Czibor Zoltán Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, szo, 09/01/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

Czibor Zoltán (Rongylábú)

(Kaposvár, 1929 – Győr, 1997)

 

Czibor Zoltán 1929. augusztus 23-án született Somogy megye fővárosában. Édesapja MÁV tisztviselő volt. Öt testvérével együtt nevelkedett. Családja költözését követően, 1945-től a Komáromi MÁV csapatában játszott – mellette mozdonyvezetőként dolgozott. 1948-ban a Ferencváros zöld-fehér, egy évre rá a magyar válogatott meggypiros mezét viselte. Az osztrákok elleni 6:1-el indult el csodálatos válogatott karrierje. A Fradiban 70 bajnoki mérkőzésen játszott, ezeken 33 gólt szerzett. Az első ferencvárosi évében egyből bajnok, míg a következőben ezüstérmes lett csapatával.

 

1951-ben a katonai behívó elől egy iskolába vetette fel magát, és a Csepeli Vasas akkor remek, NB I-es csapatában játszott. A válogatott alapembereként innen jutott szerephez az olimpián is. 1953-ban hatalmi szóval került a Honvédhoz. Itt ragadt rá a Bolond becenév. Kispesten 80 bajnoki mérkőzéseken játszva 58 gólt ért el, két bajnoki aranyat és egy ezüstöt szerzett. 1955-ben 20 góljával társ-gólkirály lett.

 

Játéka kiismerhetetlen volt. Balszélső létére jobb lábával is kitűnően vezette a labdát, ami igencsak összezavarta az ellenfél védelmét. Rendkívül gyors és káprázatos cseleivel, váratlan lövéseivel tűnt ki a mérkőzéseken. Akkoriban újdonság volt, hogy valaki széltében-hosszában bejátssza az egész bal oldalt, és váratlanul hol itt, hol ott tűnjön föl. Követhetetlenül, ördöngösen cselezett, ezért a pályán Rongylábúnak nevezték. Czibor volt minden idők legnagyobb tudású magyar balszélsője.

 

1949-ben került be először a magyar álomcsapatba. 1952-ben a helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnok lett. Rá egy évre Európa Kupa győztes csapat tagja. Szerepelt az évszázad mérkőzésén Londonban, ahol 6:3-ra vertük a futball tanítómestereit. Svájcban, az ’54-es világbajnokságon a csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Közvetlenül forradalmunk kitörése előtt volt utoljára válogatott, ekkor az osztrákokat győztük le 2:0-ra. Puskással kapcsolatuk nem volt felhőtlen, sokszor ugratták, „szurkálták” egymást. Czibor a válogatottban 43 mérkőzésen 17 gólt szerzett. Nemzeti színű mezben csak háromszor hagyta el vesztesen a pályát. Eredményes volt mind az olimpiai, mind a VB döntőn is!

 

Úgy tartják Czibor Zoltán az ’56-os forradalom idején kapcsolatba lépett a fegyveres ellenállókkal. 1956. novemberében a Honvéd nyugat-európai és dél-amerikai turnéján vett részt, ahonnan nem tért már haza. Először az AS Róma szerződtette, de Olaszországban megtiltották a külföldi játékosok leigazolását és érvénybe lépett FIFA eltiltása is. Kubala és Kocsis segítségével lett 1958-tól az FC Barcelona játékosa, ahol aztán kiváló csatártriót alkottak. Sikercsapatba került, a katalánokkal kétszeres spanyol bajnok és kupagyőztes lett, elnyerték a Vásárvárosok Kupáját is. (A döntő második mérkőzésén gólt szerzett.) 1961-ben Bernben BEK-döntőt veszít csapatával a Benfica ellen. Kísértetiesen ugyan úgy, ahogy az Aranycsapattal a VB döntőben. Vezetnek, Czibor gólt szerez, a végeredmény mégis 3:2-es vereség… Sorsa megpecsételődött a Barcánál. Ezután még egy évet játszott az Espanol csapatában, majd végleg az öltözőben hagyta szerelését.

 

Játékos pályafutása után Barcelonában élt és éjszakai bárt üzemeltetett. Folyamatosan honvággyal küszködött, végig bízott a hazatérésben. Erre 1990-ben adódott lehetősége. Hazajöhetett Magyarországra, és egészen haláláig Komáromban lakott. Városában foci sulit szervezett a gyermekeknek, fáradhatatlanul rótta az országot, élménybeszámolókra, interjúkra, közönségtalálkozókra járt. Minden olyan alkalmat megragadott, amellyel népszerűsíthette imádott sportágát.

 

Egészsége hirtelen megromlott, 1997. szeptember 1-jén a győri kórházban halt meg. Komáromban helyezték örök nyugalomba. Az ötvenes években több állami kitüntetést kapott. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki. A komáromi sporttelep róla kapta nevét. 2014-től Budapest posztumusz díszpolgára. Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor címmel (1983), míg Szöllősi György: Czibor, Dribli az égig címmel írt könyvet a nagyszerű labdarúgóról (1997). 2014-ben készült Kocsis Tibor Magyarok a Barcáért dokumentum filmje, melynek Czibor az egyik főszereplője.

 

Személyében a magyar labdarúgás történelmének legkiválóbb balszélsőjét ismerhettük meg, aki nem csak mint futballista, hanem mint magyar ember is például szolgálhat az utókor számára. Ars poeticáját életrajzi kötetében így foglalta össze: „Nem magamnak futballoztam, hanem a magyar közönségnek, a magyar népnek. Hogy a mi zászlónk menjen följebb, mint a másiké, tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is.” Emlékét örökre megőrzi minden, sportszerető magyar ember.

 

Felber Zsolt

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap