Berde Mária: Földindulás

Szerkesztő C, sze, 12/17/2014 - 00:06

– Halljon ide, Jani, mi hirt hozott a vőm. A foldigenylők ma este ossze

fognak gyűlni a Toma hazaban. Hatarozni akarnak afelől, hogyha

meg sokaig kesnek a bizottsag kiszallasa, kuldottsegbe mennek a

jegyzőhoz s onnan Szenttamasra a kenyszerberlet ugyeben. Es maga

ne hallott volna rola fent a parokian?

Az oreg Kathona jott be ezzel az őszi esten Evike tanuloszobajaba.

Nyomban utana Zibai is belepett, de addig nem foglalt helyet, amig

a kisleany ossze nem rakta a fapalcikakat meg a tarka paszulyszemeket,

amelyeknek segitsegevel szamolni tanult. Dane eszrevette, hogy

Zibai elnező mosollyal bamul ezekre a naiv tanszerekre.

A helyiseg, amelyet a hazban egyszerűen csak „iskola”-nak emlegettek

–es amelybő a nagyapa csakugyan valosagos tantermet varazsolt,

olyan gonddal, utanjarassal, mint amekkorat sohasem szentelt

volna a gyermekei dolganak –nemcsak a tanitasnak, de a komoly

csaladi megbeszeleseknek is biztos menedeket adott. Mindig a legnagyobb

rend es csend uralkodott benne; Klara azt is megkivanta,

hogy a takaritas alkalman kivul cselednep a kuszobet at ne lepje.

–En ma kint voltam a Kakasek tanyajan urvacsorat adni Mozsi ba’-

nak. Nagysagos uram honnan hallotta? –fordult a tanito Zibaihoz.

–A jegyzőrodan jartam a penzunk miatt. Ott az uj seged targyalta.

Szerinte mar reg fel van bolyditva a falu. Szidjak a jegyző, a főirot

–rajuk fogjak, hogy szandekosan huzzak-halasztjak. Ső, Kirlan

Oltean papot is cirmolja a seged fule hallatara. Azt mondja, hogy

mindig osszetartott az udvarokkal abban, ami rossz a nepnek.

63

Az oreg Kathona elmosolyodott:

– Kirlannak oka van erre!

Nem magyarazkodott, megis atragadt a mosolygas a masik kettőre

is. Kirlan tortenetei kozszajon forogtak. Legcifrabb dolga a vallas

korul esett meg eppen. Apja roman ember volt, regimodi, komolycsendes

belső ember a Kathona-udvarban. Korosabb ozvegysorban

mar s egy ciganylanytol kapta a kisfi ut, akit aztan torvenytelenul is

magaenak vallott. Senki sem tudta azonban igazabol, hogy a gyermek

milyen vallason van. Ha az udvar ingyen buzat osztott a magyar

unnepre: Lulu ciganylany is magyar vallasunak jelentkezett.

Kulonben pedig nem sokat torődott a templommal, Istennel, annal

tobbet a reszesaratokkal, a szeszfőző munkasokkal s minden jovőmenő

masvideki ferfi neppel.

Az oreg Kirlan probalt valamit formalni a gyermekből, meg az

allami iskolat is kijaratta vele. Maga Kathona kondasnak tette meg,

mihelyt akkorara serdult, es vele jart a disznovasarokra. Csakhogy

orcatlan csalasok sultek ki reaja. Egy ejjel a nyulebersegű Gyuri biro

megfogta, ahogy doglott joszagokat lopott be az urasagi malacoztatoba,

es friss eleveneket dugott maganak zsakba helyettok. Akkor

aztan ez is, az is kiadott rajta: kivilagosodott, hogy rendszeresen „bevaltotta”

a kornyek elhullott malacait…

Szelnek kellett ereszteni az udvartol.

Kirlan ezutan nagy szajjal jelentkezett Derzsi papnal, hogy torolje

ő az anyakonyvbő, mert ter at apja vallasara.

Mar jol tudta hanyni a keresztet, amikor utanavetette magat a

szinte meg gyerek Ananak, egy ozvegy gazdane leanyanak. Cigany

praktikakkal igezte meg, igy mondtak, es odaig vitte, hogy hozzaja

kellett adni felesegul.

–Kirlan! Hogy lehet ez a nep szoszoloja! –kialtott fel hirtelen

Kathona. –Tizennyolcban: ertem. Akkor igen, ővezetett a rosszban,

es egyedul őlepte at a kuszobomet. Hanem hogy most, ma, amikor

allami rendeletek vegrehajtasarol lehet csak szo, ki fog ra hallgatni?

Ne is mondjatok.

–Ez a gyogyithatatlan magyar optimizmus –s ez a hit a nep jozan

eszeben! Aki az erdekok szerint szajal, az utan mennek. Latja, apam,

ott van Toma. Mindig tisztessegtudo ember volt… a fogsaga előt.

Most egy kovet fuj Kirlannal!

Kathona bizonytalanul es nemi szomorusaggal pillantott fel.

–En ezt nem hiszem.

Zibai idegesen razott egyet a fejen. Aposat a sok kimelet minden

ferfi assagabol kiforgatta. Kezd mar nem birni semmi komoly itelőepesseggel.

–Hat meglatja, mert holnap nyilvanvalova lesz minden, ha csakugyan

atmennek az igenylő Szenttamasra.

–A mi nepunket legkonnyebben az olyan Kirlan-fele semmi-emberek

befolyasoljak es vezetik az orranal fogva. Mert a tisztesseges batortalan,

alazatos, mint a zsellernep altalaban –kockaztatta meg a tanito.

Zibai gyanakodoan pillantott rea.

–Szoval elnyomott, azt akarja kihozni.

–Nem. Csak műeletlen es igy onallosag es itelet nelkul valo.

Reszben a sajat bűebő, hozzateszem, mert en tudom, milyen nehez

iskolaba kenyszeriteni. Alig birtam osszeszedni most is husz

tankotelest, nehogy a tanfelugyelőeg kevesnek talalja tanuloim

szamat.

Zibai mar nem fi gyelt ra. Az egesz tortenet, ahogy Szentgalon, az

allami elemiben megvaltozott a tanitas nyelve, mire Dane atkerezkedett

Ziborol, es elire allott az egyhaz ujbol megnyitott golyafeszkes,

rokkant iskolajanak –nem tulsagosan erdekelte.

A tanito eszrevette, hogy felesleges itten, felallott, es atment a

szomszedos irodaba. Hallani lehetett, amint leakasztotta a csomoba

kotott rovasrudakat, amelyek segitsegevel az irastudatlan zsellerekkel

a megtett napszamokat ellenőizte. Kifordult, hogy hazainditsa a

gabonasbol a kukoricamorzsolokat.

–Nagy szerencsenk, hogy Laczko, a főiro magyar ember. Ezt most

latom be igazan. Nekem magamnak beszelte a szentpeteri vasaron,

hogy csakis nepenek erdekeben maradt allasaban, es hogy szeretne

tamasza lenni a magamagat oktalanul koldusbotra juttato magyarsagnak.

Megis mennyit szidtak, hogy letette az eskut!

Zibai ajka korul kis mosoly vetett gyűű.

–Kozben a nevet a roman aktakon Latcunak kanyaritja ala.

65

– Ezt, fi am, csak a rosszakaroi silabizaljak igy… mindig jo emberunk

volt, nem erdemli meg, hogy portaljuk a rola terjesztett mendemondakat!

–En mindenesetre atmegyek hozza, es kipuhatolom szandekat. A

legfontosabb volna tudni, mikor szall ki a targyalast megtartani.

–Nem helyeslem, Ivan. En gyermekeim tanarait sem molesztaltam

soha.

–A ket helyzet egyaltalan nem hasonlit –szolt most Zibai turelmetlenul.

–Egy szekunda nem a vilag… de egy hold fold mar erzekeny

kara lehet az embernek.

–Jol van, de akkor se beszelj az en nevemben.

–Hat apam nem tart velem erre az utra?

–A vilagert sem, edes fi am. Egy talpat igaztalan szerdek nincsen a

birtokomban. Mindenert, amim van, megszolgaltam en is, az őeim

is! Laczko ezt nagyon jol tudja, mert ha nem is idevalo, a nep nyilvantartja,

ki hogyan jutott a magaehoz. Hiszen azert nem nyult az

enyemhez Kirlanon kivul senki tizennyolcban sem.

Zibai ugy erezte, mintha korben trappolna a temaban. Aposa csokonyosen

visszater a maga erveire, amelyekre holtbizonyosan epit.

–Lehet, hogy tevedek, s ugy igaz, ahogyan apam gondolja –en

azonban megis maskepp latom a helyzetet.

Kurtan es kielegitetlen erzesben vett bucsut a haztol. Elhatarozta,

hogy kiszabadul ezekbő a gondokbol egy-ket napra. Ha ennyire

nem fontos a tanacsa, hat lassak.

Ugyis nyomta egy meg kozelebbi gond.

Az uj bankjegyek megjottek a faluba, csak eppen az elkesve beadott

osszegek bevaltasa maradt meg fuggően. Jo lesz utananezni

a penzugy-igazgatosagnal, mibő tamadt a huzavona.

–Holnap hajnalban bemegyek a varosba, eljarom a dolgot.

Ezt igy Ilanak igerte, amikor ures kezzel kellett ma delutan megternie

a jegyzőegrő.

A szegeny remult leany hozzaja menekult, majdnem beleje kapaszkodott

a dobbenetevel.

–Az a penz… nagyon draga penz, Ivankam! A boldogsagunkat

akarjuk vele felepiteni… –rebegte, es nyulank, hajlos testevel hozzaja

tapadt.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap