Buzánszky Jenő Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, p, 05/04/2018 - 00:04

 

 

 

 

 

 

 

Buzánszky Jenő, jobbhátvéd

Újdombóvár, 1925– Esztergom, 2015

 

Az Aranycsapat jobbhátvédje 1925. 05. 04-én született Újdombóváron. Szülőhelyén kezdett el a labdarúgással foglalkozni, 13 évesen a helyi Vasutas játékosa lett. A futballozás mellett a MÁV-nál dolgozott. 1946-ban egy fél évre a Pécsi VSK-hoz igazolt, majd sikereinek helyszínére, Dorogra költözött. A Bányász csapatát erősítette egészen 1960-ig. A dombóvári és pécsi időszakban a csatársorban kapott helyett, eredményességét mi sem igazolja jobban, minthogy katona évei alatt együttesében 6-8 gólt is szerzett mérkőzésenként a Rákosiról elnevezett hadseregbajnokságban. Dorogra egykori edzőjének hívására került, aki csatárerényei ellenére remek jobbhátvédet faragott belőle. Így sem kellett lemondania a gólszerzés öröméről, hiszen klubcsapatában: 330 tétmérkőzésen 25 gólt szerzett.

 

Vidéki játékosként került a válogatottba, mivel mind a 49 mérkőzésén a Dorog csapatából kapott meghívót. 1950-ben Bulgáriában öltötte magára először a címeres mezt. Részese lehetett az 1952-es olimpiai győzelemnek, valamint részt vett a szomorú emlékű berni világbajnoki döntőn is. Szerepelt az 1953-as londoni „évszázad mérkőzésén” és annak következő évi visszavágóján is. A csapattársai által Kazalnak becézett, fiatalon kopaszodó játékos az Aranycsapat védelmének megbízható pontja volt. Korszerű védőjátékot produkált: a szereléseken kívül, rendre kísérte a csapat támadásait, mindemellett rendkívül gyors is volt. Mint technikailag különösen fejlett játékos, bármit meg meg tudott tenni a labdával. Ha kellett, hosszú, tért ölelő passzokat adott, de cselezésben is jártas volt. Mmindig kitűnően helyezkedett és mesterien tudott fejelni. A taktikai utasításokat rendre betartotta. Kiegyensúlyozott, mindig megbízható teljesítményét jelzi, hogy a válogatottbeli mérkőzésein összesen csak 4 alkalommal kellett vesztesen lejönnie a pályáról. 1956-ban a lengyelek ellen játszott utoljára a meggypiros mezben.

 

Játékos pályafutásának végeztével sem szakított Doroggal, 1961-től - kis Esztergomi kitérővel - tíz éven keresztül a Bányász edzője, majd 1972-1985 között technikai vezetője. Utána a labdarúgó szövetségben vállalt tisztséget, megyei elnökhelyettes és elnök, majd országos elnökségi tag, 1996-tól alelnök lett.

 

1986-ban olimpiai érdeméremmel tüntették ki. Több településünk díszpolgára. Megannyi állami kitüntetés és díj birtokosa, a Nemzet Sportolója, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja. 2010 májusa óta az Ő nevét viseli a dorogi stadion. Iskolai labdarúgó kupák is őrzik nevét. A Dunaújvárosi FC felkérte tiszteletbeli elnökének, megbecsüléseként még a 2-es számú mezt is visszavonultatták.

 

Molnár Dániel a Sportmúzeum TV-s portrésorozat egyik részét szentelte a kiváló védőnek. Kukely Mihály: Buzánszky Viktóriája, győzelmei és Sándor Mihály: Vasutasból Aranybányász címmel írt Buzánszkyról könyvet.

 

Hosszú betegség után 2015. január 11-én, utolsóként csatlakozott az égi Aranycsapathoz. A budapesti Szent István bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra, volt csapattársai: Puskás, Kocsis és Grosics mellé.

 

Puskás temetésekor Buzánszky így emlékezett meg a volt csapattársról: „Mostantól egy csillaggal kevesebb van a Földön, a mennyben azonban egy csillaggal több ragyog.” Halálával ugyanezt mondhatjuk el róla is. Egy igazi legenda távozott közülünk.

 

Buzánszky Jenő az Aranycsapat tagjaival megmutatta a világnak, hogy hol is van az a csodálatos ország, ahol ilyen kiváló művészei teremnek a labdarúgásnak. Diadalaikkal erőt, megbecsülést adtak nemzetünknek. Buzánszky mindig büszke volt magyarságára. Játékával örömet, boldogságot okozott a magyar embereknek egy elnyomó rendszerben is. Szorgalmával, akaraterejével példát mutatott hűségből, kitartásból, és hazaszeretetből. Többször járt a határon túli testvéreinknél, hirdetve a sport általi nevelés és az egészséges életmód jelentőségét. Szojka Ferenc egykori játékostárs így jellemezte: „mindig példamutató, nagyszerű, a sportért élni és dolgozni akaró kulturált ember volt, aki mindenkor példaképül szolgálhat a jelenkor ifjúsága előtt”.

 

Felber Zsolt

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap