Egy gondolatsor a magyar kultúráról

Nyiri Péter - A..., h, 01/22/2018 - 00:15

Széphalmon, Kazinczy földjén hisszük, hogy kultúránk nemzeti létünk alapja. A Magyar Nyelv Múzeumának küldetése, hogy a magyar kultúra iránti elkötelezettséget, kötődést erősítse. Csak a saját kultúrájára építkező nemzet haladhat előre útján, s kultúra egyik alappillére az anyanyelv. Ezért anyanyelvünk ápolása, az anyanyelvünkkel való tudatos törődés a nemzet fejlődésének is záloga. Ez itt Széphalmon alaptételünk.  A Magyar Nyelv Múzeuma a magyar kultúra múzeuma, a magyar nemzet múzeuma.  Kováts Dániel sorait idézem a nyelvmúzeum küldetéséről: „… a magyar nyelv az egész világ magyarságának közös tulajdona: őseinké, a miénk, az utódainké. Az intézmény [a nyelvmúzeum] tehát nemzeti múltunk és jelenünk kincsestárának bemutatásával hasznosan szolgálhatja anyanyelvünk, nemzeti művelődésünk, nemzeti emelkedésünk ügyét. […] Az intézmény küldetése, hogy a hely adottságait, a genius loci kisugárzását is hasznosítva a magyar nemzeti műveltség egyik alapértékét, az anyanyelvi kultúrát közvetítse az érdeklődőkhöz. A múzeum a maga gyűjtőkörében általános tematikájú országos közgyűjtemény, amely a magyarul beszélő közösségek teljes körére kiterjeszti figyelmét országhatáron belül és kívül.”

Széphalom nemzeti emlékhely, zarándokhely a magyar anyanyelvűek és a magyar nyelv barátai számára, eszmeileg és fizikailag is (mint a nyelvújító Kazinczy otthona, működésének helyszíne) a magyar kultúra jelentős pontja. A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük. És amikor a magyar kultúra napjáról, a Himnuszról szólunk, eszünkbe jut Kölcsey Ferenc, Kazinczy harcostársa és barátja-tisztelője (még ha egy idő után el is távolodott a széphalmi mestertől); és eszünkbe jut az 1859. december 30-i széphalmi Kazinczy-ünnep, amikor Kazinczy sírja mellett a nagy sokaság – a sárospataki és újhelyi diákság is – elénekelte a Szózatot és a Himnuszt, s így szinte nemzeti tüntetéssé vált a szép esemény. Matolay Ede írja, hogy a Himnusz éneklése alatt „Károlyi-Kornis Klarisza grófnő a sírhantra térdelve, arra egy virágkoszorut tett, s utána ugyanezt tevé nehány pórleány. Kell-e festenem e látványt, hol a tündéri szépség s magasztos erény, és az egyszerü ártatlanság tündérképpé egyesült!”

A Himnusz azóta is sokszor elhangzik a Kazinczy-sír mellett, a szavak elröppennek az Emlékcsarnok felé, s tovaszállnak a „hasonlíthatlan szépségű Sátor-hegyek hegyek” közé. A szavak elröppennek, mégis megmaradnak a szívekben, lelkekben. S ahol a Himnusz, az anyanyelv, a kultúra szavai megmaradnak, ott megmarad a nemzet is.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap