A Doni Hősök emlékére

Felber Zsolt, p, 01/12/2018 - 00:18

A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédségnek az 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943 januárjában a Sztálingrád körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.

1942 szeptemberében a hadsereg legyengülve, élőerőben alaposan megfogyatkozva rendezkedett be védelemre a Don partján. Mivel ekkor a németek már minden erőforrásukat Sztálingrádra összpontosították, a hadsereg ellátása egyre hiányosabbá vált, a veszteségeket nem pótolták. A kiépült magyar védővonal papírvékony volt, tartalékok, mélység nélkül. Az orosz tél beköszöntével a hiányosságok egyre súlyosabb problémákat okoztak. A téli felszerelés hiánya miatt sok volt a fagysérült, a hiányos táplálkozás és fűtés tömeges megbetegedésekhez vezetett.

Ilyen körülmények között készültek katonáink az áldott Karácsony megünnepelésére, ha egyáltalán lehetett akkor erre gondolni.

Orosz télben

Néma álom suhant át a puszta tájon,

Jeges széllel nyargal át a hóhatáron.

Gyémánt arcát mutatja a fagyos hideg,

Végtelen rónákon minden oly rideg.

 

A tajga hűvös leheletet fú az égre,

Vastag jégpáncélt önt a folyó vízére.

A sok apró kis fodor végre elernyed,

S lassan szikrázó csonttükörré dermed.

 

Orosz télben, havas úton kis sereg halad,

Katonák ők, magyarok, mind itt marad!

Bátran mennek az erős muszka falnak,

Hogyha kell, hát büszke hősként halnak.

 

Néma álom suhan át a puszta tájon,

Magyar bakák állnak az idegen határon.

Sápadt arcuk kérdőn az égre emelék,

Érzik-e még újra az otthon melegét?

 

Mert otthon Karácsony van, Igazi Ünnep!

De itt az öröm, az élet oly távolinak tűnnek.

Hol van a kalács és a friss fenyőnek illata,

A ragyogó gyermekszemek vidám pillanata?

 

Mert itt gyászos szemét mutatja a vad halál,

Mely átöleli és az átlőtt test otthonra talál.

De lelkük hazaillan, otthon egy kicsit elidőzik:

Karácsony van, az Ünnep most kezdődik!

(Felber Zsolt)

 

A veszteségek pótlására és a harcoló legénység egy részének felváltására a magyar hadvezetés 1942 végén új egységek kiküldését határozta el. November végén és december elején már kb. 35 ezer főnyi felváltó alakulat állomásozott a frontvonal mögött 100–200 km-es távolságra. A felváltásra 1943. január 13. és 20. között került volna sor. A honi csapatok készleteit kímélendő, a felváltó csapatok kiküldése csökkentett fegyverzettel és felszereléssel történt. A terv szerint a felváltandó csapatok adták volna át fegyverzetüket (beleértve az egyes katonák puskáit is!) a helyükre érkezőknek.

1943. január 12-én, −30°C fokos hidegben, (a hadtest naplója –42 fokot rögzít) erős harckocsi-támogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén. A magyar had a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett. A hadsereg-parancsnokság kérte az arcvonal legdélebbi részén től állomásozó Cramer-csoport bevetését. A németek ezt megtagadták Az urivi hídfőtől északra védekező III. hadtest küldött erősítéseket, de ezek a nagy hó és hideg miatt nem értek oda időben. A páncélosok szintén elakadtak a behavazott utakon.

Másnap a szovjetek további erőket vetettek be, és 10 km-es fronton teljesen áttörték a IV. hadtest védelmét. A havas, nyílt terepen a kiépített állások hiánya miatt az első vonalból kiszorított honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani, és visszavonulásba, helyenként menekülésbe kezdtek. Ezen a résen özönlöttek át a szovjet egységek, és északra kanyarodva a III. hadtest hátába kerültek.

"Január 12-én indult meg ellenünk a támadás, tüzérség és harckocsik támogatásával. Két orosz hadosztály támadott a 7. könnyű hadosztályunk ellen, és már az első napon áttörte a vonalát. Egy másik támadás 14-én a 12. magyar könnyű hadosztályt morzsolta fel. A magyar hadvezetőség hiába kérte a németeket, hogy vessék be az arcvonal mögött lévő Cramer-hadtestet, amely tétlenül nézte az eseményeket. A német hadvezetőség elutasította a visszavonulásra tett magyar javaslatot is, így a rendezett visszavonulás helyett a teljes felbomlás következett be. A III. magyar hadtest kimagasló teljesítménye volt, hogy mint az utóvédek utóvédje fedezte a német hadsereg visszavonulását, és január 26-án utolsónak hagyta el a doni csatateret." Utóbb így emlékezett vissza a Don-kanyarban 1943 januárjában bekövetkezett katasztrófára Magyarország akkori miniszterelnöke, Kállay Miklós.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap