…dalnok fiát a hű magyar Szalonta haló porában sem feledé”

Patócs Júlia, v, 10/22/2017 - 00:26

 

 

 

 

 

 

A nagyszalontai Csonka torony

 

Bármelyik irányból közeledik valaki Nagyszalontára, a Csonkatorony már messziről köszönti. A település legöregebb épülete a templomtornyok között kémleli a látóhatárt. Egykor őrtoronyként szolgált, majd hosszú éveken át csonkán, üresen állt. Arany János, a város nagy szülötte még a tetőszerkezet nélküli, denevérek és baglyok lakta elhagyott épületet ismerte, s ezt örökítette meg rajzán Petőfi Sándor is, amikor barátjánál járt a hajdúvárosban.

Vén torony áll a rónaság felett…
Letűnt századba visz a képzelet

(Petőfi Sándor: A csonka torony)

 A torony új rendeltetését szomorú esemény kapcsán szerezte. Arany János temetését követően a nagy életmű előtt fejet hajtó honfitársak eldöntötték: emlékszobát rendeznek be a költő tiszteletére. A kicsiny helyiséget tucatnyian keresték fel, így hamarosan új, méltóbb környezetet kellett keresni. Ekkor döntött az Arany János Emlékegyesület a Csonkatorony múzeummá alakítása mellett. Megvásárolták az épületet, tatarozták, tetőszerkezet is került a falakra, s emeletein elrendezték Arany tárgyi hagyatékának kiemelkedő részét.

 

A Csonka torony és az Arany Palota

 

Arany-múzeum lett a vén torony,
tódult a népség vasárnapokon,
s a kézbe vett sok fekete kalap
megbámulta az üveg alatt
a gyönyörűen metszett gyöngybetűket.

(Zilahy Lajos: A tambura)

A háború évei nem múltak el nyomtalanul, a zárt múzeumot feltörték, kirabolták. A hívatlan látogató nem tudhatta, hova keveredett – dunnát, párnát, ruhaneműt, használati tárgyakat vitt magával, de a hatalmas eszmei értéket jelentő könyveket, kéziratokat nem értékelte elvitelre érdemesnek. Szerencsére. Mert így ma is látható a téka, benne Arany könyvtárának legnagyobb megmaradt részével, s a múzeum széfében őrzik a nagy költő kéziratait, személyes levelezését.

„…a „Csonkatornyot” már hű kegyelet óvja,
Benne oltárt is múzsáknak emel”

(Lévay József: Az Arany-szoba)

Az Arany János Emlékmúzeum ma is várja látogatóit. Állandó tárlatán a látogató a város történetét is megismeri, miközben emeletről emeletre halad. A földszinten a hajdútelepítés, a kezdet kezdete és annak emlékei, a Csonkatorony múltja elevenedik meg, a következő szinten a költő kora látható. A második emelet a dolgozószoba mása. A bútorzatot a költő fia, Arany László adományozta a szülővárosnak, ezért látható itt az íróasztala, ágya, szekrénye, mosdója, kedves karosszékei – melyek egyikében élete utolsó pereceit töltötte. Ránk maradt a kávéscsészéje, melyből naponta kortyolta a fekete levest, kávéfőzője, amit egykor Petőfi Sándor ajándékozott kedves barátjának. Látható a pipatórium, a múzeum őrzi a költő sétapálcáját, kalapját. Íróasztalán a tintatartó, a mappa – itt rótta gyöngybetűit a költő akkurátusan, a tőle megszokott higgadtsággal, pontossággal, akár verssorokat, akár marhapasszust jegyzett.

A múzum "Arany-szobája"

 

„Ott az írás a többi közt,
Megfakult már – negyvenhétből datálódik.
Olyan gonddal s szép magyarul
Írta azt is, mint a Toldit.”

(Kányádi Sándor: Arany János kalapja)

                A kéziratok, eredetiben, egyelőre nem láthatók a kiállításon. Az egykor birtokolt dokumentumok sem mind találhatók már Nagyszalontán, a szocializmus éveiben jónéhányat „átmenekítettek” romániai levéltárakba: nagyváradi, krajovai, bukaresti intézményekhez vezetnek a szálak, de a szalontaiak számára legértékesebb kéziratokat egyelőre nem sikerült visszaszerezni. A megmaradt iratokat zárt szekrényben őrzik, a nagyközönség számára egyelőre nem elérhető. Felleltározásuk napirenden van, feldolgozásuk még várat magára. A kéziratok sorában található Arany levelezésének néhány példánya (általa írt és neki címzett sorok), okiratok, melyeket a város jegyzőjeként, munkája során töltött ki, és költeményeinek kézirata.

Aki teheti, látogasson el Nagyszalontára, a város központjában méltósággal áll a Csonkatorony, benne Arany János Emlékmúzeuma.

 

„Ott minden apróság egy-egy drága emlék,
Melyen szeme csüggött, melyhez keze ért;
Lelkéből egy parány tán rajtuk lebeg még…”

(Lévay)

 

Folytatjuk

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap