Du ten

Bilecz Ferenc, h, 05/20/2019 - 00:02

1929-ben a székelyderzsi templom felújítása során, a bejárat melletti befalazott ablak kibontásakor, egy rovásfeliratos téglára bukkantak. Mint kiderült, Közép-Európa egyik legrégibb rovásírás emlékét találták meg. A téglát a befalazáshoz használták és feltehetően e célra is égették. Ha ez így volt, akkor a feliratos tégla 1490-ből származhat, mivel az épület gótikus ablakát akkor szüntették meg. De ha bontott téglát használtak, akkor a felirat jóval korábbi is lehet. A szakirodalmi ismertetésekből következtetve, 1274 - 1431 közötti időszakra gondolhatunk. Nem csak keletkezése, hanem olvasata is vitatott. A fordítási változatok közül a legelfogadottabb: „Miklós Derzsi apa-pap”. Varga Géza szerint lehetséges egy másik olvasata is, ami így hangzik: „Miklós, Du (is)ten papp(j)a“. (http://szekelyderzs.com/rovas_iras_olvasat.html). A szövegben szereplő ligatúra egyik része a D (eD) = Du jel, a másik a székely rovás nt/tn jele. Együtt: „Du (is)ten”.

De volt őseinknek Du nevű istene? A kérdés jogos, hiszen e téglán lévő rovásösszevonáson kívül, mint istennévvel, a „Du” szóval nem találkozhatunk a korabeli artefaktumokon. Van viszont szép számmal utalás arra, hogy a magyarok találkozhattak ilyen nevű istenszerű lénnyel. Ott van például Anonymus Gestájában Enedubeliánus vezér nevében. „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia (Eunedubélia) vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta”.(Pais Dezső fordítása). Az Önedbelia Thuróczynál: Enudbilij) nevet Györffy György három személynévből összetett névnek tekinti: Enéh anyaistennő + Dula és a Belár alán királyok nevei. Varga Géza helyesbítése: „a három név az isteni triász (Enéh, Du és Bél) neve lehet, hiszen a három isteni személy neve jobban illik egymáshoz”. (Du az Atyát jelenti, Enéh anyaistennő, míg Bél a fiúisten). A Dula királynév pedig egyértelműen utal a bolgár Dulo nemzetségre. A kazár és bolgár-török birodalmak vezetői közül Atillát, Kuvratot, Bezmert, Dulo klánbelinek, Bumin kagánt és utódait Asina klánbelinek tartják. A Pallas Nagylexikonban még az alábbi szöveg olvasható: „az első bolgár dinasztia Dula nemzetségéből származott s a magyarokkal való közelebbi kapcsolatnak is van nyoma a bizánciaknál, akik szerint Kuvrát a Duló-dinasztia alapítója, a bolgárok, kotragok és unugurok királya volt. Maga a Belár név is a volgai bolgárokra utal; mondja Plan Carpini János, kit IV. Ince pápa 1246. a mongolokhoz követségbe küldött s a Volga mentén is megfordult. Anonymus szintén említi a Bular földet, honnan Taksony korában nagyszámú izmaklita költözött Magyarországba, ami akkor történhetett, midőn 969 körül, tehát Taksony uralkodásának vége felé az oroszok feldúlták Nagy-Bolgárországot s a lakosok az egykorú arab tudósítások szerint mindenfelé elszéledtek”. Tehát a Dulo-klán volt az onogur-bolgár birodalomban az uralkodó dinasztia. Ezt a birodalmat 630 körül Kuvrat szervezte meg, elkülönítve az onogurokat a nyugati türköktől és az avaroktól. Az onogur-bolgár állam felbomlása után Kuvrat fiai alapították meg az utódállamokat: Aszparuh a dunai bolgár birodalmat, Kotrag Volgai Bolgárországot.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a Magyarországra beköltöző volgai bolgárok adhatták a Vasi-Hegyhát délkeleti csücskében létesített telepüknek a Baltavár nevet. „Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte”. (Anonymus Gesta Hungarorum). Bérbaltavár (47.0101, 16.9693) Bér és Baltavár 1935-ös egyesüléséből jött létre. Mindkét falu Árpád-kori eredetű. Bér (Byr) helységet, amely a középkorban Töttös, Hegyes és Altal Byr néven szereplő három közeli településből alakult ki, egy XIII. század végi oklevél említi először. Hogy mi köze van a Baltavár szónak a bolgárokhoz? Nagyon sok! A bolgár-török uralkodók ezt a címet viselték már a középkor kezdetén. A Dulo klán ősi nemzetségjele (tamgája) volt egykoron. Ez így nézett ki: Ψ, ami egy álló fokost és egy fekvő íjat formázott. Ezek jelképezték a bolgároknál a kán hatalmát, amit „baltavárnak” kezdtek nevezni. Magyarázat: A fokos jelentése (mint a magyarban is) – balta. A „ber” szó jelentette az íjat. Ez a „baltás íj” később vezér, uralkodó értelmet vett fel. A jel eredetileg „baltaber” hangzású lehetett, ami később baltavár lett. A balta és az íj mindig a hatalom jelképe volt. De a bolgár heraldikában a ψ jelenti a nyílat és szárnyat, továbbá a sólymot is. Sokszor a háromágú szigonyt is így jelölik.

Eredetileg ez Tangra (Kubara) nap-isten jele volt. (A szlávoknál Járilo felelt meg ennek az istenségnek). De ez volt a szerelem női szellemének, Turánnak (Alp-biki) a jele is. Az alpok, a bolgár mitológia szellemhősei. („Alp” török szó, jelentése: merész, bátor). A régi mondák szerint Turán hozta létre a volgai ősbolgárok legendás Turán birodalmát. Ezért a Volga-Urál területet Iszke Turánnak (Ó-Turánnak) is nevezték. A Dulo klán tagjai Turán leszármazottjainak tekintették magukat, és valószínűleg ezért lett a tamgájuk azonos. (A törzsek közötti ellenségeskedésre utalhat a magyar „turáni dac, és átok” kifejezés).

A hun-szarmata szövetséget Balambér (ur. 363-378) alapította meg, amikor feleségül vette a hun Kama-Batir kán leányát, Turán Bikát. (A bizánci és a latin krónikák ettől kezdve ezt a szövetséget fogják az európai hunok alatt érteni. Turán Bika pedig „Turán lánya”-ként jelenik meg Puccini operájában, a Turandotban). Balambért fia, Alip-bi (Baltazár, 378-390) követte az uralkodásban. A Baltazár név hallatán – ismerve a szár (sar) cár (király) jelentését – nehéz nem gondolni arra, hogy ennek az értelme Balta cár lenne! A „balta” szó egyik megfejtésében viszont megjelenik az asszír-babilóniai Baal istennév is. A magyar nyelvű Wikipédia szintén azt írja, hogy: „A Baltazár babiloni (akkád) eredetű férfinév, jelentése: Baál (isten) tartsa meg a királyt!” De térjünk vissza a DU szó magyar vonatkozásaira!

Folytatom a példák sorát I. István király anyjának, Saroltnak a nevével. Szokásom szerint ízelítőt adok a hivatalos változatokból: „A Sarolta név eredeti alakja, ótörök eredetű, a jelentése fehér menyét”. (Ladó-Bíró). „Sarolt (bolgár-török „fehér hölgymenyét”), (950 k. – 1008 k.) Géza magyar fejedelem felesége, az erdélyi Zombor gyula leánya, Szent István anyja, Anonymus szerint Tétény vezér ('Töhötöm') dédunokája. Születésének és halálának körülményeit nem ismerjük. Gyermekei születési idejéből következtetve, születési idejét a 950-es évek második felére szokás tenni. Nevét a Sarud, Sarród helynevek őrzik, ahol szálláshelyei lehettek”. (Wikipédia). „Sarolt, Fehér menyét (947 k.-1000 k.): Géza nagyfejedelem (ur. 972-997) felesége, I. (Szt) István király anyja. - Az erdélyi országrészen →gyula tisztet betöltő vezér (10. sz.) idősebb leánya, aki már a g.kel. kerségben nevelkedett. ~ot a korabeli kútfők nemzete legszebb asszonyának nevezték. Külf. források azt írták róla, erős akaratú, hirtelen haragú, uralkodni vágyó egyéniség, aki férfi módjára lovagolt, ivott és verekedett... Az utóbbi (Judit és Mária) leányok olyan kései születésűek, hogy föltételezték, hogy Géza 2. feleségétől, a lengy. forrásokban szereplő Adelhaidtól születtek”. (Magyar Katolikus Lexikon). Padányi Viktor, a Géza fejedelem második házassága című munkájában azt írja, hogy: „Egy 12 századbeli lengyel kútfő (Megjegyzés: Historia Poloniae II. könyv 3. fej.) azt állítja, hogy Gézának lengyel felesége volt, akit „Belekegini"-nek hívtak. A forrásadatot történelemtudományunk, mint képtelenséget félretette, hiszen a mi forrásaink szerint Géza felesége Saroldu volt”. Szerinte Hóman Bálint találta ki, hogy a szláv alattvalók hívták így Saroldut.

Nem akarok Géza fejedelem családi ügyeibe bonyolódni, csak röviden ismertetem saját véleményemet, amelyet a Berta királyleány című írásomban fejtek ki. Lényegét az alábbi idézet tartalmazza: „amikor Mihály meghalt (978), ott maradt a fiatal lengyel felesége (Adelheide) özvegyen, a két kiskorú gyermekével, Vászollyal és Lászlóval. Még nagyszüleim elbeszéléseiből ismerem, hogy a Dunántúlon a fiatalabb testvér felesége ’nagyobbik uramnak’ szólította a sógorát. Lásd Magyar Néprajzi Lexikon: ’a patriarchalis családforma megkövetelte, hogy az asszonyok sógoraikhoz tisztelettel magázva, kendezve beszéljenek. A férj bátyját vidékenként váltakozva nagyobbik uramnak, második uramnak, öregbikuramnak szólították’. Szinte természetes volt a magyaroknál, hogy Géza fejedelem második feleségének tekintették Adelheidet. A külföldi történetírók ezért úgy szerepeltetik Géza fejedelmünket, hogy 967-ben elvette Saroltot, 985-ben pedig Adélaïde de Polognet. (De erre nem volt szükség!)”. (http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/berta-kiralyleany). Badiny-Jós Ferenc dr.: Egy magyar édesanya védelmében című írásában olvashatjuk: „Ez utóbbi adat, melyet a lengyel krónikából idézünk, perdöntő formában bizonyítja azt, hogy Géza első felesége volt „a szépségéről és jóságáról ismert” Árpád házi Sarolta. (A régi írásokban SAR-AL-DU . . . jelentése . . . királyi szülött.)  És a második feleség a lengyel Adelhaid, aki István és Koppány összeütközése korában él, mint Géza (Gyejcs) özvegye”. Ezek után rátérhetünk az eredeti témánkra, Saraldu fejedelemné nevére!

Badiny Jós Ferenc véleményét fogadom el, azzal a kiegészítéssel, hogy Du isten adta királyi szülött” lehetett a név értelme, jelentése. A sumér-szittya szóösszetételt már számtalanszor magyaráztuk, gondolom ennek ismétlésére nincs szükség. Hogy Du istennel még senki sem hozta összefüggésbe a Sarolt nevet? Hát, eljött ennek is az ideje!

Továbbá, itt van a birodalmakon átfolyó Duna neve! Ennek is számtalan magyarázata született. Párat ismertetek. Wikipédia: „A folyó neve az ős-indoeurópai nyelv *dānu (jelentése „folyó, folyam”) szavából ered. A mai oszét nyelv don (jelentése „víz, folyó”) szava hasonlít hozzá. Az Ister a Duna alsó folyásának antik neve. Nevét az ógörögből is származtatják, de kelta eredetűnek is tartják egyes nyelvészek”. Továbbá: „Ugyanakkor egyes nyelvtudósok az azonosság miatt a sumer Istár, a termékenység és a háború istennőjének a nevével hozzák összefüggésbe”. Az angol nyelvű Wikipédiában szkíta-szarmata (esetleg gall) nyelvből: *dānu (folyó). Esetleg a Rigvédából ismert Danu (Asura) istennévből. (Vritra anyja). A szanszkrit dānu jelentése: nedvesség. A Don, a Dnyeper, a Dnyeszter a Dunához hasonlóan kapta a nevét.

Elfogadva azt az elméletet, hogy a nomád népek elsősorban a vizeknek adtak nevet, (ráadásul általában a régi otthonukban ismert folyók neveit) -- amelyeket a folyók istene miatt tiszteltek -- számomra logikusnak tűnik a Duna nevének keleti származása. Egyúttal a Du isten nevének feltűnésére és behozatalára is fény derült. (Danu – Du). Nagy valószínűséggel onogur‒bolgár‒avar szövetség idején (amíg Kuvrát 634-635 körül fel nem borítja azt) az avarok leigázták a szláv szövetség (ant) dulebjeit. Ezek éppen azon a területen laktak ahol a Don, Dnyeper, Dnyeszter nevet kapott. Így elképzelhető, hogy a duleb törzsi név szintén kapcsolatos Du istennel, mint ahogyan Dul király és a Dulo dinasztia neve is. (PVL: »a dulebek a Bug mentén éltek, ahol ma a volynjánok«). Szélsőséges esetben van olyan vélemény is, miszerint: „a Szent Korona keresztje nem a szokásos keresztény jelkép volt eleink számára, hanem a Dana istennevet jelölő hieroglifa”.

(http://karuna.hu/letoltesek_elemek/magyarsag/szent_korona_szimbolumok_jelentesei.pdf

Bár közvetlenül nem kapcsolódik a Du isten névhez, mégis megemlítek még egy meghökkentő névösszefüggést, ami a magyarok és az oroszok történelmének ókori kapcsolatára utalhat. (Csak megemlítem, hogy az orosz alternatív irodalomban a „rusz” név keletkezése kapcsán, gyakran hivatkoznak az ókori asszír főváros nevének fordított hangrendű olvasatára: „Russza”). A Dzsagfar krónika Árbátja egyenlő a magyar Árpáddal. Ez a történetből, a szövegkörnyezetből egyértelműen kitűnik. Az Arbat utca, vagy Régi Arbat (oroszul: Старый Арбат), Moszkva leghíresebb utcája, mely az Arbatszkaja tértől a Szmolenszkaja térig húzódik, mintegy 1,25 kilométer hosszan. Először 1439-ben említik, az egyik templomban történt tűzeset kapcsán. (Ioaszafovszkaya letopisz). Az Arbat név eredete ismeretlen. Vannak hipotézisek: az arab أرباض arbā, szóból, ami azt jelenti, hogy külvárosi, vminek a szélén elhejezkedő. A tatár arba, jelentése: kordé. Orosz változat a gorbat, (göröngyös, púpos). Korabeli hasonló elnevezéssel csak Kolomna városban (55.0833, 38.7833) találkozhatunk. Itt feltételezik, hogy az Arany Horda uralma alatt, vele kapcsolatban nevezhettek el utcát, vagy városrészt. (Арбатская улица). Magyar vonatkozásra még senki sem gondolt. Ez, hasonlóan a kijevi magyarvonatkozású helynevekhez, még feltárásra vár. Természetesen itt közvetlen magyar kapcsolat nem alakulhatott ki, mivel Moszkva létezéséről a 12. század előttről nincsenek nyomok. Az viszont elképzelhető, hogy a mongol kapcsolatok miatt a név eredete valahol találkozhatott Árpád nevével. Ez az időszak pedig, Du isten korában lehetett.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap