Egy pillantás a pokolba

Orosz T Csaba, k, 03/05/2013 - 00:06

 

Paul nagyon szerette az édesanyját. Egész kisgyermek korától minden fontosabb játékának a Mama nevét adta.

-          Csak jó ember legyél, ha felnősz, kicsi Pauli – mondogatta a Mama mindig. Apját az állandóan siető kereskedőt nem igazán szerette. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Paul nem vitte tovább a családi üzletet, hanem 22 évesen lelépett. Nem a klasszikus lelépés volt, hanem a sorállományú katonai szolgálata után nem szerelt le. Rebesgették, hogy talán új háború van kialakulóban, de Paul nem hitte el, hogy a nagy világégés után még egyszer olyan őrült lenne az emberiség, hogy bele lehetne rángatni még egy háborúba. Elvégre már 1937-et írunk. Sorállományban pilóta kadét volt, ezért elhatározta, hogy bennmarad és miután elég repült órája lesz, kereskedelmi pilótának áll. Egy évvel később az avatáson amikor feltűzték a repülő szárnyakat, odalépett hozzá egy ezredes, éppen amikor Spencer barátja hátát lapogatta boldogan.

-          Gondolja meg fiam! Ilyen jó pilótáknak nem lenne szabad a polgári repüléshez menni!

Akár még ezredes is lehetne magából, ha igyekszik. Megsúgom, hamarosan háború lesz Európában! Amerikának szüksége lenne az ilyen hazafiakra! Csak katonákat kellene átrepíteni a Nagy Tócsa felett!

Így történt, hogy Paul és Spencer barátja  a 340-es Bombázó Ezred 97-es nehézbombázó századába került tényleges állományba egy ütött kopott B-17-es repülő erőd fedélzetére, másodpilótaként.

Amikor Paul első eltávozására hazament a drága Mama nagyon aggódott a döntése miatt.

-          Nem szeretném, ha embert ölnél kicsi Paulim!

-          De mama, Európa messze van, ide nem jön át a háború. Én pedig csak pilóta vagyok! Én leszek az egyetlen katona Mama a földön, akinek kezeihez még egy ember vére sem fog tapadni!- mondta erőltetetten mosolyogva. Apja nem szólt egyszem fiához, mert nem a vállalkozást vitte tovább.

-          Ha megígéred megtartod!- mondta megnyugodva a Mama.

-          Ha lesz egyszer saját gépem aminek én leszek a kapitánya, akkor rólad fogom elnevezni Mama!

-          Még nem szoktál le erről a bolondságról? Nézzenek oda, már férfi és még mindig az anyjáról nevezi el a dolgait! – nevetett a mama, de láthatóan jólesett neki az ígéret.

 

 

1942-ig nem is volt gond az ígérettel. Ekkor a pilótaprogram keretében az angol királyi légierő a RAF néhány bombázó pilótát kért kölcsönbe a szövetségesétől. Paul is közöttük volt. A RAF Polebrook- i központjába került. Erről a repülőtérről szállt fel a szövetségesek Nyolcadik Öszesített Repülőezrede, hogy csapást mérjen európára.

Paul életében először volt kapitány egy C tipusú B17-es bombázón. Hihetetlen magasságban harmincezer méteren kellet támadnia a wilhelmshaveni  Gépgyárat.

-          Rózsagyökér egyes itt Dagipék vezér, magasságon vagyok!

-          Dagipék vezér itt az irányítás, minden rendben?

-          Jelentem rendben, egy kilenc nulla múlva a cél fölé érek – rádiózott az újdonsült kapitány.

-          Kapitány itt faroklövész!

-          Ne rádiózzon faroklövész, kiabáljon, majd továbbadják!- hamarosan megjött az üzenet a faroklövésztől a rádióson és a bombavetőn keresztül, hogy a farokgéppuska hevedere ebben a magasságban elfagyott és működésképtelen. Hamarosan az összes lövész jelentette, hogy náluk is ez a helyzet. Gyakorlatilag védtelen volt a gép a német vadászok ellen. Paul remélte, hogy talán extrém magasságuk megvédi őket az elfogó vadászoktól, ugyanakkor remélte, hogy a bombavető célba talál, hiszen fele ekkora magasságból gyakoroltak csak.

-          Kioldási helyzet hamarosan uram – jelezte a bombázótiszt.

-          Számoljon John – szólt hátra Paul

-          Öt, négy , három, kettő, egy, kioldás!

-          Találat? – Érdeklődött izgatottan a kapitány később

-          Negatív uram – mondta a tiszt

-          Másodlagos célpontra állni! – adta ki a parancsot, bízva abban, hogy a század többi része nagyobb sikerrel jár. A következő cél a közeli tengerészeti bázis volt. Itt két igazolt találatuk volt. Paul remélte, hogy még tartja a mamának tett ígéretét és csak anyagi kárt okoztak.

A következő bevetésen nem lett volna kifogás, ha a sors másképp nem rendelkezik. Brest, Emdem, Kiel  városok ellen repültek gyújtó bomba füzérekkel, amikor félúton a bombakamra ajtaja meghibásodott és vissza kellett térniük a bázisra. Tehát Paul megtartotta ígéretét idáig. Ezután a bevetés után hírtelen visszarendelték az Egyesült Államokbéli Utah-ba. Visszarendelésének oka az volt, hogy különleges gépekkel, különleges bevetésre kellett felkészülnie két tapasztalt háborút megjárt kapitánynak.

John elbűvölve nézte a hatalmas, vadonatúj, csillogó B-29 Superfortress bombázót.

-          Akkor a baloldalit választja őrnagy? – kérdezte a műszaki tiszt- Mit fessünk rá? Mi legyen a neve?

-          Enola… Enola Gay…! – válaszolta Paul Tibbets őrnagy.

 

 

 

 

 

1945 augusztus 6.-án reggel a Little Boy nevű urániumbomba felrobbant Hirosima városa felett. Egyetlen szempillantás alatt elpusztult a város házainak kétharmada és közel nyolcvanezer ember, akiknek csak az árnyéka maradt beleégve a talajba. Az Enola Gay faroklövésze szerint a robbanás utáni kép olyan volt, mint: „Egy pillantás a pokolba”

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap