Beszélgetés horvát barátommal

Balogh Bertalan, cs, 12/07/2017 - 00:02

 

Egy kultúra leáldozására azért sincsen megoldás, mert az egy evolúciós folyamat természetes fázisa, vagyis egy nagy dialektikus spirál egyik szakaszát jelöli. És a spiráloknak egyetlen pontja sem probléma-pont. Csak más pont, mint az előző, vagy a következő.

Okos ember nem sopánkodik sokat azon, aminél nincs természetesebb.

*

Horvát barátom szemét próbáltam nyitogatni a legnagyobb horvát történelmi fordulat idején, amikor szakszerű szemkivájásokkal és torokmetszésekkel, valamint igen szervezett népirtással végül is igazi fajtiszta horvát hazát igyekeztek teremteni maguknak, és persze, színtisztán katolikus hazát.

Két méter magas, szőke, igen szemrevaló fiú. A Sorbonne-on az adjunktusságig vitte már, és ki tudja, mennyire viszi még.

Próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem volna szabad ilyen végzetesen összekeverni a katolikusság fogalmát a horvát hazafiság fogalmával, mert láttam, sem ő nem lát semmiféle különbséget a két nagyon is különböző dolog között, sem pedig az egész horvát nép.

Meghökkent, hogy egyáltalán megkíséreltem a két fogalom szétválasztását.

Mondtam, már azért sem nagyon okos dolog ebben az abszolút azonosságban hinni, mert a krumpli az krumpli, a narancs meg narancs, a katolikusság egy dolog, a horvátság meg egy másik, de nem tetszett neki, ahogy "lekrumpliztam" a dolgokat. Jobbnak láttam inkább a vastagjába vágni, és magyarázni kezdtem nekik, hogy a horvátság valamikor a történelmi idők előtt kezdett formálódni, amikor a katolikusságról még Isten sem hallott. Ráadásul, a katolikusság csupán egy ideológia, ami rátukmálódott Európára és más világrészekre, már amennyire sikerült. Az ideológiák pedig korok divatcikkei, ami annyit jelent, hogy akármilyen finoman és gondosan is varrták össze az illető divatcikket, mind divatjamúlttá válik egy idő után, a dolgok természetes rendje szerint.

Megborzadt a gondolattól, hogy ilyen pogányul divatcikkezem le a katolikus anyaszentegyház eszmeiségét, pedig nem csak divatcikkek az ideológiák, hanem lelki egyenruhák is: minden érintett számára kötelező viseletek, akárha százszor rosszabbul is áll az illetőkön, mint a népviselet. Ez sem kedvez az ideológiák élettartamának.

Tudtam, ez a gondolat se tetszik neki.

Aztán azt próbáltam megértetni vele, hogy a horvátság a térképen lesz és horvátságnak fogják hívni, amikor ez a bizonyos egyenruha rég elnyüvődött már, nemcsak kiment a divatból. És testileg-lelkileg igen pucérnak fogja magát érezni minden nép, amely évszázadokkal korábban eldobta a nemzeti viseletét, mert saját bőrének hitte az igenis, ideiglenes köntöst. Azt sem fogják tudni, hol áll a fejük, főként pedig meg sem fogják már találni az időközben szétfoszlott népviseletnek a maradványait sem, és nem csupán pucérnak, hanem a világ legostobább emberének fogják magukat tudni, mert nemcsak szépnek, hanem öröknek is tartották azt, ami talán szép, de ami ideológia természeténél fogva minden lehet, csak örökéletű nem.

Mondtam neki, hogy az egyetlen megragadható és masszív a nemzetben a saját történelmi és nemzeti volta. A többi pedig csak múló mese.

Csóválta a fejét, nem hagyta magát összeomlani a "játékos érvek" súlya alatt, mert büszke, mert katolikus, (tehát igazi horvát), mert nagy kést hord a zsebében, és mert kész meghalni a krumpli és narancs azonosságának szent nevében.

És mert ő is a történelem egyik balekja. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap