„Csángók pedig nincsenek”

Kiss Dénes, k, 05/20/2014 - 00:08

 

A címben említett véleményt nemrégiben a tévében Járai Judit műsorában hallhattuk és nem hittünk a fülünknek, sem a szemünknek. Ugyanis az a vélemény kerekedett ki a bukaresti pápai nuncius, Jean-Claude Périsset szavaiból, aki szerint „felesleges problémákat kreálni”, mint Antos Cosa történész szavai nyomán, aki pedig kijelentette: „Csángó etnikum nem létezik.” Tehát mára a romániai elgondolás szerint csángók nincsenek. Vagy ha vannak is, akkor azok elmagyarosodott románok, – nagy román közeggel körülvéve! – ráadásul ők is románnak tartják magukat. Ilyen és hasonló „tudomá­nyos” vélekedésekkel védenék a védhetetlent. És ezt Európa képébe mondják nagy nyugalommal magas beosztású emberek, történészek és a kormány képviselői. Sajnálatosan a pápai nuncius is eredet-szakértő és természetesen nyelvszakértőként is nyilatkozik. De végül akárhogy is van, szerinte nincs igény magyar nyelvű misékre, s különben is, azt erőltetik más „szakértők” is, a csángók nem akarnak magyarul beszélni! Akkor vajon miért írt magyarul verseket Lakatos Demeter? Mégpedig tekintve, hogy román iskolában tanult, igencsak gyönyörű az általa is otthon megőrzött, nem is ezeréves, hanem sokkal régebbi magyar nyelv, amelyen verseit írta. Vele kapcsolatban szokás a Halotti beszédre hivatkozni, amely Móricz Zsigmond legalább hatvan évvel ezelőtti véleménye szerint, modern magyar nyelv! De jeles csángó költő Duma István András is!

S bizony nagy írónk nem túlzott! Ugyanis a latin ábécének 21+3 hangzója van, amíg a magyar ábécé betűinek, hangzóinak száma ennek csaknem kétszeresére van rovásjel. De mai ábécénk is egyharmaddal több betűt tartalmaz, hangot igazol. Vagyis a megfelelő latin betű – hangzó – hiánya okozta a leíráskor a bizonytalanságot és ebből következik a mai érthetetlenség. Mert azok a szavak, amelyekre a magyar nyelvben megvoltak a hangzók ezelőtt nyolcszáz (? – alighanem sokkal több!) évvel, azokat már akkor is ugyanúgy írták le, ahogyan ma írjuk. Íme: Isten, világ, ember, munkás, stb. Ezek önmagukban is támadhatatlan bizonyítékok arra nézve, hogy nyelvünk lényegét tekintve legalább ezer éve nem változott, kialakult nyelv volt. Sőt, arra lehet következtetni, hogy akár ezen idő többszöröse óta már így hangzott. Hiszen ha nyolcszáz év alatt jelentősen nem változott, akkor miért változott volna lényegesen, mondjuk ezer év alatt? Jó volna mindezek fényében újra elemezni ezt a nyelvi emléket, már csak azért is, mert ez áll a legközelebb a csángók beszédéhez és ezzel igenis bizonyítani lehet Sir John Bowring angol utazó, sok nyelven beszélő műfordító, nyelvkutató 1830 táján megfogalmazott véleményét, mely szerint a magyar nyelv önmagában fejlődött, nem hatottak rá más nyelvek, és már akkor önálló nyelv volt, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Aligha túlzunk, ha azt állítjuk, hogy mint népre is – amely ma már csak töredéke hajdani voltának, de él és beszél a maga ősi magyar nyelvén – ugyancsak vonatkozik a híres angol több, mint százhetven éve leírt megállapítása! Vagyis a csángók nemcsak vannak, hanem régebben élnek és beszélnek magyarul ott, azon a tájon, mint a románok! S minél inkább kutakodunk, annál több bizonyíték kerül elő mindeze­ket igazolván. Számunkra ezzel kapcsolatban is bőségesen elég a tisz­tesség és az igazság! Csángók tehát vannak, csak csángó jogok nincsenek!

 

2002

(Agy-Magyarország,2005)

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap