Benedek Elek: Unokáimnak

Szerkesztő A, sze, 07/13/2016 - 00:07

Benedek Elek: Unokáimnak

 

Mi az élet, még nem tudjátok,

S már meghalt édes jó anyátok,

Nagy Magyarország!

Szegényt, hajh meg sem ismertétek,

Csak a neve maradt tinéktek

- Szétdarabolták!

 

"Hármas halomnak" szép hazája,

Nehéz bilincset raktak rája:

Lett rablók rabja.

S, hajh, a "négy folyam", büszkeségünk!

Zokogva zúg búcsut minékünk

- Véres a habja.

 

Búcsuznak a kárpáti bércek,

Nem adnak többé nemes ércet

Honszerző népnek.

Zsiványok vágják szép fenyőit,

Sírnak a tótok: fű se nő itt!

Mindent kitépnek.

 

S Erdély! Erdély! Hazánknak gyöngye!

Halld, hogy sikolt minden göröngye:

Mi lesz belőlem!?

Voltam veletek egy test s lélek,

Tudnátok-e, magyar testvérek,

Megválni tőlem!?

 

A néma kő is mind megszólal,

A völgy, a róna, a hegyoldal

Együtt harsogják:

Nem, nem, soha! Mi el nem válunk!

Egész világgal perbe szállunk:

Mienk az ország!

 

S ti unokák, jövő reményi,

Ne tudnátok érette élni

S halni, ha kéne?

A porba omlott szent hazának,

Bennetek van e bús anyának

Minden reménye!

 

 

(Felber Zsolt Trianon-gyűjtése)
 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap