A Benes-dekrétumok exkluzív elemzése

Prof. Dr. Bokor Imre, k, 07/28/2015 - 00:14

 

 

 

 

Évtizedek óta megoszlanak a vélemények Edvard Benes csehszlovák politikusról, illetve az általa készített és napjainkig érvényben lévődekrétumokról. Egyesek elátkozzák, mások viszont dicsőítik.

El kell ismerni, hogy Benes terjedelmes és kérdések sokaságát átölelő, kirívóan elfogult és nacionalista ihletésű munkájából kitűnik, hogy határozottan fellép a háborús gyújtogatók, az agresszorok és a háborús bűnöket elkövetők ellen.

Agybéli kapacitásánakkorlátozott méretével és (főként) történelmiismereteinek nagymérvű fogyatékosságávalmagyarázható, hogy bele bonyolódott a németek és a magyarok kollektív bűnösségének „megideologizálásába”,miközben elfelejtette megemlíteni a szlovákokat vagy a szovjeteket.

Ennek következtében a „dekrétum” korlátolt gondolkodású (elvakult) híveinek haragja a németek és a magyarok ellen fordult, majd „testet öltött” az „esztelen” deportálások(lakosságcserék) végrehajtásában(1946 novemberétől 1949 nyaráig), valamint a „reszlovákizálási” folyamatok intenzív bevezetésében.

Benessel együtt, sokak figyelmét elkerülte, hogy a dekrétum diszkréten hallgat a szlovákokról és a szovjetekről, holott például Lengyelország lerohanásában mindketten csatlakoztak a németekhez (a szlovákok elsőként), majd a Szovjetunió hadüzenet nélküli megtámadásában is „megkaparintották” az első csatlakozónak járó „aranyérmet”!

A magyarokra terelve a szót: Horthy és kormánya még azt sem engedte meg a németeknek, hogy a lengyelek elleni felvonulásukhoz magyar utakat és vasútvonalakat vegyenek igénybe! Horthyék mintegy 150 ezer lengyel menekültet(köztük kb. 15-16 ezer zsidót) mentettekmeg a németek,a szlovákokés a szovjetekkegyetlenkedése elől. Talán azt sem ártana „megszellőztetni”, hogy a szlovákiai zsidók közül hány maradt életben a kollektív bűnösségtől mentesSzlovákiában, miután többségüket a német haláltáborokba „exportálták” a szlovák atyafiak.

Tekintettel arra, hogy 2007. szeptember 20-án, a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére a szlovák parlament megszavazta a Benes-dekrétumok sérthetetlenségérőlszóló 1487/2007 sz. Határozatot,ezért jogosnak tűnik annak a felvetése, hogy a Benes-féle kollektív bűnösök közé fel kell venni a szlovákokat is, mert a történelmi igazságés a dekrétum (is) ezt sugallja!

Azt is meg kell említeni, hogy a Benes dekrétum sérthetetlenségéről hozott Határozattal egy időben, a szlovák parlament tagjai önmagukról is kiállítottak egy bizonyítványt, miszerint: nem csupán a több évszázados történelmi ismereteik hiányosak, de a legújabb kori történelmi anyagokból is pótvizsgára szorulnak…

Ha tehát a szlovákok elfogadják a kollektív bűnösség elvét és a Benes dekrétum sérthetetlenségét, akkor ők sem mentesülhetnek a büntetés alól,akár visszamenő hatállyal is!

Arról sem szabad Fico elvtársnak és híveinek elfelejtkezni, hogy ideje lenne visszatéríteni Magyarország számára annak a 30 millió dollárból reájuk eső részét (és kamatjait), amelyet jóvátételként a magyar államra kiróttak Csehszlovákia számára a békeszerződésben, hiszen az a tény, hogy Szlovákia a II. világháború után „összeborult” a csehekkel, nem annullálja a németek melletti szoros „harctevékenységüket”, és zsidó állampolgáraikkal szembeni embertelen eljárásukat.

Emlékezni kell(ene) arra is, hogy a szlovákok az I. világháború előtt (és alatt) a Magyar Királyság megbecsült részekéntaz Osztrák-Magyar Monarchia tagjai voltak, tehát a világháborúban a magyarokhoz vagy a csehekhez hasonló szerepet játszottak, mégis elkerülték TRIANONT (sőt hasznot hozott nekik), mert a roggyant agyú Clemenceau és társai ugyan úgy (nem)ismerték a történelmet és a földrajzot, mint a Fico-féle galeri, akik (közvetve) még azokat az őseiket is megtagadják, akik nagyon jól megvoltak a magyarokkal, együtt harcoltaka tatárok, törökök, osztrákok és szovjetek ellen, a közös anyaföld védelméért, még akkor is, ha kicsiny „gyalogosok” voltak a nagyhatalmak „sakktábláin”.

Végezetül szóvá kell tenni, hogy az illetékes nemzetközi bíróságok, vagy az EU Parlament miért minősítik a Benes-dekrétumot „tabu” témának, hasonlóképpen, mint a trianoni békediktátumot.

Évtizedek óta „borítékolták” a szükséges lépések megtételét, a borítékot pedig a „szőnyeg alá seperték”, holott egy igazságos megoldás (rendezés) nyugtatná meg a kedélyeket és oltaná el, a hamu alatt szunnyadó parazsat, amely bármikor lángra lobbanthatja Európa egyes részeit, vagy (esetleg) kontinenseket is.

Tisztelettel:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap