
Csillagfényes, téli éjen
elindultam ifjú szívvel.
Jéggyémántok útszegélyen,
Istenvárás lélek-mélyen.
Nem volt akkor se térképem,
se GPS a zsebemben,
csak a hitem, hogy meglellek
az út végén szívrejtekben.
A csillagfényt már szmog fedi,
jéggyémántra útsót szórtak,
harangot ver reklámszignál,
s neonfény győz mécsvilágot.
Betlehembe nem vezet út,
s én, mint balga Ahasverus,
csak céltalan bandukolok,
s minden kör önmagamba fut.
Téli éj, nyári éj,
szép volt mind a kettő!
Téli éj, nyári éj,
veszett mind a kettő…
Hólucskos téli éjen,
üresedő ünnepeken
találj rám, kérlek, Isten,
kisdedarcú szeretetben.
És égni fog a mécses,
íze lesz a süteménynek,
ajkam új dalt énekelve:
Alleluja lesz a Kirje.
Adassék nagyobb dicsőség Istennek!
Magyar Irodalmi Lap
Hozzászólás ehhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges