Bródy Imre Emléknap

Szerkesztő A, szo, 11/25/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

AKI NÉLKÜL NEM LENNE TARTÓS  A FÉNY

 

A Bródy névről – még manapság is, nem hogy a saját korában – elsőre, és nem csupán az irodalom- és színházszeretők számára a Sándor név „ugrik be”. Bródy Imre? Néhányan már néznek, kicsoda az? Vagy más javít: „a Sándorra gondoltál, nem?”. A Bródy famíliának valóban olyan ismert tagjai voltak, mint az író, színműíró Sándor, vagy a saját korában  ismert országgyűlési képviselő, Ernő. Bródy Imre fizikus, kémikus és feltaláló neve a tartósan fényes, kriptonnal töltött villanyégő óta, amelyet olyan természetesnek veszünk – mint minden találmányt, amelyet használunk – ismert kell, hogy legyen.

Fényre – és itt nem csak a természetes fényre gondoljunk – nagy szükségünk van. Naplemente után, vagy amikor borult az idő, sok tevékenységet el sem tudnánk végezni. Sőt mesterséges fényre még a természetes fény kiegészítéséül, felerősítéséül is szükségünk van. Ez számunkra ma már természetes: egy mozdulat a kapcsolóval – vagy éppen „modernül, kényelmesen” tapsra, vagy egyéb hanghatásra, mozgásra – felgyullad a lámpafény. Úgy zárt téren, mint szabadtéren. Úgy a Földön, mint a talaj alatt, vagy éppen a világűrben is.

Ez, a bármikor elérhető fény nagyon sokáig azonban nem volt ennyire magától értetődő. Bár már az első emberek megszelídítették és használták a tüzet, úgy is mint melegítő, sütő-főző eszközt, vagy fényforrást, ennek – gondoljunk csak a szalonnasütési próbálkozásainkra! – nagyon sok hátráltató tényezője van. A nedves, vagy nem elegendő mennyiségű fa, a túl nagy, esetleg a túl kevés szél, stb. És míg tüzet gyújtunk, megizzadunk, jobban, mint egy kapcsolóval. A különféle olajjal töltött mécsesek, a fáklyák, gyertyák és különféle olajlámpások korszaka után – hála előbb a gáznak, majd az elektromosságnak – megjelenhetett előbb a köztereken, aztán az otthonokban is a könnyen elérhető fény.

Csakhogy hiába is jelentek meg már a 19. század elején az első elektromos árammal működő izzólámpák, azok működése rendkívül bizonytalan volt. Nem csak különböző erősségű fényt adtak – az áramerősség változása okán –, de legtöbbször fényt sem adtak. Probléma volt a lámpa rövid élete is: a különféle izzószálak hamar kiégtek, a fényforrás üvege rendkívül sérülékeny volt, amely alatt nem csak a szándékos rongálást, hanem az önmagától való megpattanást is értenünk kell. A gáz pedig kiszökött, s vagy csökkentett teljesítményt adott a fényforrás, vagy egy idő – általában igen rövid –  után semmit.

A probléma egyik lehetséges megoldásaként – legalábbis ami az izzószál élethosszát jelenti – az 1840-es években a szénelektródos izzószál felváltására megjelent a tekercselt platinaszálas lámpa, amely mégsem terjedt el, hiszen a platinának akkor is magas volt az értéke.

A kísérletek – és próbálkozások – tovább folytak, elsősorban a szénszálas izzó javítására. Volt olyan időszak, amikor a feltalálók egymásról nem tudva, különböző országokban majdnem egyszerre szabadalmaztattak eljárásokat, amelyek nagyon hasonlítottak egymásra. Ezen jogi viták és akadályok is gátolták a modern izzók felé vezető utat.

Angolok, amerikaiak, kanadaiak, franciák meg oroszok kísérleteztek, álltak elő ötleteikkel és működőképes találmányaikkal. Viszont hogy egy találmányból siker legyen, ahhoz több tényező együttese szükségeltetik. Nem csupán a feltaláló kitartásáról és anyagi lehetőségeiről – vagy az őt támogatók lehetőségeiről – van szó, hanem annak az államnak a lehetőségeiről is, ahol a találmány elsőnek bemutatásra került, illetve ahol azt szabadalmaztatták. A világhatalmak a találmányi versenyben ezért voltak – és vannak – előnyben.

Ezért is kell nagy érdemnek tartanunk, hogy Thomas Alva Edison neve után – akit a ma is használatos rendszerű izzólámpa feltalálójának mondanak – egy magyar ember és találmánya hozzájárult az állandó, a bármikor elérhető fény sikeréhez!

Az 1891. december 23-án, Gyulán született Bródy Imre családja – itt nem csupán a szűken vett családot, hanem a famíliát értve – több ismert személlyel is bírt már Imre születésekor. Hiszen Imre édesapja, Adolf jó beszédű és sikeres, ezért ismert és elismert ügyvéd volt. Bródy Sándor író, drámaíró és publicista ekkor már országosan ismert volt, ahogyan Sándor unokaöccse, Ernő is már feltűnt mint jogász és publicista. Őt a nagyszőlősi kerületben országgyűlési képviselővé is választották, először 1906-ban.

Az ifjú Imre előbb szülővárosában kezdett el tanulni, majd Aradon, az állami főgimnáziumban tett érettségit. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem folytatta, érdeklődését követve matematika-természettan szakon. Itt kapott tanári diplomát 1915-ben.

Azt, hogy Bródy Imre nem kívánkozott – legalábbis nem egyből – katedrára, mutatta, hogy tovább képezve magát, elsősorban fizikai és kémiai téren, 1918-ban megvédte „Egyatomos ideális gázok chemiai constansának elméleti meghatározása” című értekezését, és doktori oklevelet kapott. A doktori szigorlaton magas fokú fizikai, kémiai és matematikai tudását az őt meghallgató Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv és Fejér Lipót summa cum laude kitüntetéssel jutalmazta.

Ezek után Imre mégis katedrára állt, csak nem középfokon, hanem előbb a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a Németországban is. A göttingeni egyetemen a híres német fizikus, Max Born munkatársaként a tanítás mellett fizikai és kémiai kísérleteket is folytatott.

Ebben az időben Bródy Imrének egymás után jelentek meg – német nyelven – tanulmányai úgy az egyatomos ideális gázok kémiai állandója kiszámításának problematikájáról, mint a Born–Kármán-elmélet (Max Born és Kármán Tódor közös munkája a kristályok dinamikájáról) továbbfejlesztéséről, továbbgondolásáról. 1921-ben Max Born és Bródy Imre a fononok kölcsönhatását vizsgálták, hogy emellett még a kvantummechanika és egyéb fizikai-kémiai kérdésekre is legyen idejük.

Ezután a külföldön már ismert és elismert tudóst és oktatót hazahívták, hogy az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában kamatoztassa elméleti tudását.

Ez a budapesti cég – nevéből adódóan – élen járt az izzólámpák gyártása mellett azok fejlesztésében is.

Dr. Just Sándor és Hanaman Ferenc mérnökök 1904-ben szabadalmaztatták a volfrám izzószál gyártásának eljárását. Az eljárás gazdasági haszna az volt, hogy az így készített izzószál sokkalta fényesebben világított, és hosszabb élettartamú is volt, mint az addigi szénszálas izzók. Ezt az izzót Tungsram márkanéven tették ismertté.

Bródy a cégnél a Pfeifer Ignác vezette kutatólaboratóriumban olyan környezetbe került, amely az izzólámpa-fejlesztés élharcosa volt.

Bródy Imre itt az izzólámpa tökéletesítésének úgy fizikai, mint anyagtechnológiai problémáin többek között Kőrösy Ferenccel, Millner Tivadarral és Theisz Emillel dolgozott együtt.

1927-ben Millner Tivadar és Túry Pál kidolgozta az úgynevezett nagykristályos volfrám gyártási technológiáját, amely a hazai izzógyártásnak újabb lendületet adott.

Eközben Bródy Imre fizikai és kémiai kutatásai mellett sokrétű műveltségét és érdeklődését megcsillogtatva – Benedek Marcell felkérésére – közreműködött az Irodalmi Lexikon szerkesztésében is.

Bródy Imre 1929-ben kezdte kriptongázas kísérleteit, miután felismerte, hogy a kriptongáz az argonhoz képest – melyet addig töltőgázként használtak az izzólámpákban – kb. 10–20% hatásfokjavulást eredményez. Ráadásnak Kőrösy Ferenccel és Selényi Pállal közösen megállapította, hogy a levegőben 1,5 milliomodrész kripton található, ahonnan ki lehet vonni azt. Gyári laboratóriumként arra is figyeltek, hogy gazdaságos legyen az előállítás, azaz a kriptonlámpa ne kerüljön sokkal többe az argontöltésűnél.

Ezt az eljárást Bródy már Polányi Mihály közreműködésével dolgozta ki, hogy aztán a gáztöltésű fémszálas elektromos izzólámpa szabadalmát MSZ 103551 szám alatt 1931. november 16-án jegyezzék be hazánkban.  Ennek fejlesztéseként még újabb szabadalmak is születtek 1932-, 1933-, 1936- és 1937-ben.

A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be. A nemzetközi vásár egyik szenzációja lett, sokak szerint a fő attrakció, amelyre odafigyelt a világ. A szabadalmat többen meg kívánták szerezni, de az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nem kívánta kiengedni kezéből az üzleti lehetőséget. Még ebben az évben megjelent a kriptonizzó előbb a hazai, majd a külföldi piacon is.

Az új technológiára alapozva az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (rövid nevén az  Egyesült Izzó) felépítette és 1937-ben üzembe helyezte a világ első kriptongyárát Ajkán, amely a korábbi ár kevesebb, mint háromezred részéért állította elő a nemesgázt. A gyár létesítési költségei 1 847 000 pengőre rúgtak, viszont a kriptont 1 pengő 26 filléres literenkénti áron állította elő.

A kriptontöltésű izzólámpa nagyon hamar világsiker lett, hogy első gyártása óta a jellegzetes alakú burájával ma is tömegesen gyártsák.

Sokan azonban külföldön – és sajnos hazánkban is – úgy gondolták, hogy egy ilyen jelentőségű szabadalomnak nem kellene egy kicsiny országban maradnia, hanem az emberiség közös ügyét szolgálva világméretű gyártást kellene kezdeni. A külföld csak nem akarta elhinni, hogy magyar embernek ilyen volumenű újítás az eszébe juthatott, azt meg végképp nem akarta elfogadni, hogy ezzel a találmánnyal egy kicsiny ország rendelkezzék!

Bródy Imrének egyébként a külföldi szabadalmak használata miatt évekig kellett küzdenie az ellentétes érdekekkel. A külföldi kérdések, de főleg az új gyártástechnológiai eljárások miatt – hiszen 1941-ben Bródy Imre és Mihálovits Tibor új kriptongyártási eljárást dolgozott ki – a magyar gyár vezetése komolyan fontolóra vette új kriptongyár, vagy éppen gyárak létesítését. Az Egyesült Izzó az önköltség csökkentése érdekében már korábban létrehozta az Ajkai Hőerőművet, ahol 1941-ben indult meg az áramtermelés, viszont az új kriptontechnológiájú gyár nem épülhetett már meg. A háborús körülmények miatt az Egyesült Izzó vezetői lemondtak róla.

Ezekben az években Bródy Imre Neumann Mihállyal (Neumann János testvérével) közösen a túlnyomásos lámpák előállításának lehetőségét kutatta, a különféle lámpatípusok élettartamának növelése céljából.

Hazánk 1944-es német megszállásával Bródy Imre élete is megváltozott. A tudós feltaláló, aki eddig kutatásainak élt, egy olyan világhatalommal került szembe, amely el kívánta pusztítani őt. Eddig a zsidótörvények hatálya alá eső kutatót – éppen a hazánknak nemzetközi hírnevet szerző kutatásai okán – mentesítették a törvényi rendelkezések alól. Viszont erre a németek nem voltak tekintettel, többek között azért sem, mert így a szabadalmi eljárások anyagait megszerezhették!

Bródy Imrének még ebben a vészterhes időben is volt segítsége, méghozzá Bay Zoltán fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ő kiharcolt egy kvótát, amely megszabta, hogy mennyi zsidót engedélyeznek a németek, hogy tovább dolgozhassanak az Egyesült Izzóban. Bródy Imre azonban, amikor megtudta, hogy a feleségét és lányát elvitték, feladta a védettséget.

Az 53 éves, ereje és alkotókedve teljében lévő tudós feltaláló azért ment el, hogy szeretteivel találkozzon. Ezt is megtagadta tőle a sors: családjával többé soha nem találkozott.

A bajorországi Mühldorfba szállították, ahol a munkatáborban Bródy Imre asztalosként volt nyilvántartva. Ő, a tudós feltaláló, aki még ott, a táborban is láthatta találmányát: esténként a kerítéseket és az udvart bevilágító kriptonégős lámpákat.

1944. november 11-én egy kialakuló tífuszjárvány miatt több társával együtt Bródy Imrét elkülönítő karanténba vitték át, ahol, a hivatalos feljegyzések szerint, 1944. november 25-én vékony- és vastagbélgyulladásban elhalálozott.

A visszaemlékezések azonban mást mondanak: 1944. december 20-án agyonverték egy olyan helyiségben, amelyet kriptonlámpa fénye világított be.

A világelső ajkai gyár berendezéseit előbb a visszavonuló német csapatok, majd a nyomukban előretörő oroszok dézsmálták meg.

A még az Osztrák-Magyar Monarchiában alapított, s nevét ebben a formában 1906 óta viselő Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nagyüzemként nagyon hamar államosításra került. Világelsősége feledésbe merült, s vele együtt Bródy Imre is.

Bródy Imre nevével hiába alapítottak díjat, amelyet fizikusok kapnak meg, s több városban hiába viseli nevét gimnázium, máshol meg utca, ő is az elfeledett magyar zsenik számát növeli. Mert elsősorban – minden cselekedetével – magyar volt ő! Itt született, s csakis a fegyveres erőszak miatt nem itt halálozott el. Magyar iskolákba járt, magyar tanároktól tanult, s bár külföldre is ment, de ide visszatért. Egy magyar vállalatért, meg persze önmagáért, de ezekkel együtt a hazáért élve és dolgozva. Erre gondoljunk, amikor felkapcsoljuk a villanyt, s örvendünk a szép, tartós fénynek…

 

Petrusák János

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap