Egy kacagás története

Turcsány Péter, p, 02/08/2013 - 00:01

 

 

 

 

 

Elmondani egy kacagás történetét? Ráadásul, ha mindez szakrális példázat is? Megfoghatatlan, halacska-pillanat. A Vízöntőben felszínre bucskázó halacskáé. De kicsúszik-e értelmezésünk hálójából? A korsóvivő asszonyok megfejthetetlensége. Pedig – megoszthatatlanságában is az enyém; az enyém – mint alanyé –, aki megkapta, akinek megadatott.

A középkorúság nyakszorító hurkai. Ugyanakkor: mint a Nagy Fiatalság nyílegyenes folyósodra – ami valamilyen tétova delta-szétszakadásba torkolt… Mocsaras, moszkitós, szúnyogfelhős labirintus – a középkor deltái – sodródva, elnyelődve – fulladozva – a késő öregkor felé… (?)

Az elveszettség időintervallumai. De: egy DERENGÉS esélye: kibukunk a TENGER horizontjára – a Nagy Teknő ár-apály ringatása – ahol a RÉSZESEDÉS esélye már VISSZAVONHATATLAN. Isten tenyerében egy fölmarkolt végtelen!

S benne: mi – az i t t föleszmélők: már a forrástól kezdve ez a végtelen oldódás várakozott ránk! Már a forrásnál a végtelen oldódás jegyesei voltunk!

Ó, határtalanság, ó, Isten – árva sajkánk befogadója!

Sirály-vijjogás, kormorán-csáklyacsapás, albatrosz-némaság és a víztükrök ezüstje és a szemfehér holdfénye és az arcunkba ömlő vér teljes végtelenje.

És a ringó bölcső – és az úszók határtalan merészsége!  

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap