Bolyongó Láng

Polszerkesztő2, k, 10/08/2013 - 00:17

Tormay Cécile a századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg.

A "Napkelet" című folyóiratában ő gyűjtötte össze a világháború után induló új magyar nemzedéket, szinte írói sikereit is feláldozta a szervező munkának nemzete és Európa közös nagy céljai érdekében. Ezt az érdemet méltányolta a nemzet, amikor őt küldte a népszövetség mellett működő Szellemi Együttműködés Tanácsába Genfbe. Sikere túlnőtt az ország határain, műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték.

Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével.

A Bujdosó könyv stilisztikai szempontból jól megírt, világos szerkezetű, szenvedéllyel teli, eszméit tekintve nyíltan, a legegyszerűbb olvasó számára is nyilvánvalóan szociáldemokrácia-, szocializmus- és kommunizmusellenes, antiliberális, nacionalista és irredenta mű.

Bevezetője így hangzik:

„Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról-napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhat az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek a szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar.

Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat. „

Tormay Cécile írónőt többek között e könyve alapján tartják antiszemitának és fasisztának, ideológusnak és propagátornak a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében. Ez a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (MTA-BTK) állásfoglalása. Itt van a kutya elásva! Az MTA-t illetően már vannak keserű tapasztalataink. Így a Fővárosi Közgyűlés a tőlük kért állásfoglalás alapján - miszerint a közterület Tormay Cécile-ről való elnevezése törvényi tilalom alá esik - visszatáncolt és visszavonta azt a határozatot, amely szerint írónő nevét vette volna fel egy II. kerületi köz. Az utca elnevezése ellen amúgy az MSZP és a MAZSIHISZ is hevesen tiltakozott. Tudnám, milyen jogon? Szegény Magyarország!

Az állásfoglalás szerint mind írói, mind közéleti tevékenységének vezérelve volt ugyanakkor "a fajvédelem és a faji kategóriákban való gondolkodás". Népszerűsége és tekintélye révén hatékony képviselője és terjesztője volt annak a katasztrofális következményekhez vezető szemléletnek, amely a történelmet és a politikát "fajok" létharcaként próbálta értelmezni - írták.

Az általa alapított és vezetett nőszervezet, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége támogatta a numerus clausus bevezetését - írták az állásfoglalásban.

A dokumentumban azt írták: "az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja kérésre szívesen összeállítja a fővárosi önkormányzat számára azon magyar írók listáját, akik Tormay Cécile-nél jelentősebb irodalmi életművet hagytak hátra, és nincs róluk Budapesten közterület elnevezve, noha tevékenységükkel közvetetten sem járultak hozzá embertársaik - köztük írótársaik - hátrányos megkülönböztetéséhez, meghurcolásához vagy erőszakos halálához, sőt számos esetben ennek megakadályozásán dolgoztak."

Köszönjük az MTA nagylelkű felajánlását, de nekünk is megvannak az íróink. Igaz egyik sem kapott még irodalmi Nobel-díjat, de az is, hogy egyik sem köpte szembe nemzetét!

Mi kitartunk a ma is méltán népszerű Tormay mellett, akinek egy idézetével búcsúzom:

 „Magam csak egy bolyongó láng vagyok, vigyenek a tüzéből, hordják szét a sötétben, világítsanak be vele az otthonokban, hogy derengésénél átvirrasszuk az éjszakát!”…

… és a Fény újjászületik!

Forrás: internet

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap