Csoki

Tara Scott, sze, 03/20/2013 - 00:05

 

                                                                                            Hegedűs Lindának ajánlva                                    

 

Gábor kilépve a bejárati ajtón, fázósan húzta össze magán kabátját. Párás, hideg volt a reggel.   Szokatlan, a hosszú langyos ősz után. Gyorsan beült az autójába, s beindította a motort. Az utcából nehezen tudott ráfordulni a közeli városba vezető főútra, javában tartott a „reggeli csúcs”. Az aprócska helyiséget elhagyva, lassan haladt a sor a közelben lévő nagyobb város felé, ahová dolgozni igyekezett. Az ablakon kinézve, a másik oldalon meglátta az úttól kicsit távolabb fekvő, barna kutyát. Hirtelen nem is tudta, mikor is látta meg először. Talán három-négy napja lehet. Az autóban már érezhető volt a fűtés kellemes melege, a kutya azonban ott kint a hideg földön fázósan gömbölyödött össze.

Délután munkából hazafelé igyekezve, megállt egy állateledel bolt előtt. A kutyáknak való szárazeledelt a kis zacskóban maga mellé tette, az első ülésre. Most sem haladt a sor jobban, mint reggel s ő alig várta, hogy odaérjen már a kis barna kutya helyéhez. Egy pillanatra felmerült benne, hogy esetleg odébbállhatott, vagy ami még rosszabb elüthették reggel óta. Ez a gondolat rossz érzést keltett benne, így gyorsan elhessegette. Ugyanakkor türelmetlenül nézegetett előre, hátha megpillantja. S még pár métert gurulva meglátta. Ott ült a kutyus, nézegette az autókat. –„Hát persze! – döbbent rá az igazságra – Itt tették ki, és azért nem indult el semerre, mert várja a gazdáját!” Indexelt és lehúzódott a padkára. Megnyomta az elektromos ablakemelő gombját, mire a túloldali ablak nesztelenül lesiklott beengedve a párás hideget. Gábor halkan füttyentett, mire a kutya hirtelen felé fordult, s megemelte bal fülét. „Milyen jópofa!” – mosolyodott el a férfi, és az ablakot felhúzva megfogta a zacskót a száraztáppal s kiszállt a kocsiból. Megkerülte az autót, és elindult a kis barna szőrmók felé. Ő előbb csak felállt, de ahogy Gábor közelebb ért megiramodott az ellenkező irányba, és csak olyan jó tíz méter után állt meg és nézett vissza. Sem fütyülés, sem a térdcsapkodás nem késztette jobb belátásra, eszébe sem volt közelebb jönni. Végül a finom táp a földre került egy kis kupacban, s az autó eltűnt az első házak takarásában. A kutya lassan visszaért megszokott helyére, s előbb körbeszaglászta majd lassan megette a neki hagyott ajándékot. A másnap délután hasonlóan zajlott, csak az étel már egy kis műanyag edényben maradt ott, és egy másikban víz is került mellé. A táv is csökkent, már nem tíz csak olyan öt méter jelentette a biztos távolságot. A harmadik délután a távolság, már alig volt több mint a karnyújtás. A férfi úgy látta, mintha a kutya szemében a félelmet felváltotta volna valami bizalomféle. De ez még törékeny volt. A negyedik délután megsimogatta a kis buksit, de a lába alatt egy kavics reccsent mire a kutya ijedten elszaladt. Mérgesen rúgta arrébb a kis kődarabot. Mikor a kis állat látta, hogy nincs veszélyben lassan visszaóvakodott. De csak annyira jött közelebb, hogy az ujja hegyével elérve újra megsimogathatta a feje búbját. Ezen az éjszakán nagyon hideg volt. Váratlanul fagyott, még a meteorológia sem jelezte előre. Reggel a kutya megint összegömbölyödve feküdt a helyén. Gábor megállt volna, de igyekeznie kellett, külföldről várt tárgyaló partnereket. Délután hazafelé is, csak nulla fokot mutatott az autó külső hőmérője. Mikor megállt a szőrgombóc helye mellett, az autó kombi részében egy vadonatúj kutyaház piros teteje virított messzire. A kutya nem mozdult még akkor sem, amikor már hallania kellett a lépteket. A férfi szíve összeszorult. Mikor mellette állt, a kutya felemelt a fejét, és ránézett. Az ő mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakadt fel. Felnyalábolta a kis testet, és betette a hátsó ülésre. Rátakarta meleg dzsekijét. „Ki lehet mosni” – gondolta és igyekezett haza.

Juckó, a felesége mikor meglátta az autóban a kutyaházat, kiment elé. Nem gondolta, hogy már lakója is van a házikónak így meglepődött mikor párja a dzsekivel megállt előtte, amiből egy barna kis orr látszott csak ki.

- Tudsz hozni valami meleg puha anyagot neki a házba? Addig kiveszem a kocsiból – nyújtotta oda a kis csomagot feleségének. Ő széthajtotta a gallért, s egy riadt, de meleg barna szempár pislogott rá.

- Honnan hoztad? – nézett fel csodálkozva.

- Az út mellett várt, már napok óta. Biztos kocsiból tették ki.

- Be akarod tenni, a kutyaházba? – nézett vissza hitetlenkedve.

- Persze. Hát neki vettem. – s kiemelte a csinos kis fából készült házat.

- Nagyon hideg van. Nem hagyhatjuk kint. Akármilyen meleg ruhát teszünk bele, fázni fog. Beviszem. – s már be is lépett az előszobába.

Gábor egy ideig a csukott bejárati ajtót nézte, majd letette a kutyaházat abba a szélvédett sarokba ahová szánta. Mikor belépett a házba, a fürdőszoba felől vízcsobogást hallott.

- Ugye milyen jól esik a jó meleg a kis lábaidnak? - hallotta felesége hangját az ajtón át.

Épp átöltözött kényelmes otthoni ruhába, mikor nyílt az ajtó s fürdőlepedőbe burkolva a kutyával ölében megjelent Juckó.

- Még jó, hogy csak babánknak való szappant használok – nevetett.

Jó alaposan végigdörzsölte a már átmelegedett szőrös kis testet, majd letette.

- Ismerkedj meg, az új otthonoddal! – mondta, s megsimogatta a hátát.

Aztán előkerült egy régi, de jó meleg pléd, két kis tál, víznek és ennivalónak.

Ez alatt a kis jövevény óvatosan megszaglászott mindent, megpróbálta Gábor cipőjét játékba vinni, és lassan-lassan feloldódott.

- Valami nevet kellene adni neki – nézett az asszonyra.

- Csoki. Szerintem, az jó lenne. Csoki – ízlelgette.

- Miért éppen csoki? – s szája sarkában huncut mosoly bujkált.

- Mert ránézek, és az jut eszembe. – s már Ő is szélesen mosolygott.

Még vacsoráztak, Csoki befeküdt az asztal alá. S hol az egyik, hol a másik oldalról nyúlt le egy kéz, a legjobb falatokkal.

Aztán amikor eljött a fekvés ideje, a férfi odahívta az előszoba sarkában összehajtogatva letett jó vastag pléd mellé, megveregette a vállát és azt mondta:

- Nézd csak Csoki! Itt a helyed!

És ő engedelmesen leheveredett, s összegömbölyödve becsukta kis szemeit.

Juckó lefekvés előtt, még egyszer megnézte.

- Mit csinál? – kérdezte férje, mikor bebújt mellé az ágyba, s észre sem vette, hogy lehalkította a hangját.

- Teljesen elnyúlva alszik, és ha hiszed, ha nem közben mosolyog.     

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap