Dsida Jenő Napok

Szerkesztő A, p, 05/17/2019 - 00:12

Dsida Jenő az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alkotója, 1907-ben született, s mindössze 31 évet élt. Fontos szerepet vállalt az erdélyi magyar közéletben is, szerkesztője volt a Pásztortűznek, munkatársa az Erdélyi Helikonnak, tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak. Csatlakozott a híres marosvécsi összejövetelekhez Kemény János báró kastélyában 1926-tól. Három kötete jelent meg: a Leselkedő magány (1928), a Nagycsütörtök (1933) életében, az Angyalok citeráján pedig halála után (1938). Magyar karaván Itálián keresztül címmel útirajzait jelentette meg. A kolozsvári házsongárdi temetőben nyugszik.

Dsida Jenő anyanyelvünk nagy művésze volt, verseit játékosság, a rím és ritmus derűs összhangja, nyelvi gazdagság, szépség, kivételes formaérzék jellemzi. Megtalálhatók életművében az impresszionista alkotások, a merengő szemlélődésben, a halálfélelemben, szomorúságban, a betegségével (szívbetegségben szenvedett) való fájó szembenézésben fogant versek is. Dsida Jenő hitt az életben, a szeretetben, ő maga így vallott: "Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban." Nagycsütörtök című versében megrázó erővel vall a kisebbségi lét lehetőségeiről, a vállalt küldetésről. A jézusi sorssal párhuzamot vonva sejteti a nehéz kisebbségi sors vállalását, a küzdést, továbbhaladást.

Hazaszeretete mély volt és megtörhetetlen, Psalmus Hungaricus (Magyar Zsoltár) című költeménye – melyet sokáig csak szamizdatban, gépírással terjesztettek – örök érvényű hitvallás a magyarság számára. Dsida bátor kiállással, szenvedélyes harcossággal tesz hitet magyarsága mellett, s osztozik népe sorsában – a veszélyben, szenvedésben, gyötrelemben is. Dühvel, haraggal, lángoló arccal, büszkén és szilárd meggyőződéssel, erős lélekkel kiáltja az Istennek: „Epévé változzék a víz, mit lenyelek,/ha téged elfelejtelek!/Nyelvemen izzó vasszeget/üssenek át,/mikor nem téged emleget!/Húnyjon ki két szemem világa,/mikor nem rád tekint,/népem, te szent, te kárhozott, te drága!”

Nyiri Péter igazgató,
A Magyar Nyelv Múzeuma

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez