A belevaló férfi

Fehér József, cs, 04/20/2017 - 00:08

- Olyan a szerelem, mint a jegygyűrű, aminek az évek múltával megkopik a fénye – mondotta régi ismerősöm, Gábor, akiről valósággal csüngött a bánat, amikor a minap az utcán összefutottunk. Öngyilkos akart lenni. Tizenhárom felhőtlennek hitt esztendő után foszlott semmivé a házassága. – Mi mással magyarázhatnám különben – meredt maga elé a semmibe -,minthogy elhidegült tőlem Juli és valaki mással tette feledhetetlenné a szürkülő hétköznapokat.

 - …Eleinte szépen indult minden. Annyira boldogok voltunk. Munkaidő után rohantam haza, hogy együtt lehessünk. Hamarosan aztán, amikor megszületett a nagyobbik lányom, Andrea, több pénz kellett a házhoz. Eljártam hát maszekolni. A szobafestéssel, tapétázással elég szépen kerestem. Meglett az új bútor, a kocsi, majd gyümölcsöst vettem, és felhúztam rá a hétvégi házat. De oda is csak én jártam dolgozni, mert Julit ki kellett kímélni  a második gyerek miatt.

A tenyeremen hordoztam én ezt az asszonyt. Amit csak kiejtett a száján, tejesítettem neki. Megkapta a színes tévét, a a hifi-tornyot, a videomagnót - , hogy napközben ki tudjon kapcsolódni. Folyton azt panaszolta, hogy ebbe a gyermeknevelésbe bele lehet őrülni… Anyám ötöt nevelt fel, és nem őrült bele?  …És mindig ragyogott a ház.  Elnéztem én a feleségemnek, hogy rendetlenség van, hogy „úszik a lakás”. A hideg vacsorára már csak legyintettem: szót sem érdemel! Mégis Juli volt mindig elégedetlen. Morgott, veszekedett: majd megtudnám én is, mit jelent egyedül, ha otthon kellene lennem.

Egyszer aztán kijelentette: visszamegy dolgozni. Hál’Istennek! Hátha visszatér a kedve és kiegyensúlyozottabb lesz… Valóban, mintha kicserélték volna. Csak azt nem értettem, miért kell neki minden céges rendezvényen, eseményen ott lenni. A temérdek munka mellett még a gyerekeket is nekem kellett ellátni, lefektetni. Sokszor még a hét végén is odavolt: most ez van, most az van. Mindenhová új ruha. Akkor volt hozzám kedves, amikor pénzt akart kunyerálni. Egyébként mindig fáradtságra panaszkodott: az a sok elfoglaltság kimeríti.

Már a válást latolgatta, amikor megtudtam, hogy van valakije. Az ilyesmit mindig a férj tudja meg utoljára. Én megbocsájtottam volna neki, de ő nem akart maradni. Azt mondta, nem hajlandó velem tovább élni, mert én egy unalmas fráter vagyok. Más férfi a helyemben már jól elverte volna, de én még arra is képtelen vagyok.

Most mondd meg, mit csináljak, ha annyira szeretem!

- Szedd már össze magad és vedd végre fontolóra, amit a feleséged mondott!

Legutóbb alig ismertem Gáborra: kipirult az arca, megjött az életkedve.

- Bevállt a tanácsod… - állított meg egy pillanatra.

- Tán csak nem verted meg? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- De biz’ én…, ha neki ez hiányzott!

Jött is haza első szóra. Azóta úgy mos, főz, takarít, mint a kisangyal. Ajánlom is neki! Azt mondja, mindig tudta ő, hogy belevaló férfi vagyok.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap