A budai kitörés - a Becsület Napja

Szerkesztő A, v, 02/11/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

 

  A Becsület Napja

 

Az 1945. február 11-i budai kitörési kísérletre emlékezhetünk meg Becsület Napján. A hős várvédők 102 napig álltak ellen a vérgőzös szovjet megszállóknak. Végül a harcokban kimerült és éhezéstől elcsigázott védők a hősi halált választották: a kilátástalan helyzet dacára kitörtek. Az utolsó lőszerig harcolva próbálták áttörni a város köré font ostromgyűrűt, hogy a budai hegyeken keresztül eljutva elérhessék a német vonalakat. Tettükkel bizonyították, hogy a becsület az életnél is fontosabb.

 

Sztálin 1944. október 29-én adta ki a parancsot a magyar főváros bevételére. Úgy számított, hogy serege néhány nap alatt teljesíti az elvárást. Az offenzívát nem bízta a véletlenre: összesen 160 ezer katonából álló, hat szovjet és egy román hadtest indult el a város elfoglalására. A Hitler vezette német vezérkar viszont nem akarta harc nélkül feladni Budapestet, nyílt város helyett erőddé nyilvánította, és így pusztulásra ítélte. A szárazföldi szovjet támadást a szövetségesek légitámogatása kísérte: az amerikaiak nappal, az angolok és oroszok éjszaka bombázták a magyar fővárost. Elhúzódó harcokkal csak Karácsony másnapjára sikerült a szovjeteknek Budapestet bekeríteni. Közel nyolcvanezer német és magyar katonából álló védősereg rekedt bent. Hiába juttattak be az oroszok - a megadás esetére szabad elvonulást szavatoló - röplapokat, a védők már nem hittek a hazug ígéreteknek. A harc tovább folytatódott.

 

Az elkeseredett védők harcászati utánpótlása elakadt, az élelmiszerraktárak készletei elfogytak, a katonák éheztek, fáztak. A tízszeres túlerő nyomására január közepére fel kellett adni a pesti oldal védelmét. Itt mintegy tizennyolcezer katonánk esett fogságba. Ekkor a német és magyar hadvezetés páncélos hadtestet vetett be a város felmentésére, de üzemanyaghiány miatt az elakadt. A kudarcba fulladt segítség hírére a védők kitörési tervet dolgoztak ki, de Hitler parancsba adta a városerőd további védelmét.

 

Mikor már a vár tövében voltak a szovjet csapatok, a német városparancsnok mégis a kitörés mellett döntött. A harcképes egységekkel a Széna tér és Hűvösvölgy irányába megindulva szándékozta akarta elérni a német vonalakat. A sebesülteket, a 25 km-es erőltetett menetre képtelen katonákat kénytelen volt sorsukra hagyni. Árulásnak köszönhetően a szovjetek már ismerték a kitörés főbb irányait és idejét. Így az első katonáinkat erős ágyútűz fogadta. Az oroszok az összes lehetséges útirányt lezárták, és folyamatos tüzeléssel irtották a kitörő védőket.

 

Húszezerre tehető az egyenlőtlen ütközetben (mondjuk ki: mászárlásban) elesettek száma. Az elfogottakra sem várt jobb sor, a muszkák kíméletlenül kivégezték az SS katonákat, vagy a szökött oroszokat, ukránokat. Az utcákon heverő sebesültekre tankokkal hajtottak, vagy benzinnel lelocsolva elégették őket. A budai hegyekbe eljutókat is hamarosan felszámolták a szovjet embervadász csoportok, az elkapott hadifoglyokat a genfi egyezményt felrúgva, helyben agyonlőtték. A húszezres védőseregből alig több mint hétszázan jutottak át az ostromgyűrűn. A várban maradt tízezernyi sebesültet kézigránátokkal, lángszóróval semmisítették meg. A polgári lakosság is megsínylette a támadást: ezreket vittek málenkij robotra, valamint nők sokaságát becstelenítették meg. A harcok nagyságát jelzi, hogy a világháború 5. legfontosabb városostroma volt ez. Naponta 1200 halott, összesen hetvenhatezer polgári áldozat, 13.500 lerombolt lakás, 90 ezer hadifogoly.

 

Budapest bevételéért megannyi emlékérmet osztottak ki a szovjet katonáknak. Ezeknek a „felszabadítóknak” állnak még obeliszkjeik, emlékműveik, míg a várost, a hazát védőkről megemlékezni sem szabad.

 

Nem a hatalom határozza meg, hogy ki a hős, hanem a nép, a nemzet lelke. Emlékezünk szent akarattal küzdő hőseinkre, akik a kitörés napán nem csak a Hazáért harcoltak, - de a kommunista megszállástól vitéz helytállással védték a keresztény Európát, mi több, a gőgös Nyugatot. Ugyanolyan hőseink ők, mint a Zrínyi vezette szigetvári védők, vagy a Szondy kapitánnyal odavesző bátor végváriak.

 

 

 

Felber Zsolt

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap