Bogrács és a teve

Bilecz Ferenc, v, 03/12/2017 - 00:14

A magyar emberhez szinte hozzátartozik a bogrács. Akár nemzeti szimbólumunk is lehetne. A magyar konyha legjellegzetesebb ételei közé tartoznak a bográcsban főtt ételek. A bográcsgulyás, a különböző marha, birka, sertés paprikások, pörköltek, a slambuc, a halászlé – bográcsban elkészítve az igazi! Tájegységenként változik az alakja. Van alföldi (gulyás, slambucos), és van dél-dunántúli un. halfőző bogrács is. Az első alul gömbölyű, széles peremű, a másik laposabb fenekű és fölfelé keskenyedő. Az erdélyi bogrács szinte félgömb alakú.

A bogrács nagyon régi főzőedény, ami minden földrészen, minden nép őstörténetében és néprajzában megtalálható. Az edény agyagától, nagyságától, rendeltetésétől függően a magyar nyelvben többféle elnevezése alakult ki. Van bogrács, üst, katlan, fazék, de a bogrács legjellegzetesebb tulajdonsága mégis csak az alakja! Az alja mindig domború, bár ez a domborúság változó.

A bogrács a nomád élet egyik alapeszköze volt. Mégis a kora középkori Eurázsiában két különböző gasztronómia jött létre, aminek hatása a mai napig érzékelhető. A Távol-kelettől a Kárpátokig főztek, a Fekete-tengertől nyugatra általában sütöttek. Keleten, ma is a különböző főzési-, párolási-, pörkölési eljárások dominálnak, szemben a nyugati nyárson sütéssel, grillezéssel, barbecuezéssel. Ismert dolog, hogy őseink hadjárataikban szárított, porított húst vittek magukkal és ebből főztek maguknak tápláló ételt – valószínűleg bográcsban.

A magyar történelmet nézve rengeteg bogrács-lelet maradt ránk az Árpád-korból. Ezek még cserépből készültek gömbölyű fenékkel, a peremén fúrt lyukakkal. De valószínűleg ismerték a fém bográcsot is. A vándorló magyaroknak ez egy praktikus főzőeszköze volt, mert szabad tűz fölött is könnyen alkalmazható, gömbölyded belseje miatt az étel nem kozmál oda, használat után pedig jól tisztítható. A befelé szűkülő fal azt a célt szolgálta, hogy a tűz ne égethesse el a tartókötelet.

A fenti bevezető után, vizsgáljuk meg, hogy nyelvészeink milyen magyarázatot találtak a bogrács szavunkra! Egyenként nem részletezve leírom az általános és hivatalos véleményt. Ennek a lényege a következő: A Magyar Néprajzi Lexikon megfogalmazásában: „A honfoglalás és kora Árpád-kori eszközkészlet egyik legjellemzőbb régészeti tárgytípusa a cserépüst vagy cserépbogrács. Gömbölyű fenekű, két oldalán a peremén fúrt két-két lyuk segítségével felfüggeszthető 4–7 l űrtartalmú edény. Eredete a Don környéki szaltovo-majaki kultúrára vezethető vissza. A Kárpát-medencébe a honfoglaló magyar népességgel került be.”– De vajon ezt az edényt bográcsnak hívták-e? Erre a nyelvész válasz már kissé különös:

Először is, honfoglalás utáni török eredetű jövevényszónak tartják: „oszmán-török: zseb, papucs, bogrács, kávé, pite stb.” Máshol: „Oszmán-török szó (bakraç, -- rézüst), a bakir (‘réz’) származéka, a balkáni nyelvekben is megvan, hozzánk a szerb közvetítette.” Bár, már Vámbéry Ármin is megmondta, hogy a török bakracs (bakrač) jelentése: 'vasfazék, kisebb fajta üst'. /Vámbéry: A magyarság bölcsőjénél; a magyar-török rokonság kezdete és fejlődése/. Ebből én arra következtetek, hogy az 1525-ben hazánkba betörő (majd 150 évig itt lakó) törökök csodálkozva vették tudomásul, hogy a magyar paraszt is bográcsban főz, és a főző edényét az ő „bakracsukhoz” hasonlóan nevezi! Igaz, hogy nem mindig rézből van, de az alakja hasonlatos. Sőt, a szomszédos szerbek is (átvéve a magyaroktól) így hívják néha a kotlájukat (kotao).

Komolyra fordítva a szót, a török rézüst, a bakracs, a magyar bogrács rézből készült változata. Bár a török hódoltság alatt az oszmán-török nyelvi hatás jelentősnek mondható, ez azonban a hódoltsági területek fokozatos elnéptelenedése, kicserélődése miatt kevésbé érvényesült. Nem valószínű tehát, hogy egy – évszázadok óta használt -- alapeszköz nevét a magyarok átvették volna az oszmán törököktől!

Akkor honnan került a magyar nyelvbe a bogrács szó?

A magyarok ősei már a hunokkal való találkozás idején kapcsolatba kerültek türk nyelvű törzsekkel. Sokan úgy tartják, hogy a magyar a török nyelvekkel áll közelebbi rokonságban. A bizánci források meg egyenesen turkoinak nevezik a magyarokat! Lehet, hogy a krónikásaink Szittyaországában, Turán vidékén kell keresnünk a bogrács szó eredetét? Az orkhoni, vagy a kipcsák törökben, és nem az oszmán-törökben? Kutakodásomat siker koronázta, és felépítettem erre az alábbi hipotézist.

A helyzet az, hogy a 10. században – Kásgár vidékén, a Karahánidák birodalmának (950k. – 1213) első ismert uralkodóját Szatuk (Szabuk) Bogrának (901? 915? – 955) hívták, aki a kásgári kán unokaöccse volt. 942-ben elfoglalta Balaszagun városát, felvette a káni címet, megalapítva ezzel a Karahánidák dinasztiáját. (Balaszagun ma Tokmek város közelében található Kirgizisztánban.) A legendák szerint ő volt az első török fejedelem, aki felvette az Iszlám vallást. (Muszlim neve: Abdulkerim Szatuk Kara-kan lett). „A Karahánidák továbbvitték a török kettős fejedelemség intézményét. A Kásgarban és Balászágunban (a mai Kirgizisztán területén) székelő, Arszlán (oroszlán) Kara kán címet viselő keleti kán számított magasabb rangúnak, míg a Szamarkandból uralkodó nyugati kán, aki a Bogra (teve) Kara kán titulust birtokolta, kisebb tekintélyt élvezett.” (Wikipédia: Karahánidák).

A történet ott kezdett számomra érdekessé válni, amikor megismertem a Bogra (Bogrács) kán titulus orosz-kirgiz eredeztetését. (О титулах «Кара Кан» и «Бограч Кан»). http://kghistory.akipress.org/unews/un_post:7319 A magyarázat alapja a Csaa-Hol folyó mentén 1888-ban talált sírfelirat (памятник Чаа-Холь Х) és a szöveg megfejtése. A szövegben szerepel egy „buγra ečim” kifejezés, amit Mahmūd al-Kāšγari segítségével így magyaráznak: „Сам титул в данном письменном памятнике состоит из двух частей, первая часть: «Богра» – тотемное название верблюда, вторая часть: «эчим» – обращение к старшему брату. Согласно М.Кашгари, слово «эчим» или «эчиким» (اَجِقِم) означает обращение к старшему брату, принятое у Хаканиййя.” /Ebben az írásos emlékben, magának a titulusnak két része van, az első: „Bogra” – a teve totemneve, a másik: „ecsim” – az idősebb testvér megszólítása. M. Kāšγarī szerint az „ecsim” vagy „ecsikim” (Megjegyzés: az olvasat lehet „öcsém” vagy „öcsikém” is!) az idősebb testvér megszólítását jelenti a Hakánoknál./

Csak megjegyzem, hogy Mahmud al-Kāšγari orosz nyelvű kiadásának török szótárát és nyelvtanát Czeglédi Katalin fordította magyarra. Azt írja az Előszavában: „Mahmud al Kāšγari török szótárában és nyelvtanában közel 1.600 olyan szót és számos grammatikai morfémát (képzőt, jelet, ragot) ismertem fel, amelynek magyar párhuzama van.” Egyébként a „bogra” szó „teve csődör” jelentését megerősíti az Arabic Grammars of Turkic is. Szerző: Robert J. Ermers. „bugra /buwgra"/ [bogra] 'camel stallion';”. Az idősebb testvér megszólítás meg -- Szatuk Bogra estében -- éppenséggel az „öcsém” szó lehetett, mivel a kásgári Ogulcsák kán unokaöccse volt. Tehát a dinasztia alapító uralkodó nevének jelentése valószínűleg: „Teve öcsi” volt, az itt leírtak szerint. (Azaz ez adatolható). De a tevecsődör név már korábban is létezhetett, ezért joggal állíthatják az orosz nyelvészek, hogy a névből – mint a római Caesárnál – meg uralkodói rang lett a kirgizeknél már a 7-8. században. (Таким образом, титулы «Кара кан» и «Бограч кан» являются титулами кыргызских правителей, они использовались кыргызами еще в VII-VIII веках н.э.). Az „öcsi” rangra pedig legjobb példa „Puskás öcsi” neve, amit senkinek sem kell magyarázni, legfeljebb néhány külföldinek.

De, hogy jön ide a „bogrács” szó?

A tárgyaknak a köznép ad nevet. Sokszor valami közismert dolog alakja, formája lesz a motiváló. Mint például a pilis (tonzúra) és a kopasz hegytető estében, vagy a nyereg alakú hegy neve Nyerges lesz. A teve legszembetűnőbb jellegzetessége a púpja, ami egy felfordított bográcsra hasonlít. Ahol a tevét „bogra”-nak (a keleti ótörökben: bugra) hívták, ott a púpjához hasonló formájú edény neve könnyen lehetett „bogrács”, függetlenül attól, hogy milyen anyagból készült. A török nyelvekben levő „bugra” és ahhoz hasonló szóvégi -a-ra végződő alakok végső soron a mongolból valók, ami keleti, türk eredetre utal.

És hogy került hozzánk ez a szó, hogy bogra, mikor a teve nálunk nem honos?

Bökönyi Sándor paleozoológus szerint a honfoglalás kori sírokban összesen 10 állatfaj csontleletét találták meg: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, teve, ló, kutya, tyúk, lúd és réce. Tehát Árpád népe tevegelt is. Talán a hozzájuk csatlakozott kangar-besnyők bogrának hívták a tevéjüket, és használhatták személynévként is. Bizonyíték lehet erre a Sárközben fennmaradt helynevek, pontosabban a Decs falu határában valamikor létezett Bogra-puszta és Bogra-tó neve is!

Hogy a latin nyelvű krónikáinkban nem szerepel sem a bogra, sem a bogrács szó, nem bizonyít semmit! Ezek csak az 1700 évektől adatolhatók, de ez csak a nyelvészeknek jelenti azt, hogy „oszmán-török” a szó eredete, mert a török rézüst neve hasonló hangzású.

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap