Clone of Székelyek (A Székely Szabadság Napja)

Kondra Katalin, szo, 03/10/2018 - 00:03

„Legyen március tizedike a Székely Szabadság Napja! 1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Vértanúkat. Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak. A ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében. Marosvásárhely 2012.I.6. Izsák Balázs A Székely Nemzeti Tanács elnöke” Ambrus Péter kezéből kiesett az újság. —Székely szabadság? Szép gondolatok nem mondom, de rég elhagyott minket az Igazság. Odaveszett valamelyik háborúban —legyintett lemondóan. —Miket beszél édesapám? Tán feladta a reményt? —csodálkozott rá ifjabb Ambrus Péter. —Mit akarjak én már nyolcvanesztendősen? Nekem ejszen már mindegy! —De nekünk nem! Gyermekeim vannak, gondoljon kend azokra es. —Hát, hiszen csak azokra gondolok. Küldd el őket, hogy lássanak világot. Keressenek új hazát. —Maga tisztára meghibbant édesapám! Engem nem engedett, most elküldené a fiamat? Tudja meg, haragudtam akkor magára, de most nem bánom, hogy nem engedett. Együtt kell maradjunk, mert ha szétszéledünk, eltűnünk még a föld színéről es. Az öreg, tekintetét a fiára szegezte. Gyönyörködött benne. Egykori önmagát látta. Milyen jól választott nevet az asszony, isten nyugosztalja szegényt. Mintha előre tudta volna, hogy ez a legkisebb lesz leginkább olyan, mint az apja. —Hanem aztán háborúba ne menj. Ne engedd a fiadat se! Nem embernek való dolgokat művelnek ott. —Istennek hála, most béke van. —Ez a látszat fiam. Ölik az öntudatot, üldözik az igazságot. A szabadság nyakára hurkot raktak. Csak idő kérdése s a hurok megszorul. —Akkor annál inkább össze kell fogni, amíg még nem késő. Ha elhallgatunk, ha félrevonulunk ki fog értünk szót ejteni? Nekünk mindég ki kellett állni magunkért. Székelyek vagyunk! Aki ír, írjon az üldöztetésünkről, énekesek énekeljék a Himnuszunkat, versmondók szavalják a Nemzeti dalt. Ha zászlóink nem loboghatnak épületeinken, legyen abból a ruhánk! Ablakainkon székelyzászló legyen a függöny. Tán azt sem szabad? —Mire készülsz fiam? —ijedt meg az öreg. —Úgy beszélsz, mint Petőfi. —Én nem tudok olyan szépen szólni és nem tudok annyit tenni. Én csak szeretem és művelem a földet, ha kell a verejtékemmel. Másoké a feladat, hogy szóljanak, de ha fa kell, hogy máglyát rakjunk, én viszem az egész erdőt. Idős Ambrus Péter elmosolyodott. —Akkor hát nincsen, mitől tartsunk… Ameddig egy székely es van a földön, aki így érez. Ha vágni kell a fát, zászlórudat faragni vagy őrizni a tüzet… ne felejts el időben szólni. Ejszen még én es érek valamit. Az se számít, ha az a nap lesz az utolsó. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap