Csak egy bakfis

Petrusák János, h, 02/08/2016 - 00:23

 

 

 

 

Amikor megismerte, már harminc volt.

Legalábbis … majdnem annyi. A meleg is, meg ő is. Forr az ember ilyenkor. Mikor monokiniben napoznak a lányok, és a férfi nagyon férfi. Különösen, ha fiatal. Egy harmincon inneni még az … De már nem annyira.

Ha pedig még szabad, ha nincs felesége, akkor annak ilyenkor megvan a maga előnye.

A legfőbb előnye az, hogy megszólíthatja a lányt. A kiválasztott szép volt, vagyis átlagosan szép, de csinos: még nem érett nőies, de nem is kislányos, hanem olyan jellegzetesen bakfisos. A közvetlensége is az. A fiú nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen is mehet ez az egész! Olyan egyértelmű volt minden, mintha már ezer éve ismernék egymást. Ez sablonos, mégis igaz: mert ők ismerték egymást, egyből tudták, egymástól mit akarnak. Nem mondom ki! Ők se mondták. Mégis minden szóban, minden mozdulatukban és egymásra tekintésükben benne volt. A fiú azért hálás volt a lánynak, hogy engedte neki végigjátszani a klasszikus formát: olyan romantikus lett ettől a kapcsolatuk.

A fiú biztosra vette, hogy életében először igaz az, amit mond: tényleg szereti a lányt.

Ideje volt hát érzésével megismertetni a barátait is. Tömören: dicsekedni akart a lánnyal!

Az első randevú izgalmával vitte el a soron következő buliba.

Sokan voltak ott: barátai, barátainak a barátai, meg azoknak a barátai. Szóval, volt ott sok, a fiú számára ismeretlen ember. De a már ismerősök és a még ismeretlenek (persze a hímek) egy emberként csodálták a lányt. A fiú meg azt hitte, a csodálat neki szól, elvégre ő szerezte ezt a csodát. Úgy tekintett a lányra, mint aki csak az övé. Észre kellett vennie nagyon hamar, hogy nem, ez így nem igaz! Akkor már bánta, hogy elhozta a lányt, hogy megmutatta másnak.

Szívébe mart a féltékenység!

Egy férfi volt a buliban: olyan 40 év körüli, sötét haja deresedő, de jóképű és magabiztos. Tetszett neki is a lány, és ő ezt ki is mutatta. A lány is a férfire csodálkozott. Nem lehetett nem megérteni!

A férfi nős, és van két gyermeke. De azok AKKOR üdülni voltak. A férfi így szalma, és nagyon kakas.

A lány mégse vele ment el, hanem csak nevetett rá huncutul, miközben a fiúba karolt. A fiú pedig nem tudta, hogy boldog legyen-e.

Látszólag minden folyt tovább, de a fiúban ott volt a tüske. Kiderült, nem is alaptalanul! „Jóakarók” mindig akadnak, akik ilyen esetben megmondják az igazságot. De a fiú nem hitt nekik. Csúnya dolgot csinált: megleste a lányt. És a vád igaz volt! A lány tényleg találkozgatott a férfival …

A fiú ekkor nem tudta, mit csináljon, csak azt tudta, érezte, ordította minden sejtje, hogy EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB!

A lány észrevette a változást, bár a fiú nem szólt erről egy szót sem. Végül aztán kiöntötte minden epéjét. Nem veszekedtek. A lány kinevette, és partnere szemébe mondta az igazságot, amire a fiúnak már régen kellett volna gondolnia, már a kezdet kezdetén gondolnia: a köztük lévő évtizedre. A több, mint egy évtizedre! „Hogyan gondolhatná komolyan egy harmincéves vénember, hogy egy tizenéves lány őt szerelemmel szeretheti?!” Ezek azok a szavak, amelyeket mondott a lány, és ez az a vád, amivel a fiú negyvenéves vetélytársát illette gondolatban. Ahogyan az igaz, ugyanúgy igaz ez is!

A fiú a lánytól elbúcsúzott, úgy, mint aki örökre megy. A lány nem marasztalta. Elváltak útjaik.

A fiúban forrt a méreg. Nem ezért, hanem hogy ami neki nem sikerült, az sikerülhet vetélytársának: a negyvenévesnek.

… Elment a legközelebbi buliba (bár őt nem hívták), és összeszólalkozott a férfivel. Szó szót követett, és ütés ütést! Hogy ki rántotta ki a bicskát, vagy kinek a kezébe került először, nem lehet tudni, nem is érdekes. A két viaskodó egyike meghalt, a másik gyilkolt! Mindkettőt elszakította a sors a lánytól.

És a lány szomorú volt ezért. Még hátra volt két hónap a nyárból…, és neki máris új játékszer után kell nézni…

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap