A Dante-paradoxon

Anonymous, szo, 03/24/2012 - 00:06

 

 

Dantét olvasva ajánlatos az óvatosság.
A szellemes szerző magát írta bele versébe,
hát sohasem tudható, hogy a történet hol lóg át
a szerző életébe, s az vissza hol talál a költészetbe.
Az olvasó is rábukkanhat képmására e lapokon,
így saját története egy másik történetbe tűnik át.
Máskor szerző és olvasó randizik egy
szöveghelyen, s a költemény felidézi azt,
ami majd bekövetkezik.

A szerelemről írva a Komédia különösen rafinált.
Megírja például Paolót és Francescát, de
csak azért, hogy a költő Beatricéhez fűződő
vonzalmát ellenpontozhassa a boldog-boldogtalan
pár. Ki szerelmes Dantét olvas, ne csodálkozzon,
ha maga is hamarosan szerelembe esik hát.

Mivel Danténál a költészet öngyógyítás,
a szerelem pedig Istenhez vezérlő kalauz,
a szerelmi költészet ima és önvizsgálat.
De ahogy a trubadúr a versét úrnőjének
címezte, az is lehet, hogy az olvasónak
szól a kódolt nyelvű üzenet.

A költészet mondják, veszélyes terep.
S még veszélyesebb ennél a szerelem.
Dante példája azt súgja, hogy mind között
a legveszélyesebb az igazul költött szerelem.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap