Bíró Lajos plágiumafférja

Csata Ernő, v, 09/09/2018 - 00:02

 

 

 

                                                                                     
Forrás: Békés István – Új magyar anekdotakincs, Budapest, 1963 (425. oldal)
                                                                                                     
1912 február elején feltűnést keltő plágiumaffér bugyborékolt Budapest irodalmi és sajtóköreiben.
Bíró Lajost, az ismert írót és publicistát azzal vádolták meg, hogy a Magyar Színházban bemutatott Rablólovag című színművének ötletét Pekár Gyula A Szerechenek összeesküvése című elbeszéléséből vette. A zsűri, amely Herczeg Ferenc elnöklete alatt Beöthy László színigazgatóból, Kóbor Tamás főszerkesztőből, Szemere Gyula íróból és Császár Elemér irodalomtörténészből állott, egyetlen tanú: az Ady Endre környezetéből ismert Fehér Dezső nagyváradi lapszerkesztő vallomása alapján kimondotta, hogy plágium nem történt.
A nagyváradi szerkesztő elmesélte, hogy ő pontosan ismeri a Rablólovag forrását. mert nemcsak a Rablólovagban, hanem egyéb drámáiban, a nagysikerű Sárga liliomban, a Férfiakban, sőt java novelláiban is Bíró Lajos olyan történeteket ír le, amik megestek, olyan alakokat rajzol, akik hús-vér alakban éltek a századeleji Nagyváradon. Akik annak idején a váradi redakcióban együtt dolgoztak Bíróval, pontosan felismerik drámái és elbeszélései figuráiban a helyi társaság botrányhőseit, s a bihari uraknak és hölgyeknek csípős kalandjait, amikről akkor a Royalban, az Emkében, az Elite kávéházban, a zsúrokon, a bálokban, a hangversenyeken az egész város beszélt…
- Hogy lehet az – vágott közbe az újságíró éberségével és mohóságával Kóbor Tamás -, hogy Önök, kedves kollégáim, mint szemfüles újságírók azon melegében nem írták meg ezeket a szenzációs eseteket?
- Látszik, kedves mester – felelt fanyarul Fehér Dezső -, hogy Ön sohasem volt vidéki újságíró… Ezért nem tudja, hogy a vidéki zsurnalisztának mindent meg lehet írnia, csak azokat az izgalmas, borsos kis históriákat nem, amelyekről a kávéházakban, a zsúrokon, a bálokon, a hangversenyeken az egész város beszél… Mert ha ilyesmit meg találunk írni, akkor az érdekeltek vagy teljes hivatali apparátussal kizsuppoltatnak bennünket a városból, vagy a lovagiasság minden szabálya szerint agyoncsapnak. Csak mikor a mi vidéki botránykrónikánk pesti színdarabbá válik, akkor nem akar benne senki magára ismerni…

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap