Bozsik József Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, cs, 05/31/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

 

Bozsik József, Cucu

(1925-1978)

 

Bozsik József, az Aranycsapat kiváló játékosa Kispesten született 1925. november 28-án. A két háború közötti években még a legtöbb családban a nélkülözés volt a legnagyobb gond, így a kitörési lehetőség is csak valami kiemelkedő teljesítménnyel volt elérhető. A kis Bozsik fiú is naphosszat rúgta a rongylabdát társaival (pl. Puskás Öcsivel, aki a szomszédja volt) a közeli grundokon, vagy üres telkeken. Az iskola és a futball mellett dolgoznia is kellett, ezzel tudott hozzájárulni a család mindennapi megélhetéséhez. Egy grundon fedezték fel a jól cselező kissrácot és lett a Kispesti AC labdarúgója.

 

Tizennyolc évesen mutatkozott be az első osztályban Bozsik II. néven, ugyanis bátyja, István is szerepelt ezen a mérkőzésen, a csapat kapuját védve. Egyre többször szerepelt a felnőttek között, hamar meg is ragadt a kispesti csapat jobb oldalán. Pályafutását a szovjet katonák majdnem félbeszakították, de fivérével együtt meg tudott szökni a „málenkij rabót” elől. Nagyszerű eredményeket ért el a magyar bajnokság első osztályában: 447 meccsen játszott és 33 gólt szerzett. A Honvéddal sorban nyerték az aranyakat, ötszörös magyar bajnoknak mondhatja magát. Egy alkalommal Európa-kupa győztes is lett. Klubhűsége példátlan.

 

Huszonkét évesen mutatkozott be a válogatottban, ahol nemzeti csapatunk első meccsén 9-0-ra győzött a bolgárok ellen. Bozsik ekkor már érett, kész játékos volt, bámulatosan kezelte a labdát, tudatosan játszotta be a pályát. Zsonglőrnek, zseninek tartották. Puskással értette meg magát a legjobban, akivel szinte sziámi ikrek voltak. Élményszámba menő pontos passzai kivételes rúgótechnikájának voltak köszönhetők. Kiválóan látott a pályán, nem mindennapi helyzetfelismerése a többiek fölé emelte. Ötletes játéka, könnyed cselei, kiváló helyezkedése és hatalmas lendülete vitte előre csapatát. Nagy nyugalmának köszönhetően vezéregyéniségként tekintettek rá társai. Ő volt az első klasszikus középpályás, korának legjobb támadó jobbfedezete, akit a közönség csak Cucunak becézett.

 

1947-ben barátjával, Puskás Öcsivel nyitottak egy vaskereskedést klubjuk támogatásával, de kiderült, hogy a bőrhöz jobban értenek, így hamar vége lett a vállalkozásuknak.

 

Bozsik Józsefet a Rákosi-rendszer saját reklám céljaira is bevetette: népszerűségét felhasználva 1950-ben parlamenti mandátumhoz juttatták, a honvédségben is századossá léptették elő. Három év múlva a választásokon újra mandátumot kapott. Azonban ’56-ban tagja volt az engedély nélkül Dél-Amerikába utazó Honvédnak, ezért lefokozták és képviselői jelöltségét is visszavonták.

Cucu az Aranycsapat kulcsembereként olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben. A következő évben felejthetetlen játékot nyújtva gólt szerzett az „évszázad mérkőzésén”, de játszott az angol válogatott ellen a 7:1-es budapesti visszavágón is. 1954-ben szerepelt a svájci labdarúgó világbajnokságon is, itt második helyezést értek el a mieink. Ő volt a második magyar játékos, akit kiállítottak világbajnoki mérkőzésen (Brazília ellen). Számtalan nagy mérkőzés hőseként ünnepelhettük.

A magyar labdarúgók közül egyedül ő szerepelt a válogatottban 100-nál több alkalommal: tizenöt év alatt 101 mérkőzésen. Előtte csak két játékosnak (a svéd Svenssonnak és az angol Wrightnak) sikerült elérni a százszoros válogatottságot. A nemzeti tizenegyben 11 gólt lőtt (többek között az angoloknak, törököknek, lengyeleknek, oroszoknak), és az utolsó válogatott mérkőzésén a kapuba talált Uruguay ellen is.

 

Nem ismerte azt a szót, hogy veszíteni. Minden tudásával arra törekedett, hogy a legjobbat hozza ki magából minden mérkőzésen. A nemzeti gyásszal felérő, elbukott VB döntő után is újra felállt, és az aranylabda-szavazáson 6. lett. Az ’56-os forradalom után itthon maradt, imádott csapatát, a Honvédot nem hagyhatta cserben. Rá két évre a svédországi világbajnokságon is helyet kapott a magyar csapatban, akkor már a csatársorban játszott. Harminchét évesen fejezte be játékos pályafutását.

 

Visszavonulását követően két-két évig a Budapesti Honvéd szakosztályvezetője, majd edzője lett. 1974-ben még a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt egy mérkőzésen. A meccs után kapta első szívinfarktusát.

 

Szívelégtelenség miatt, 1978. május 31-én tért meg Teremtőjéhez. Két nappal később az argentin-magyar vb meccsen a gyászszünetet követően a játékosok fekete karszalaggal futottak ki tiszteletére. Sírja a Farkasréti temetőben található: 36/1-1-55. 1986-ban róla nevezték el a kispesti stadiont, sőt egy labdarúgó akadémiánknak is a névadója. Komáromban egy iskola viseli nevét. 1996-ban posztumusz ezredessé léptették elő. Több állami kitüntetés és érdemrend tulajdonosa. Kő András írt róla könyvet Bozsik címmel (1979), valamint életrajzi regényt Takács István, Egy labdarúgó útja címmel (1954). A Budapesti Honvéd Halhatatlan tagjai közé emelte. 2000-től Kispest díszpolgára.

 

Bozsik József, a több mint 100-szoros válogatott labdarúgó, a világ futballpályáinak egyik legkiválóbb egyénisége. Közel húsz éves élvonalbeli pályafutást tudhat maga mögött, talán mindenidők legtechnikásabb jobbfedezete volt. Az Aranycsapat játékosaként sikert-sikerre halmozva szerzett Magyarországnak örömet, tekintélyt és tiszteletet. Az olimpiai bajnok, VB ezüstérmes, ötszörös magyar bajnok sportoló igazi példaképe lehet ma is a futballszerető társadalomnak, a sportkedvelő fiatalságnak.

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap