Dobai Miklós írása: Liszt Ferenc haláláról

Szerkesztő B, h, 07/30/2018 - 00:04

 

 

 

Liszt Ferenc halálára

 

Nagyon ritka alkalom, hogy egy híres ember születése 200-ik évfordulóján tartott jubileumi évben megemlékezhetünk halála 125-ik évfordulójáról is. Liszt Ferenc esetében ez az eset áll elő. 125 évvel ezelőtt, 1886. július 31-én a Bajorországi Bayreuth-ban kereken 75 évesen, tüdőgyulladásban meghalt Liszt Ferenc, minden idők legnagyobb zongoraművésze, s sokak szerint a legnagyobb magyar zeneszerző.

 

Liszt Ferenc Liszt Ádám és Lager Mária Anna gyermekeként 1811-ben született Doborjánban (ma: Raiding, Ausztria). A Beethovent is tanító Czernynél, Reichanál, Mozart nagy riválisánál Salierinél tanult, korának ünnepelt zeneszerzője és zongoraművésze, Vörösmartyt idézve: „… hírhedett zenésze a világnak …” lett. Szinte az egész kontinenst végigturnézta, s amikor idehaza baj volt, koncertkörútját megszakítva hazajött, hogy Bécsben és Pesten tartott koncertjei bevételével segítse az 1838-as nagy pesti árvíz károsultjait. Fedezte a bonni Beethoven-emlékmű felállítási költségeit (1839), alapítványt tett a Nemzeti Zenede, a későbbi Zeneakadémia létrehozására (1840), melynek később, 1875-től elnöke lett. Támogatta Hugo Wolfot, Schumant, Brahmsot és Richard Wagnert, még akkor, amikor még nem tudta, hogy utóbbiban későbbi vejét, Cosima leánya második férjét támogatja. Megszámlálhatatlan művei címükben, tematikájukban és hangzásvilágukban hitet tesznek Liszt magyarságáról és mély vallásosságáról: Fantázia magyar népdalokra, Magyar rapszódiák, Magyar történelmi arcképek, Csárdás macabre, Hungária, Szent Erzsébet legenda, Krisztus oratórium, Esztergomi mise, Magyar Koronázási Mise (I. Ferenc József koronázására 1867-ben), és sok egyéb. Hector Berlioz, készülve műve pesti bemutatójára, az ő tanácsára illesztette a „Faust elkárhozása” oratóriumba a Rákóczi-indulót.

 

Tudjuk, Liszt, akinek élete személyes tragédiáktól sem volt mentes, élete vége felé egyházi rendbe, a Ferences rendbe is belépett (az Operaház bejáratánál ülő szobra – Stróbl Alajos munkája – reverendában ábrázolja), s talán ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás előtti időkben, nem érdemeinek megfelelően méltatták. Halála 120-ik évfordulójáról való megemlékezés elmaradása csak növeli a vele szemben történt méltánytalanságok számát. Egykoron Ferenc József ugyan megrendelte nála az 1867. június 8-án rendezett koronázásra szánt Koronázási misét, de nem engedte azt vezényelni, sőt még meghívót sem küldött. Így Lisztnek csak egy barátja révén, inkognitóban sikerült meghallgatnia művét és végignéznie, hogyan segíti gróf Andrássy Gyula (a korabeli szóhasználat szerint „A szép akasztott Gróf”, akit Haynau vésztörvényszéke szerencsére csak távollétében tudott kötéláltali halálra ítélni, s jelképesen felakasztani) Apostoli Királyunk fejére a Szent Koronát.

 

Talán a vele kapcsolatos méltánytalanságok e kettős jubileumra alkalmat adó évvel véget érnek. Ennek egyik szép jele az idei Liszt-év számtalan rendezvénye és Budapest légikikötőjének Liszt Ferenc Repülőtér névre való átkeresztelése. Csak remélni lehet, hogy a sor ezzel nem zárul le.

 

Mi pedig, magánemberként, sirassuk el Liszt Ferencet, az igaz magyart és a még kiválóbb embert, s halála napján egy szál gyertyát gyújtva emlékezzünk reá.

 

Dobai Miklós 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap