoknál is, az erdős tajgavidéken, a Hilok és a Buj találkozásánál (50.6369, 107.975). Sőt pár folyónak -- ami a Káma, a Vjatka, a Demid, Nyerpics és a Hilok folyókhoz csatlakozik -- ez a neve. Itt már a kosztromai névmagyarázat nem állja meg a helyét. Míg a magyar értelmezés, ami elbúvásra, rejtőzködésre alkalmas helyet jelent – teljesen megfelelne mindegyik esetben. Mint láttuk a Káma-menti Bújnál van a (magyaros hangzású) Sziva, nem messze tőle a Szilva folyó. (Lásd A szlávok elődei a 6. században. Kékkel „ugor” helynevek feliratú térképet.)

            Az udmurtokra vonatkozó első adat a hazánkban is járt 12. századi arab utazó, Abu-Hámid al-Garnáti művében maradt fenn. Tőle megtudhatjuk azt is, hogy Bulgar városának egyik adófizető tartományát Arúnak nevezik. Arú minden bizonnyal azonos az orosz krónikák Arföldjével, amelynek központja a Kazánytól 52 km-re, északra található Arszk városa. Arföld a déli udmurtok területe volt. Az ar népnév itt „ember” jelentésű. (török är- férj, férfi). Arszk városát, a kazányi tatárok hívják Arča”-nak is, ami a boróka egy sztyeppei fajtája. Nem valószínű, hogy a boróka lett volna a névadó. Hihetőbb a fordított névkialakulás. És mi közünk van nekünk, magyaroknak mindezekhez? Csak egy ismert adat: a környéken talált „keleti ezüst” kincseken (Pld. a Permi körzet Anyikovszkoje faluban talált ezüsttálon) ábrázolt jelenetek és díszítő motívumok párhuzamai a Kárpát-medencében talált, és a honfoglaló magyarokkal kapcsolatba hozható nagyszentmiklósi kincs edényein is láthatók. (Perzsa, Szaszanida dinasztia fémművességének hatása.).

Szkíta 1. Kép. Nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsó „győztes fejedelem” képe.

(Hérodotosz szerint gyakran „skalpok” lógtak a kantárszíjon.)

Elképzelhető, hogy mai udmurtok elődei a Hérodotosz említette budinok voltak. De ennek a területnek van még egy rejtélyekkel teli érdekes, időszaka. Ez a Nyero tó környéke (57.1666, 39.4333) a 8-9. században. Valahol ezen a vidéken feküdt Árszánia, amiről Ibn-Haukal (943-969) arab író és földrajztudós azt írta, hogy itt ruszok élnek, akiknek egyik csoportját Szlávia (arabul:Ṣ(a)lāwiya) képezi. Fővárosa: Szláv. Feltételezhető, hogy ez Sztárájá Ladogának (59.9916, 32.2919) vagy Novgorodnak (58.55, 31.2833) volt az elődje. Ibn-Haukal leírja, hogy Kujába (Kiev), Szláv, és Ársz kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a muzulmán Kelettel. (Legfőbb árujuk a méz, a viasz, prémek: hód és coboly, valamint fémek, főleg az ón, cink és a réz.) Azt azonban, hogy a leírása a Kievi Rusz megalakulása előtti, vagy utáni, időszakra vonatkozik-e, a történészek nem tudták eldönteni. Szlávot a történészek a mai Izborszk (57.7083, 27.8583) várossal azonosítják. Úgy tartják, hogy itt már a 7-8. században a krivicsek[5] telephelye volt, és királyukról Szlovenről nevezték el Szlávnak. Később Szloven idősebb fiának Izbornak a nevét vette fel a város, amit Novgorod elődjének tartanak. (Ez – szerintem -- azt is jelenti, hogy Ibn-Haukal a Kijevi-Rusz előtti időkről írt!)

            Csak megjegyzem, hogy Szlávtól nem messze, a Csúd-tó nyugati partjánál van egy Várá (Bapa) nevű település. (58.5118, 26.8894). Túl azon, hogy a hely neve a magyar vár szóra emlékeztet V. I. Dal (1801-1872) szótárában Várá (Вара) címszó alatt az alábbi jelentéseket találjuk: karéliai: halom, púp, domb, emelkedés. És ez a jelentés teljesen azonos Novgorod eredeti, óskandináv nevével: Holmgarddal (Holomvard=Halomvár).

            Mivel a perzsa krónikás Al-Balkhi, krónikáját („Ашкал ал-билад” „Országok formái”, 850-934.) is figyelembe vette, 920-nál korábbi időszakra vonatkozhattak feljegyzései. A Kijevi Rusz a 9. század végén alakult ki. Maga a „rusz” szó is csupa talány. Egyesek viking eredetűnek, mások a szláv vörös (ruszij), vagy vízmeder (ruszlo) szó származékának, megint mások az iráni Raochschna = „fehér, fényes“ szó bokrait látják benne. Emlékeztetnék arra, hogy Helmold of Bosau Szláv Krónikájában (de a Nibelung-énekben is) Kijevet Hunigardnak (Chunigard) nevezték. Atilla halála után keletre visszatérő, vagy éppen itt maradó, hunok is létrehozhatták Árszániát. Obrusánszky Borbála, 2012. dec. 6-án egy cikket jelentetett meg Koponyatorzítás a bolgároknál címmel. Ebben a következőket írja: „Bolgár régészek száz sírból álló temetőt tártak fel Bulgária északi részén, Marten falu közelében. A temetőben a trák kortól egészen az első bolgár királyságig terjedően találtak sírokat, a legrégibbet a Kr. e. 5-4. századra keltezték. Néhányban különleges temetkezési rítusra bukkantak. Míg a hazai régészeti szakirodalomban azt olvashatjuk, hogy a koponyatorzítás szokása Attila halálával jórészt megszűnt, mert a hunok elhagyták a Kárpát-medencét, helyüket a gepidák vették át, akik a 6. századig megőrizték ezt az idegen szokást. A régészek egyik nagy hibája, hogy minden, 453 utáni sírt gepidának véltek, holott a fenti, koponyatorzítási szokás a hunok sajátja volt, ugyanúgy közöttük lehet találni például mongoloid vonású emberi maradványokat is. Ilyen sírok pedig nagy számban találhatók hazánkban. A hunok nemcsak idehaza, a Kárpát-medencében vitték tovább Attila előkelőinek különleges hagyományát, hanem tőlünk keletre élők is. A bolgár régészek megállapították, hogy a közép-ázsiai eredetű szkíta-szarmata jellegű szokás az első bolgár királyság korában is divatban volt, néhány temetőben ennek az aránya eléri a 80 százalékot. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a 679-ben hont szerző Dulo-dinasztia Irnektől, vagyis a mi Csaba királyfinktól eredeztette magát”. A bolgárokat és a burtaszokat leíró Al-Balkhi mondja, hogy ezek nyelve nem hasonlított az oroszra, de a törökre sem. A kazárokéhoz volt hasonló. Pallas Nagylexikonban a „burtasz” címszó alatt olvashatjuk: „A török hagyományok szerint Bulgár és Burtasz Gumari fiai voltak, kiktől a maskarok (magyarok) és baskirok származtak, amiből kitűnik, hogy e népek közt, ha nem is nyelvi rokonság, de mindenesetre történeti és etnikai kapcsolat volt.”. A varég-perzsa kereskedelmi útvonalat a Dnyeperen, illetve Volga teljes hosszában valószínűleg egy közeli nyelvi és faji rokonságban álló népcsoport tudta biztosítani. A National Geographic Magyarország honlapján ezt olvashatjuk[6]: „A volgai bolgársággal tehát már a korábbi régészeti leletek is bizonyították a magyarság egy részének kapcsolatait, ám Fóthi kutatásai alapján a honfoglalók egységes antropológiai megjelenése és egyértelmű rokonságuk (de nem feltétlenül azonosságuk!) a korai bolgárokkal, nos, mindez előtérbe állíthatja a bolgár-magyar kapcsolatok kutatását. Fóthi egyébként megállapította, hogy a kárpát-medencei, elsőgenerációs honfoglalás kori népességgel összevetve a Mesterházi által is megjelölt baskíriai térség, az egykori Magna Hungaria, illetve Magna Bulgaria területén éltek embertani szempontból hasonló csoportok. Fóthi azt is hangsúlyozta, hogy sem a magyarok, sem a bolgárok elődei nem voltak őslakosai Baskíriának, oda később vetődtek el, valószínűleg a Fekete-tenger partvidékén fennállt nagyobb bolgár-török állam felbomlása után.” Továbbá: „Már most érdemes előrevetni, hogy a magyar és bolgár-török népcsoportok Eurázsia számos pontján valószínűleg együtt bukkantak fel az évezredek során. Így a Kaukázustól kezdve Baskírián át a Kazár Birodalomig, a Fekete-tenger partvidékétől Erdélyig több helyen is szorosan érintkeztek egymással, sokszor egyébként nem is feltétlenül szövetségesként, hanem ellenségként”. Az északról érkező varég-rusz csoportok a folyami útvonalnak több, a kereskedelem szempontjából fontos pontján telepedtek meg, pl. a Ladoga, az Ilmeny és a Csud tavak környékén, a Dnyeper felső és középső folyásánál (Kijev, Zboricsev vzvoz), valamint az Azovi-tenger tájékán. Ez a nép, pedig hun-avar-magyar múlttal is rendelkezhetett az eddigi ismereteink szerint. Ennek sem a régészeti leletek, sem a Nyesztor Krónika (~1113), sem a korabeli arab, perzsa útleírások nem mondanak ellent.

 

 


[1] Fehér Gézánál felhozott példa: „Sevar ě lět, rod emu Dulo, a lět emu tohaltom = Sevar 15 évig, nemzetsége Dulo és ideje tohaltom.”

[2] „Szkíta nemzetségi és népi szertartás” Idézet I. Endre(1046-1060) rendeletéből. (Corpus Juris)

[4] http://ru.wikipedia.org/wiki/Ярaнск.

[5] Krivicsek, 6-10. századi keleti-szláv tözsszövetség. Északon, a Nyugati-Dvina és a Dnyeper forrásainál éltek.

[6] http://www.ng.hu/Civilizacio/2005/09/Antropologiai_szenzacio_es_a_magyar_bolgar_kapcsolatok.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap