Csordakirándulás

Orosz T Csaba, k, 02/06/2018 - 00:04

 

Eger kultikus, szakrális hely minden magyar ember számára, azzá varázsolta Gárdonyi örök érvényű mesterműve! Bergert ez a tény hidegen hagyta, föl alá száguldozott a szűk utcákon, hol egy fagyishoz rontott be, hol pedig egy elegáns étterem teraszára ült le sört és egyebet rendelve. Mi, a csorda  csak néztük és lassan haladtunk a Dobó tér felé. Minden szűk, gyönyörű utcácska odavezetett, így a nagyeszű sem tévedhetett el. Egy nagy áruház mellett bukkantuk ki a térre, ahol a Népem helyi képviselői már sokan a padokon vagy a fák alatt üldögéltek. Láttunkra felállt egy befont hajú szakállas ürge, jó tízessel  öregebb, mint Berger, letette a gitárját és elénk kacsázott. Mivel én álltam elől, így nekem nyújtott kezet, majd egy fél üveg Durbints sógort. Elfogadtam és köszönetképpen előkotortam a farzsebemből két gyűrött spanglit, amit ő hanyagul a szája sarkába lökött és úgy kérdezte

-          Honnan tesóim?

-          Debrecen! – leheltem én hasonló halk, nyugodt stílusban. Itt ért véget a visszafogott dialógus. Berger ekkor ért utol bennünket.

-          Öcsém! – kiáltotta az ősmajom – Olyan segge volt a pincér csajnak, hogy négykézláb elmentem volna Mekkáig meg vissza, ha csak megérinthetem! – Üvöltötte sörszagúan. Nem vette észre, hogy az egész téren csak az ő hangja hallatszik

-          Fekete hajú csaj volt, vékony bőrszíjjal a hajában, esküszöm ha nem lett volna olyan puccosan felöltözve, azt mondtam volna, hogy közénk tartozik, mert azt gondoltam először, hogy láttuk otthon tavaly ezt a gyönyörűséget a jazznapokon. De nem lehetett ő, hiszen ez egy úrinő, NB1- es seggel, haverom!  Ha nem hagytok ott parasztok, nem kell sietnem és megkérdezem a nevét, estére tuti megfektetem  - ekkor az előttünk álló srác halkan megszólalt.

-          ha bőrszíj van a hajában akkor Ildikónak hívják és az élettársam. A Lovagban volt igaz a sarkon túl?

Berger csak most vette észre az előttünk álló fazont. és ahelyett, hogy befogta volna a pofáját, tovább arcoskodott.

-          Hát te ki vagy Rumcájsz? Van még abban a flaskában? – kérdezte a boros üvegre mutatva amit időközben visszaadtam.

-          Ne haragudj, tudod a haverom…. – kezdtem, de a srác legyintett

-          Látom, klinikai eset!  - mondta mosolyogva. Berger még mindig nem fogta fel az előttünk álló előző mondatát a srác élettársi viszonyáról, és kidüllesztett mellkassal a vékony ember elé állt. Az higgadtan elétartotta a borosüveget mire barátom láthatóan összement és lelkesen kortyolni kezdett.

-          Attila vagyok – mondta a fonott hajú -  gyertek oda a padunk mögé, ott elvileg nem zavarnak a  zsekák. A feltárásra jöttetek? – kérdezte miközben sarkon fordult. Mi utána, mint a birkacsorda, majd csak a padnál tudtam megkérdezni, hogy milyen feltárás.

-          A vár alatti kazamata rendszert tárjuk fel, és diákok segítségét kértük az országból mindenhonnan. Mivel nem látszol túl öregnek ezért gondoltam, hogy emiatt vagytok itt.  Sárándi Attila vagyok a feltárás vezetője, civilben régész.

És akkor még nem mondta, de nem mellesleg kiváló gitárművész is volt a fazon. Azon az estén sokat gitározott nekünk ott a téren. Később tisztáztuk, hogy nem tudtunk a feltárásról, de boldogan segítünk amíg itt vagyunk azaz még két napig, ennek ő nagyon örült mert nem sokan jöttek össze a felhívásra az önkéntesek. Késő éjjel volt amikor  elvezett minket az önkéntesek diákszállójába. Itt egy hatalmas teremben vaságyakon lehetett aludni. Berger szokásos finom modorát elővéve hangosan röhögve tolt össsze két nyikorgó vaságyat, mert ő tágasan szeretett aludni ezzel felébresztve a normálisan alvó földi halandókat akik előttünk érkeztek a szállásra, ekkor egy „ Megyek brunyálni” felkiáltással kilépett az ablakon az alant díszelgő rózsakertbe  csak azt felejtette el hősöm, hogy az első emeleten vagyunk. Mikor leért hangosan üvölteni kezdett mire a portás egyfajta Zülfikárként kirontott a  fülkéséből és kis seprűjével csépelni kezdte Berger csodálkozó, boglyas fejét. A nagy marha erre úgy elképedt, hogy mire észrevette magát, már az utcán rohant, de az eséstől összekeveredett benne a mai pia és száz méteren meghányta a mesterhármast . Ekkor már az egész háló az ablakban állt, és kivétel nélkül mindenki vonaglott a röhögéstől.  Egy óra múlva az összehányt barátom visszaódalgott a hálóba, de olyan büdös volt, hogy szinte egyszerre repültek felé a kulacsok, cipők miazmás, és erre ő menekülésre fogta a dolgot. Később kimentem megkeresni, a zuhanyzóban ült ahol jéghideg víz csorgott rá. Ruhástól! Így már csak némi VIMet kellettt ráöntenem , hogy a mosás is meglegyen. Hol voltak akkor még a folyékony szappanok? Álmainkban. Reggel mielőtt  a többi lakó jött volna zuhanyozni, én példás gyorsasággal kiteregettem Bergert az udvari diófa alsó ágára. Tíz óra tájban amikor Attila értünk jött, még jóízűen  horkolt hason fekve az ágon. Miután felébresztettük kijelentette, hogy amiért éjjel kilöktük az ablakon és megsérült a dorkója, nem szerencséltet bennünket ma arcának ragyogásával, vagyis nem jön velünk a kazamatákba. Mert fájt a munkától feje, vagy a foga. Attila halkan megszólalt, hogy a munkások négy óra után hivatalosak egy kis borkóstolóra a tavernába. Ettől rögvest meggyógyult Berger feje, vagy a foga. Vidáman cuppant le a fáról csöpögő ruhájában. Még habzott kissé amikor elindultunk. Lehet nem kellett volna egy egész doboz Vim-et rászórnom.  Egri kirándulásunk alatt nem történt más említésre méltó dolog. Kivéve talán azt az esetet amikor egy szabadtéri előadáson  Berger horribilis 300 forintért megvete az egyik színész  keménykalapját és míg ott voltunk le sem vette többé. Ezután csak raccsolva volt hajlandó beszélni, és minden mondata után előkelően odatette azt a  szót, hogy  "kéhlek"!  Még egy lornyont is fabrikált egy ki tudja honnan lopott kerek Lennon szemüvegből, amit a cipőfűzője tartott a koszos dzsekijéhez rögzítve.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap