Büki Attila: A Mezőföld színháza

Szerkesztő A, cs, 05/23/2019 - 00:04

 

 

 

 

 

 

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza a hazai színházi életben jelentős feladatot vállal önálló bemutatók színpadra állításával, jeles színészek, rendezők és különböző színházak vendégjátékainak meghívásával. 1999-től a színház önálló tánctagozattal bővült, 2004-től Dunaújvárosi Bartók Táncszínház néven. A nemrég felújított intézmény négyszáz személyes nagyteremben és a közel száz férőhelyes kamarateremben fogadja színházkedvelő közönségét. A helyi bemutatókon, előadásokon túl helyet adnak budapesti és vidéki színházak előadásainak is. Az intézmény tevékenységéről, kapcsolatairól, jövőbeli terveiről Knódel Mária általános igazgatóval, a színházi műhelymunkáról Smuk Imre művészeti igazgatóval, rendezővel beszélgettünk.

 

B. A.: Kedves igazgatónő, ön régóta vezetője az intézménynek. Melyek voltak a legfontosabb feladatai?
K. M.: A sokrétű feladatok közül a legfontosabbakat említem. 1992-ben művelődési központként működő intézményünket színházzá alakítottuk át. 2001-ben felújított épületünkben gyönyörű, korszerű színháztermünk lett. 2003-ban elkészült a Petőfi Művészeti Liget – a színház épülete mögött – szabadtéri színpaddal, zenepavilonnal. Azóta ezt is „belaktuk”… Jelenleg egy közeli épületben táncpróbatermet, kerámiaműhelyt, díszlettárat, jelmeztárt, varróműhelyt és művészapartmanokat hozunk létre. Októberre készül el. Feladatom volt mindezekért a lobbizás, majd a folyamatok ellenőrzése, és mindeközben a napi munka zavartalanságának a biztosítása.
B. A.: Milyen közművelődési tevékenységeket vállal a városban az intézmény a színházművészeti feladatokon kívül?
K. M.: A zenével kapcsolatosan a Bartók Music Clubot említhetem és az ugyancsak tizedik évfordulóját ünneplő Viadana Kamarakórust. Kerámiaműhelyünk immár harmincéves. Kiállítóhelyünk az Aula Galéria évente 10-12 rangos képzőművész bemutatkozásának ad lehetőséget. Mindezek mellett rendezünk fesztiválokat, vetélkedőket, találkozókat az említett művészeti ágak éppen aktuális témaköreiben.

Igényes közönség

 

B. A.: Mely színházakkal, rendezőkkel tartanak kapcsolatot, működnek együtt a színházi produkciók létrejötte érdekében?
K. M.: A sor olyan hosszú – hiszen 1973 óta születnek saját produkciók koprodukciókban, vendégjátékok pedig már ezt megelőzően is voltak –, hogy inkább az utóbbi néhány évet említem. Állandó partnereink: a Budapesti Kamaraszínház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a Tatabányai Jászai Mari Színház, a pécsi Harmadik Színház, a budapesti Katona József Színház, korábban a Soproni Petőfi Színház. Művészeti tanácsadónk és „házi rendezőnk” Valló Péter. Dolgozott nálunk: Gothár Péter, Zsámbéki Gábor, Szikora János, Szurdi Miklós, Vincze János.

 

B. A.: Az elmúlt években gyakran felhangzó panasz, hogy a közönség zömének nincs komoly és kitartó érdeklődése a klasszikus művek előadásai iránt. A mai kortárs írók darabjaiban is egyre inkább a látványosságot keresik és értékelik, mintsem az igét. Érdekes az is, hogy a színészek magánélete sokkal nagyobb érdeklődést kelt, mint alakításaik… E jelenség érződik a dunaújvárosi közönség körében is?
K. M.: Szerencsénk van a közönségünkkel. De azt is mondhatnám, hogy a több évtizedes, kitartó „nevelőmunka” gyümölcsözik. Értő, igényes közönségünk van. Persze mi is tekintettel vagyunk a rétegigényekre. Ezt elégíti ki kamaratermünk programja. Ugyancsak figyelünk arra, hogy populáris, nagyobb tömegeket vonzó előadásaink is legyenek. Mindkét vonatkozásban persze nem engedhetünk a minőség rovására.

„A főpróbáktól nincsen súgó”

 

B. A.: A Bartók Kamaraszínház társulatára nem jellemző a kényelmes állandóság. Egy-egy darab színrevitelére meghívott vendégszínészekkel dolgozik. Tervezett előadások jellemzik színházi évadait. De hogyan dolgozik Smuk Imre a színészekkel? Van-e sajátos módszere a velük végzett munkában?
<!--[if !supportEmptyParas]-->S. I.: Lényeges eltérés nincs az általánosnak mondható magyarországi munkamódszerhez képest. A próbaidőszak hossza az, amiben részben eltérünk. Miután előadásaink jó része bérleten kívüli – s ezzel nem kötődünk szoros bérleti, bemutató menetrendekhez. A próbaidőszakra hosszabb időt és a bemutatóra alaposabb felkészülést tudunk biztosítani. Általában nyolc-kilenc hetes próbaidőszakot tartunk – rövidebb szünetekkel, melyek a választott dráma színészi rögzítését, elmélyítését alapozzák meg. Így több idő jut a „próbálkozásokra”, a lehetséges legjobb megoldás előbányászására. Egyszóval nem hajt bennünket a máshol sokszor tapasztalt „időkényszer”. A fentiekből adódóan hosszabb az elemző próba időszaka. A főpróbáktól nincsen súgó. Minden színpadi szereplőnek totális biztonsággal kell rögzítenie a szöveget erre az időpontra.
<!--[endif]-->

 

B. A.: A közös színházi nyelv kialakításakor hagyatkozik-e időnként a színészek ötleteire?
S. I.: Gyakran előfordul. Persze színésztől függ. Van, aki jobban szereti, ha határozottabban „vezetik” a próba folyamatában, és van, aki igényli a saját ötleteinek és a rendezői elképzeléseknek az összehangolását. Én egyébként szeretem, ha a színészt meg kell győzni elképzeléseim helyességéről, akár saját ötletei, elgondolásai ellenére is. Ez különben önkontroll is, hogy pontos és helyénvaló a darabbal kapcsolatos gondolatmenetem.
B. A.: Mennyire enged teret a színészi improvizációnak, spontaneitásnak rendezői munkája közben?
S. I.: Függ a műfajtól. A lazább szerkezetű – ősi lényegéből fakadóan – a komédia, esetleg egy bohózat több improvizációs alkalmat és lehetőséget ad a színész számára. Ráadásul a komédiánál a nézői visszajelzés – a nevetés formájában – azonnal létrejön, nem kell várni az előadás végéig a hatás lemérésére. Ezért azt szoktam mondani, hogy jó közönségnek a darab szerkezeti, szituációs szövetét fel nem lazító, „át nem lyukasztó” improvizáció megengedhető, akár egy jó geg vagy találó mondat, mozdulatsor erejéig. Persze a drámai szerkezetű műveknél már más a helyzet. Főként a klasszikusoknál, a versben írt drámáknál. Itt olyan sűrű szövésű a drámai anyag, hogy – szerintem – az improvizálás árthat…

Az „utazó” színház

 

B. A.: Gyakran hallani manapság a turistaszínház fogalmáról, mely a közönségre utal, vagyis a külföldről és belföldről érkező színházi előadásokat látogató turistacsoportokról. Érinti-e ez a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza színházi előadásait?
S. I.: Városunknak szinte alig van idegenforgalma. Mi inkább a kistérségre számítunk: a város körül található falvak és most már a Dunán átvezető új Pentele-hídon az alföldi oldalon található települések lakóira is.
K. M.: Mindkét társulatunknak van repertoárja és az abban lévő előadásokat folyamatosan ajánljuk. Legkedveltebbek a gyerekeknek szóló meseelőadások. Az új évadban színpadra állított produkciókkal is tájolunk majd. Az első éppen egy közös munka lesz. A két társulat együtt mutatja be Goldoni Chioggiai Csetepaté című darabját. Ezt az előadást biztosan sok helyre kell vinnünk.
B. A.: A Bartók Kamaraszínház és a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház úgynevezett utazó színházak is. A különböző közművelődési intézményeknek milyen produkciókat ajánlanak a 2008/2009-es színházi évadra?
K. M.: A 2007–2008-as évadra nagyon igényes darabokat tudunk tájoltatni, új bemutatóink közül utaztatni tudjuk majd Hasek világhírű regényének adaptációját, a Svejket. Táncszínházunk pedig a Ritmuskomédia és a Kisgömböc című táncprodukciót mutathatja be különböző közművelődési intézményekben.
 

 

Forrás: Polísz, 2009. 114. szám

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap