Családi körben (Arany János napok)

Kondra Katalin, cs, 03/02/2017 - 00:12

Este volt, a ház körüli munka elvégzése után jó volt leülni a kályha köré, miközben odakint egyre mélyült a sötétség, egyre hangosabb lett a csend. A körtefa — amelyiken Bankos, a képzeletem szülte kutya lakott, — már álomba szenderült, a kútban kampós békák kuruttyoltak, akik a felnőttek szerint belerántanak a feneketlen mélységbe, ha a közelükbe merészkedünk. Éjjelilepke csapódott a gyengefénytől sárga ablaküvegnek, mire a fehérszőrű tehenünk békés kérődzés helyett elégedetlenül felbőgött. Anyám, a fejés után elfelejtette mellé ereszteni a borját, ezért hirtelen kifordult az ajtón, hogy kijavítsa a hibát. Amint végzett és visszafelé igyekezett a házba, szárnysuhogásokat hallott a ház körül, zölden fénylő szemek bámultak rá a ribizlibokorból. Ijedtében keresztet vetett. —Uram atyám! Kísértetek vannak odakint —ugrott be az ajtón, nyomában a tarkapöttyös macskával, aki tejszagra jött, s a kutyánk „igen jámborfajta”lévén, bár a lépcsőn feküdt, nem állta útját az ingyenélőnek. Egyik nővérem felszította a tüzet, hogy jobban megvilágítsa a konyhát, másik nővérem ruhákat hajtogatott, mi a húgommal borsót fejtettünk és olyan élvezettel faltuk fel az édes gyöngyszemeket, ahogy manapság a cukorkát szokás. Vacsorára kenyeret aprítottunk a frissen forralt tejbe, arcunkat pirosra festette a kályha melege. Apánk közben hazaért a gyárból, anyánk rántottát sütött neki, szalonnával. Nővéreim apránként körbeülték az egyetlen petróleumlámpát és könyveik fölé görnyedtek. Kíváncsi izgalommal furakodtam melléjük. Egy óvodásnak felfoghatatlan tudomány az olvasni tudás. —Légy szíves olvass egy mesét! —kérleltem legifjabb nővéremet. —Nem mese az te leánka! —szólt rám apám. —Hát micsoda? —Költészet. Ezen még jobban elcsodálkoztam. —Akkor olvass költészetet —nyaggattam Margitot. —Jól van na, de nekem ezt meg kell holnapra tanulnom: „Arany János, Családi kör…este van, este van: kiki nyúgalomban…körűl az apróság, vidám mese mellett… zörgős héju borsót…Közbe-közbe csupán a macska dorombol...S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.” Folyt a vers, áradt bele a lelkembe. Azon az estén az „Arany szavak” rólunk szóltak, családi körben.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap