Ébredés (17. rész)

Kutasi, v, 01/03/2016 - 00:15

(folytatás)

 

17. fejezet

 

 

Valence, Franciaország

2012. március 8.

 

 

Tompa, távoli morajlás. Halk volt, de az éjszaka csendjében azért hallható. Majd elhalkult. Aztán pár perc elteltével újra kezdődött, és megint lecsendesedett. Órákon keresztül tartott. Mindig egyre hangosabbnak, egyre közelebbinek tűnt. Míg úgy jó három óra elteltével már közvetlenül az ágya mellett érezte. Akkor már dübörögni hallotta a korábban halk neszt.

Úgy érezte, kiesik ágyából. Mintha földrengés lenne. De tudta, sosem jegyeztek fel azon a területen semmilyen földfelszíni mozgást. De akkor mi volt az? Annyira zavarta a dolog, hogy virrasztani kényszerült egész éjszaka. Egy szemhunyást nem tudott aludni. Pedig nagy szüksége lett volna az aktív pihenésre.

 

Nagy tekintélyű, magas rangú ember volt. Antoine Polliert, a francia külügyminiszter és nagykövet. Ő volt Franciaországban a második ember. Beleszólása volt mindenbe, akár belföldi, akár külföldi ügyről volt szó. Érdekeltségei voltak szerte a világon. Ingatlanok, nagyvállalatok, szerencsejáték. Mindenben benne volt a keze. Talán még a maffiában is. Tetemes vagyonra tett szert üzletei révén. Korrupcióval is megvádolták, de ejtették a vádat. Elég sokba került neki, hogy a bizonyítékokat eltüntettesse.

 

Egy külvárosi villában élt a város feletti domboldalon, távol a forgalom és a nyüzsgő élet zajától. Hivatalába ritkán járt be, hetente egy napot, akkor is csak azért, hogy felvegye heti prémiumát, amit saját magának megszavaztatott. Mikor nem külföldön tartózkodott, akkor estéit otthon töltötte. Drogozott, minden nap más nő társaságát élvezte. Habzsolta az életet.

 

 Korán nyugovóra tért, mivel másnap 5 órás repülőút és egy hosszú tárgyalás várt rá a Közel-Keleten. Valószínűleg, nagy erejű, nagy hatótávú fegyverek beszerzése volt a cél. Rákészült az eseményre. Nem drogozott az nap, kedvenc francia borából sem ivott. Teljesen tiszta akart maradni. Fontos volt, hogy rendben menjen minden.

 

Távlati célja egy kis ország teljes leigázása és birtoklása volt annak minden kincsével és értékével. Arany, ezüst, só és bauxit bányákkal, végeláthatatlan erdőkkel, 60 méter magas fenyőfákkal, a legízletesebb gyümölcsökkel, legegészségesebb, tiszta gabonákkal. És a legtisztább édesvízzel. Ama föld alatt rejlett Európa vízkészletének nagy része. Leginkább azt akarta magának. Annyira fogytán volt az ivóvíz a földben, hogy aki birtokolta, az a legnagyobb kinccsel bírt. Tudta, hogy egy évtizeden belül drágábban adhatja el a vizet, mint az aranyat, vagy drágaköveket. Mindenre ki akarta terjeszteni az uralmát. Azt a helyet magas hegyek veszik körül, minden irányból. Adottságai révén teljesen védett minden külső támadástól. Már rég kilátásba helyezte, hogy egyszer majd ő birtokolja. Akkor ott lenne Európa kellős közepén és elérne mindenhová. Kapzsi volt, telhetetlen és rátarti.

 

Aludni mégsem tudott.

Kezdetben a másnapi történéseken töprengett. Sok múlt azon, hogy győzi meg tárgyalópartnereit. Mikor már éppen sikerült volna kizökkennie gondolataiból és elaludt volna, elkezdődött kálváriája a dobogással. Nyugalma teljesen szertefoszlott, helyébe a kétségbeesés és félelem lépett.

Úgy érezte, az egész világ szövetkezett ellene, hogy céljai elérésében megakadályozzák. Forgolódott, ki-be ugrált ágyába. Tv-t kapcsolt, a hangerőt feltekerte, csak hogy ne hallja azt az idegesítő zajt. De semmivel nem tudta elnyomni.

A fejében érezte. Mintha valamilyen Földön túli erő akarná megtörni az elméjét.

Ebben az állapotában jött rá a hajnal. Egy percet nem volt alkalma a pihenésre és két órája maradt, hogy elinduljon. Üzleti partnerei nagyon kényesek voltak a pontosságra. Tartották és el is várták.

Antoine kibotorkált a fürdőbe, megpróbálta összerakni magát és elindult sofőrével a repülőjéhez.

 

(folytatása következik)

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap