Bevándorlók bére...3.rész

Polszerkesztő2, h, 12/16/2013 - 00:00

A tömegkommunikáció jellemző módos csak az uniós tagság vélt vagy valós előnyeit helyezi előtérbe, azonban akadnak olyan bajok, amelyeket pont Brüsszel miatt kell „importálnunk”: ilyen a menekültek befogadása is. Ezzel önmagában nem lenne probléma, hiszen humanitárius célokat szolgálni nemes és szép gesztusnak számít. Azzal a ténnyel viszont vélhetően nem számoltunk kellő körültekintéssel, hogy a hazánkba érkező menekültek többsége túlzás nélkül közönséges bűnöző, akinek esze ágában sincs a befogadó ország erkölcsi normáinak megfelelően viselkedni. Ezt a statisztika és a rendőrségi jelentések az alábbiakban hűen alátámasztják, ugyanakkor ennél is riasztóbb, hogy míg a tavalyi év során még nagyjából kétezer menedéket kérő érkezett Magyarországra, addig az idei évben ez a szám már meghaladja a tizenhatezret (!), a növekedés tehát egészen döbbenetes. Az érkezők alig öt-hét százaléka áldozata tényleges politikai üldöztetésnek - a fennmaradó többség egyszerűen csak a jobb ellátás iránti vágy okán nyújtja be kérelmét. És hozza magával „kultúráját”.

Magyarországon jelenleg három helyen működik a menekülteket közvetlenül befogadó állomás: Bicskén, Debrecenben és Vámosszabadiban (a Szeged melletti Nagyfán és Békéscsabán is – megj. Polszerkesztő2) ezek közül legrosszabb helyzetben a debreceni van, hiszen ide azok a rendezetlen státussal rendelkezők kerülnek, akik a legtöbb problémát okozzák. Eközben a kilencszáz befogadott mindenféle korlátozás nélkül, szabadon kószálhat a város egész területén. Ennek oka, hogy az Európai Bizottság döntésének értelmében az idei évtől tilos a magukat menekültnek vallók mozgását korlátozni, ezt a „lehetőséget” pedig a külföldi bűnözők előszeretettel ki is használják. Tegyük hozzá, az sem bevett gyakorlat, hogy az ilyen jellegű táborokat nagyvárosokban, pláne megyeszékhelyeken létesítsék. S a gondokat csak tovább mélyíti az a tény, hogy a volt szovjet laktanyából átalakított befogadó állomást eredetileg háromszáz emberre szabták, a kihasználtságból és a zsúfoltságból adódó feszültség nagyságrendje teát többszöröse a megszokottnak. Ide egyébként túlnyomó többségben afgán, iraki, észak-afrikai és balkáni országokból érkeznek a menekültek, s nemi megoszlásuk is egyenlőnek mondható.

Az elmúlt hónapok folyamán a hajdúsági megyeszékhelyen szembeötlő mértékben megszaporodott a jövevények által elkövetett bűncselekmények száma, s túlzás nélkül mondhatjuk, nem is telik el nap valamilyen konfliktus nélkül. Tudomásunk van olyan hétről is, amikor a menekültek „termése” tizenkét garázdaság, tizennégy tulajdon elleni bűncselekmény és egy súlyos testi sértés volt. A tábor környékén lakók tehát állandó fenyegetettségben és a renitens külföldiektől való félelemben kénytelenek élni, de a belváros sincs sokkal nagyobb biztonságban: ott is számos verekedés és késeléses incidens fordult elő. A legnagyobb veszélynek egyértelműen a nők és az idősek vannak kitéve: az idegenek egyre inkább elterjedt szokásává vált a gyengébbik nemhez tartozók molesztálása. S nem pusztán verbálisan inzultálják a hölgyeket: nem mondható ritkának a tömegközlekedési eszközökön történő „fogdosás” sem.

A tábor lakói egymás között is harcolnak: a nyár folyamán a menekülteket befogadó állomás valóságos ostromállapot alá került – az afgán és az észak-afrikai menekültek egymás ellen vívott futballmeccsén először a játékosok, majd pedig a nézők között is elszabadultak az indulatok, hatalmas tömegverekedés tört ki. A rendet csak rendőri beavatkozással (a készenléti rendőrség és a TEK is a helyszínre vonult) sikerült helyreállítani, valamint öt menekültet kórházba kellett szállítani.

Ez a szomorú helyzet odáig fajult, hogy a tábor környékén élők már vásárolni sem járhatnak egyedül, s sötétedés után ki sem mernek menni az utcára. A jöttmentek a legkisebb vélt sérelmüket is erőszakkal torolják meg, legutóbb egy idős férfit vertek meg és raboltak ki saját lakásában nigériai férfiak, mivel a bácsi rájuk szólt, amiért a lépcsőházban dohányoztak.

Sajnos a menekült táborok megjelenése kapcsán nem a bűnözési hullám az egyedüli probléma: nagyon súlyos gazdasági károkkal is számolnunk kell. Az állomások környékén élők ingatlanjai ugyanis elértéktelenednek, vállalkozások sora megy csődbe az általánossá vált rettegés és a kereslet elvándorlása következtében. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy a menekülteket a magyar lakosság adóforintjaiból étkeztetik, szállásolják és látják el saját költőpénzzel. Ez utóbbi összeg egyébként rendszerint a különböző szórakozó helyeken köt ki, tehát a befogadottak túlnyomó többsége nem a legelemibb szükségleteit elégíti ki általa. Sajnálatos az is, hogy a jövevények közt az is bevett gyakorlat, hogy a számukra kiosztott élelmiszert eladják, az így „keresett” pénzből pedig alkoholt és egyéb élvezeti cikkeket vásárolnak. Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy a menekültek teljesen ingyen és bérmentve utazgathatnak, a MÁV például 100 százalékos kedvezményben részesíti őket, de a helyi tömegközlekedési eszközöket is ugyanilyen feltételek mellett veheti igénybe. Nem utolsó sorban pedig arról is szólnunk kell, hogy a menekültek szabad mozgása következtében súlyos egészségügyi kockázatok is felmerülnek. A legkülönfélébb világrészből érkezők ugyanis számos, az európaiak számára teljesen ismeretlen betegséget hordoznak és terjeszthetnek. Habár az orvosi vizsgálat kötelező, mégsem lehet megakadályozni, hogy a felismert vagy láthatatlanul maradt kórokozók kikerüljenek a tábor területéről.

A lakosság ugyan igyekszik mindent megtenni önvédelme érdekében, kezdeményezéseik rendre süket fülekre találnak. Debrecenben például sor került már aláírásgyűjtésre, több fáklyás felvonulásra is, a legújabb, Vámosszabadiban létesített befogadó állomás megnyitása ellen pedig a helyben lakók nyílt levélben fordultak az illetékes hatóságokhoz. Ezzel szemben a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács hivatalos állásfoglalása szerint az országba egyre nagyobb számban áramló menekültek „semmiféle bűnügyi kockázatot nem jelentenek”, a számos civil kezdeményezés egyedüli okaként a magyar lakosság idegen kultúrákkal szembeni intoleranciáját jelölik meg, így elsődleges stratégiai céljaik között a magyar emberek hozzáállásán igyekeznek javítani…

Garamvölgyi László, a tanács kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az érintett településeken a közbiztonság egyáltalán nem romlott, a külföldiek pedig igyekeznek beilleszkedni a magyar társadalomba. Ezzel a nyilatkozattal szöges ellentétben áll, hogy például a debreceni tábor környezetében a rendőrség és a polgárőrség megerősített szolgálatot lát el – ami egyébként nagyon súlyos állományi és pénzügyi terhet ró a rendfenntartókra -, ám ez még így sem elégséges, az általunk megkérdezett rendőrök szerint így is mindössze a közbiztonság látszatát lehet fenntartani.

Kérdés tehát, hogy a végletekig elkeseredett lakosság problémáit ki és hogyan fogja végre orvosolni. Ezen felvetés eredője azonban egyértelműen az, hogy hazánk vezetésének lesz-e bátorsága ahhoz, hogy ellentmondjon az Európai Unió által ránk erőszakolt, önfeladó és önmegsemmisítő diktátumoknak. Máskülönben a polgárok újra egy, a Magyar Gárdához hasonló, önvédelmi szervezet létrehozására kényszerülnek, s ebben vélhetően a kivéreztetett rendőrség sem fogja akadályozni őket.

Kiket szabadítottak ránk?

A „menekültek” nagy része hazájában is közönséges bűnöző volt, sok esetben épp a szigorú iszlám törvénykezés rekesztette ki őket a normális többségből. Ide mégis beengedték őket. A jöttmentek között szembeötlő anyagi különbségek tapasztalhatók: míg páran csak pár szem krumplit képesek megvásárolni, mások taxisokkal (!) vásároltatnak be maguknak a közeli Penny Marketben, vagy velük hozatják el a szükséges dokumentumokat a városi hivatalokból. Talán nem véletlen az sem, hogy itt található az ország legnagyobb forgalmú Penny-üzlete. A biztonsági őr elmondása és a sajtóbeszámolók szerint a bosnyákok a legdurvább viselkedésűek, de az arabok is előszeretettel feledkeznek meg a végösszeg kiegyenlítéséről. Beszédes, hogy kifejezetten a jövevények kedvéért nyitottak olyan kasszát, ahol euróval is lehet fizetni, mégis rendszeresen kiabálnak. Ha forintban kapnak vissza. A lopott áruféleségeket aztán később a helyi kirakodóvásárban értékesítik. Annyi bizonyos, hogy ezek az emberek jellemzően nem a szükség elől menekülnek ide, és nem feltétlenül a politikai üldöztetés húzta őket Magyarországra. Így sok erkölcsi aggályuk nem lehet, ha nem kérünk belőlük.

 

Forrás: Lamos Péter/Karpatia

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap