A Benes dekrétumok – tegnap, és ma 1.rész

Kaslik Péter, cs, 04/04/2019 - 00:14

 

 

 

Benes nem elégedett meg a hatalma alá került kisebbségek sanyargatásával és azok életlehetőségeinek fokozatos, de módszeres elsorvasztásával. Benes  a kollektív bűnösségre alapuló végleges megoldás módszerével oldotta meg Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdést, a háború utáni gazdasági nehézségeket, és a demokrácia kérdéseit is. A Benes dekrétumok, a mai napig is a cseh, és a szlovák jogrendszer teljes mérvű megcsúfolásának példaképe.  

 

Edvard Benes egyik életrajzírója1felteszi a kérdést: hogyan jutott a fényes politikai pályát befutott Edvard  Benes oda, hogy pályafutásának végén, kitoloncoltatta a szudeta-németeket és a felvidéki magyarokat ősi szülőföldjükről. A szudeta-németek több mint hétszáz éve, a magyarok pedig több mint ezer éve élnek a felvidéken. A Benes dekrétumok rendelkezései alapján 80,000 magyart telepítettek ki ősi szülőföldjükről, csak azért, mert magyarok voltak. Masaryk és Benes politikai örökségéhez való hűségének jeléül, a szlovák parlament 2007. szeptember 21-én „megerősítette” a Benes dekrétumok érvényességét és sérthetetlenségét. A Cseh köztársasság 2002-ben szintén hozott hasonló rendeleteket. 

A jelenlegi írás első része azt igyekszik bizonyítani, hogy a  szudeta-németeknek és a felvidéki magyarok jogfosztása, és ősi szülőföldjükről való kitelepítése, kezdettől fogva Masaryk, és Benes politikájának a céljai közé tartozott. Vagyis, a Masaryk, és Benes elképzelései alapján megvalósított Csehszlovákiában, a németeknek és a magyaroknak kezdettől fogva nem volt, sem előrelátott helye, sem a demokrácia elveialapjén  alapján előrelátott szerepe. Az írás második része, pedig a Benes dekrétumok előírásainak  szövegét elemzi, és a dekrétumok “megerősítésének” okait vizsgálja.

Azért, mert magyarok voltak

Zbynek Zeman és Antonyn Klinek: „Edvard Benes élete 1884 – 1948: Csehszlovákia háborúban és békében”2c. könyvükben megállapítják, hogy Benes politikája kizárólag a „világhelyzet” nyújtotta lehetőségek kihasználására, az Osztrák-Magyar Monarchiában kiépült cseh liberális  diplomáciai kapcsolatokra, és a pénzen vett (főleg magyarellenes) propagandára épült. Benes számára, tehát a belpolitika  külpolitika volt.  A fenti szerzők megállapítják, hogy Benesnek, a “világhelyzetre”, illetve a külső körülmények kihasználására épülő politizálásának az volt az elkerülhetetlen következménye, hogy Benes a külső körülmények alapján bekövetkezett kedvező helyzeteket a saját tehetségének tulajdonítja, és ennek következtében indokolatlan önbizalomra tesz szert, felelősségérzése, pedig mindinkább csökken. A fentiek következtében Benes a sikertelenségekért mindig másokat okolja. Az árral való úszás túlkapásai, illetve az előnyös helyzeteknek a mértéken felüli kihasználása, Benes politikai pályájának szinte minden fordulópontján kimutatható.

Benes, a karcsú diplomata

A Versailli Szerződést követően, Benes diplomáciai pályájának tetőfokán állt. A New York Times, 1922. április 16. számában, „A DIPLOMÁCIA ÚJ CSILLAGA – Az ifjú karcsú professzor Közép Európa legkiemelkedőbb államférfia – s Genfben képviselt politikája”3című egész oldalas, Benest felmagasztaló írásában tolmácsolja „az áldott tudatlanságban” (blissful ignorance) élő amerikaiak számára  Masaryk és Benes, Európa hosszantartó békéjét biztosítani hivatott „ragyogó” elgondolását:

„Masaryk volt a szellemi ihlető, Benes professzor, pedig a megvalósításhoz szükséges ész. Ez volt talán a modern történelem legragyogóbb és a legkiválóbban megvalósított politikai gondolata… Az alapeszme a következően foglalható össze:  „Európában addig nem lesz tartós béke, és megszakítatlan gazdasági fejlődés, amíg Európa politikai térképe nincs összhangban a természetes térképpel – más szóval mindaddig, amíg nyolcvanmillió ember, a Balti tengertől az Égei-tengerig, a Bécsi, és a Berlini Kongresszus által gúzsba kötve, ma is idegen elnyomás alatt él…”

Az írás szerzője, Eugene S. Bagger, azonban nem magyarázza meg „az áldott tudatlanságban élő” amerikaiaknak, hogy mit jelen a „természetes térkép”, és ez nyolcvanöt év távlatából a magyarok számára sem világos. A legrosszabbakat feltételezve gondolhatunk csak arra, hogy a „természetes térkép” Masaryk, és Benes szerint a csehek, és esetleg a szlovákok faji fensőrendűségén alapuló, létüket a térségben biztosító élettérre vonatkozik.  A felvidéki magyarok, több mint ezer éve élnek a felvidéken, a szudeta-németek, pedig szintén több mint nyolcszáz éve élnek a sudeta területeken. A fenti írás szerzője, Eugene S. Bagger. Eugene S. Bagger, az első világháborút követő években, az Amerikai Egyesült Államokban, szervezett formában zajló magyarellenes propaganda roppant összeköttetésekkel rendelkező, és igen termékeny újságírója volt, akinek a „magyar revansizmus”, és „irredentizmus” veszélyét mértéktelenül eltúlzó írásai, a New York Times, a New Republic, a Harper’s Magazine-ban jelentek meg..  Eugene S. Bagger, a saját bevallása szerint, magyar.4(Bagger Szekeres Jenő).

A “létező” Csehszlovákia életképességének alapvető ellentmondásai

A versailli békekötés folyamatában, Masaryk, és Benes diplomáciai erőfeszítései arra összpontosultak, hogy a békekötő nagyhatalmakat meggyőzzék arról, hogy Európa tartós békéjét, és megszakítatlan gazdasági fejlődés csak a „tiszta” nemzeti alapon megszervezett nemzeti államok biztosíthatják. Az Európa tartós békéjét biztosító, nyugatbarát csehszlovák nemzeti állam fent említett ragyogó eszméjének, azonban ellentmond több olyan “jelentéktelen” tény, amely lehetetlenné tette volna a „tiszta” Csehszlovák nemzeti állam gazdasági életképességét:

A szudeta területek képezik Csehszlovákia természetes határait, amelyek nélkül  Csehszlovákia csak roppant nehézségek árán biztosíthatja önállóságát.

Az eljövendő Csehszlovákia természeti kincsei, és ipari központjai, a bányák, a gyárak a szudeta területeken vannak. A szudeta területeken, azonban több mint nyolcszáz éve szudeta-németek élnek.

A felvidék gazdag termőföldje nélkül Csehszlovákia élelemellátása, tehát politikai önállósága nem biztosítható. (Az élelem fegyver.)  A felvidéken, azonban több mint ezer éve magyarok élnek.

Masaryk, és Benes államának a valóságban való működőképtelensége a liberálispolitika alapvető önellentmondásainak következménye.  Egy brilliáms eszme, amelybe belerontanak a tények, s emiatt a tényeket, a valóságot kell megváltoztatni. A csehszlovák nemzeti állam ideáljának a fenti „szépséghibáit”, a békekötő nagyhatalmak úgy oldották, meg, hogy a sudeta területeket, és a felvidéket gazdasági okokból Csehszlovákiához csatolták, de elhitették önmagukkal és a világgal, hogy Csehszlovákia a cseh és a szlovák nép nemzeti állama. A Trianoni békediktátum alapján létrejött Csehszlovákia nemzetiségi összetétele 1921-ben a következő volt: csehek 51%, szlovákok 16%, németek 22%, magyarok 5%, ruszinok 4%.  A fenti adatokba nincs beleszámítva a Csehszlovákiába került 300, 000 zsidó, és 100. 000 lengyel, sem pedig a romák, és a horvátok.5

Csehszlovákia gazdasági életképességét, azonban még az a tény is megnehezítette, hogy a Csehszlovákiát nyugat Európával összekötő vasúti hálózat, és gazdasági kapcsolatai Ausztrián, és Németországon keresztül vezetnyugat Európába. A cseh acéliparnak, például svéd ércre volt szüksége ahhoz, hogy a gyengébb minőségű cseh eredetű érc minőségét feljavítsa. Svédországba, pedig szintén Németországon, és Ausztrián keresztül vezet az út. Megdöbbentő, hogy sem Benes, sem a békekötő nagyhatalmak nem számoltak a fenti kényszerhelyzet hosszú távon való tarthatatlanságával, és a Csehszlovákia megalapításában rejlő háborús veszély valószerűségével.

Az amerikai Time Magazine 1938. június 27-i száma „Optimista” címen hosszú cikket közöl Edvard Benesről és Csehszlovákiáról. A Time Magazine cikke Csehszlovákiát, a demokrácia sarkkövének minősíti kelet Európában.  A cikk a továbbiakban azt tárgyalja, hogy a csehszlovák hadsereg egy esetleges Hitler általi támadás esetén készen áll az ország védelmezésére, s az első német katona, amely átlépi Csehszlovákia határát, egy halott német katona lesz.6Benes abban is bízott, hogy Hitler hadserege a franciákkal való első összecsapás alkalmával összeroppan. Nem ez történt.

Hitler Németországhoz csatolta Ausztriát, majd egy pillantást vetett Európa térképére, és sakkot adott Csehszlovákiának. Vagyis, nem volt hajlandó utat engedni a cseh áruforgalomnak, sem Németországon, sem pedig Ausztrián keresztül. Ez volt a müncheni krízisnek nevezett prágai krízis. Franciaország felmondta a Csehszlovákiával kötött katonai védelmi szerződést, Anglia, pedig arra hivatkozott, hogy ha franciáknak nem éri meg hadba menni a Benes agitálásra és kifejezett kérelme alapján megalapított Csehszlovákiáért, az angoloknak sem éri meg.  Ez volt a müncheni döntés, amit Csehszlovákia egész területének német megszállása követett.  Az erre adott válasz, pedig a második világháború kitörése.  A tartós békét biztosítani hivatott Csehszlovákia, közvetlen okozója lett annak, amit meg kellet volna akadályoznia.

Folytatjuk

Lábjegyzetek, és Források

1. Zbynek Zeman with Antonin Klimek : The Life of Edvard Benes, 1884-1948: Czechoslovakia in Peace and War
 (Oxford: The Clarendon Press, 1997).  293pp. Index. ISBN 0-19-820583-X
http://www.pecina.cz/files/www.ce-review.org/99/22/books22_crampton.html

2. Ibid

3. New York Times, April 16, 1922
http://query.nytimes.com/gst/abstract.html?res=9906E4DE1339E133A25755C1A9629C946395D6CF

4. Glant Tibor:  Magyarország az amerikai sajtóban az elsõ világháború idején 
http://www.worldlibrary.net/eBooks/Wordtheque/hu/AAADCU.TXT

5. http://en.wikipedia.org/wiki/Germans_in_Czechoslovakia_(1918-1938

6. Time Magazine, 1938. június 27.
http://www.time.com/time/covers/0,16641,19451022,00.html

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap