Berzsenyi Dániel Emléknap

Szerkesztő A, h, 05/07/2018 - 00:12

 

 

Ha a költészet a morális világrend, az isteni gondviselés és a hazafiság erényeinek a hirdetését jelenti, akkor a magyar költészet legnagyobb alakja bizonyosan Berzsenyi Dániel.
Berzsenyi alakja már a maga idejében is talányos volt, az ember és a költő szándékai és indítékai nem haladtak párhuzamosan, sőt némelykor konfliktust érezhetett írásai és környezete között, amelyekre hosszas elhallgatásokkal válaszolt.
      Berzsenyi Dániel közép-dunántúli kisnemes család gyermeke volt, aki buzgó (luteránus) istenhittel szemlélte a világot. Birtokosi tevékenysége közelebb állt parasztjai mindennapjához, mint a világjáró és világlátott arisztokratákéhoz. Elégedett volt sorsával, gondja nagyobb részét az éves termés, a méhészet és a gyümölcsös jelentette. Iskoláit (Sopronban) meglehetős középszerűséggel végezte, aztán hazatért falujába (Egyházashetyére), hamarosan megnősült, és ezzel élete külső történéseinek nagy része be is fejeződött.
      Vagy mégsem? Berzsenyi a későn érő gondolkodók és alkotók fajtájából való volt. Kevés számú barátja körében, de inkább magányos tanulmányai során meglehetős ismeretekre tett szert az antik nyelvekben és kultúrában, a költészet elmélete és módszertana felől, de a magyar história jelentősebb alakjait és sorsfordító korszakait is ismerte. Mindezt a XIX. század első harmadának kisnemesi szemlélete szerint.
      Költői munkássága nehezen bontakozott, első írásait sokáig rejtegette, nem mert velük a nyilvánosság elé lépni, félt a kritikától, a társasági életet túlságosan zajosnak érezte, a városi élet bizalmatlanná tette. A kortárs írók legtöbbje (Kisfaludy Károly, Kölcsey, de főként Kazinczy) azonban örömmel fogadta jelentkezését, költészetét nagyra becsülték, újabb műveket vártak tőle, miközben természetesen megtették észrevételeiket (némelykor szigorú kritikát is gyakoroltak fölötte), és számítottak személyes részvételére a pesti társasági életben.
      Berzsenyi öröm és kétségek közt őrlődött, biztatást és elernyedést egyszerre érzett az észrevételekre, kortársait magánál műveltebbnek, de legalább is tájékozottabbnak érezte. Mindeközben ő maga Niklára költözött, de mondhatnánk úgy is, hogy eltemette magát a somogyi némaságban, távol a kultúra és művészet korabeli helyszíneitől. Igazi költészete ebben a dunántúli csöndben érlelődött magas színvonalú művészetté.
      A józan, erényes élet, a tartózkodás a szélsőségektől, a szemlélődő életmód volt számára az eszményi magatartás. Ezt igyekezett megvalósítani, de ezt várta környezetétől, és a hasonló eszméket valló kortársakkal rokonszenvezett.
      A magyarokhoz című ódája a nemzet nagy, hősi korszakait idézte fel, az erkölcsi tisztaság megteremtésében és megtartásában látta a nemzet megmaradásának zálogát, a jövő reményét: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs…” – hirdette. A hit, a személyes kapcsolat érzése Istennel végigkíséri életét, mindennapjait, ebből merít erőt és bizodalmat, Fohászkodás című verse közel két évszázada a legszebb magyar nyelvű keresztény vers-ima.
      Legszebb verseiben megszólal a dunántúli magyar táj szeretete, a kemenesaljai vidék, a somogyi esték csendje, amelyek elmélkedésre, emlékezésre, hajdan volt érzelmek felidézésére egyaránt alkalmasak.
      Versei legtöbbjében antik versformákat alkalmaz, nagy poétikai hozzáértéssel, miközben a magyar nyelv szépségeit teljes gazdagságában képes felmutatni, Ne feledjük: Berzsenyi a XIX. század gyermeke volt, nyelve a nyelvújítás előtti magyar beszéd, kora a reformkort megelőző időszak, amikor a francia forradalomnak inkább csak a híre érkezett el Niklára, 1848 majdani eszméinek előkészítésében pedig Berzsenyi nem vett részt. Berzsenyi a folyamatos, a megbízható, az elveit szilárdan őrző, magas szinten igényes magyar költészet legnagyobb, eszméit máig sugárzó alakja.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap