Botránykönyv és regénykudarc

Szerkesztő A, sze, 12/20/2017 - 00:02

 

 

 

 

Bolgár György négybetűs szavai

Mivel a botránykönyvektől éppúgy irtózom, mint a divatkönyvektől, sosem olvastam volna el Bolgár György Vágy című, alcíme szerint kész regény-ét, ha több olvasó és író ember is ki nem kéri a véleményemet róla, mint, úgymond, szakértőét, aki az (olasz) erotikus irodalomról
könyvet írt, sőt az erószi témakörben egy regényt is elkövetett. Még kevésbé írtam volna recenziót a bolgári opusról, ha nem láttam volna azt az álbotrányt, műbalhét, amelyet körülötte a gazdasági reklám és a politikai manipuláció céljaiból támasztottak-szítottak, s amelyben olyan süketek párbeszéde folyik, akik az olasz közmondást idézve a legrosszabbak, mert nem is akarnak hallani.
Az Ulpius-ház Könyvkiadó hírhedt arról, hogy silányabbnál silányabb könyveit sokkoló agresszivitással reklámozza gigantposterek és hasonló ízléstelenségek formájában. Nyilvánvalóan a gátlástalan reklámkampány részeit képezik a címlapsztorik és -fotók, az álviták és Bolgár az ATV-ből való több mint gyanús távozásának untos-untalan való híresztelése. De annak sincs több köze sem a sajtóetikához,
sem a nevére méltó kritikához, hogy magukat irodalminak és kulturálisnak nevező, valójában azonban irodalomellenes és kulturálatlan lapok olykor vezércikkben kiragadott idézetek alapján parentálják el az inkriminált művet. Politikai célzattal minősítik az egyik oldalról a konzervatív erénycsőszök áldozatának a merész regényírót, és politikai okokból minősítik szennyműnek és közbotránynak az elfogult szerkesztő és pártos újságíró regényét. Mindennek az irodalomkritikához semmi köze. Mindez az irodalomkritikust csak mint társadalompatológiai kontextus érdekelheti. Számára csakis az fontos kérdés, irodalmilag mennyit ér a regény. A kevésnél is kevesebbet. És nem önmagában pornográf jellege miatt, mint az álirodalmárok és álmoralisták tartják, hanem azért, mert az író benne három olyan fő alkotóelemet próbált összeilleszteni, melyek külön-külön is meghaladták művészi képességeit, egybedolgozásuk pedig még sokkal inkább. Bolgár egy pornográf-politikai-posztmodern regényt akart írni, s a három p eredménye egy szerencsétlen torzó lett. Bolgár eltanult egynémely posztmodern fogásokat, ám ezzel csak azt érte el, hogy szövege nehezen olvasható, nehezen követhető, nehezen megérthető,
zavarosan nehézkes lett, őszinte csalódására azoknak, akik nem szoktak mai szépirodalmat olvasni, csak a botrány hatására vagy a pornó-csámcsogás vágyától vezérelve vásárolták meg a könyvet. A politikum jelenléte csakis azzal magyarázható, hogy a szerző politikus-
(nem csak politikai) újságíró énjétől regényíróként sem tudott megszabadulni. Így került esztétikailag teljesen értelmetlenül és érthetetlenül a szexjelenetekközé a hiteltelen tanmese, a tendenciózus példázat. Pedig a nadrágsliccen keresztül bajos rálátni a közéletre. Elérkeztünk hát a lényeghez, a botránykőhöz, a pornóhoz. A Vágy kudarca itt a leglátványosabb és a legsúlyosabb, hiszen vezérmotívumáról van szó. Amit a szexről és a szexből Bolgár leír, az túlnyomó részben a legkonvencionálisabb nyárspolgáriság, az pedig, ahogyan leírja, ugyanennek a valóságnak a másik oldala: az alpári trágárság. Nos, a trágárság egy bizonyos nem is nagy menynyiségét még jó író sem tudja művészivé tenni, Bolgár pedig rossz író és nagyon szereti a négybetűs szavakat és azok halmozását. Noha ez regénye legvisszataszítóbb vonása, ez egyszersmind a legtanulságosabb is: rávilágít, hogy miközben Bolgár olvasóit felszabadítani törekszik, önmagát mint írót még annyira sem tudta szabaddá tenni, hogy a szexualitásban mást lásson, mint gusztustalanságot, bizonyításvágyat, a nemek harcának csataterét és mindenekfölött egy alapjaiban elhibázott regény nyersanyagát. Mindez nem annyira felháborító, mint inkább elszomorító. Nem az a legnagyobb baj, hogy Bolgár György regénye ennyire gyönge: silányabbak is megjelentek manapság. Az az elkeserítő, hogy nálunk ilyen regényből lesz szenzáció, közéleti és irodalmi botrány, és ilyen torzók miatt és körül kavarog vita az érzékek irodalmáról.

 

 

Forrás: Polísz, 2005. 75. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap