„Elalszom, mint az őzek” (Dsida Jenő emlékére)

Kondra Katalin, sze, 05/17/2017 - 00:12

1907. május 17 Szatmárnémetiben született, Binder Jenő Emilként. Gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Tehetségét Benedek Elek fedezte fel és támogatta. 1923-1927 között rendszeres publikálási lehetőséget kapott a Cimbora című folyóiratban. Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben tanult.1925-ben beiratkozott a kolozsvári egyetem a jogi karára, de tanulmányait végül nem fejezte be. Szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban. Tagja volt, a helikoni írószövetségnek, majd a Kemény Zsigmond társaságnak, melynek többek között Reményik Sándor és Áprily Lajos is tagja volt. Ő maga, Kiss Jenő, Asztalos István, Szemlér Ferenc és Balázs Ferenc az ifjabb nemzedékhez tartozott. Nagy hatással voltak rá a Nyugatosok, különösen Kosztolányi. Bár nem hódolt a „kávéházi életformának”, jellegzetes személyiség volt, akihez hozzátartozott a fekete szegélyű szürkekalap, a szürke zakó és a gondosan megkötött nyakkendő. Nem volt a népet ostorozó forradalmi költő, de hatalmasat alkotott, amikor megírta Psalmus Hungaricust (Magyar zsoltár), amit Romániában a rendszerváltás előtt tilos volt szavalni. 1937-ben nősült meg, egy évvel később súlyosan megfázott. Ez és a gyermekkora óta tartó gyógyíthatatlan szívbetegsége következtében, 31 éves korában meghalt. Az „Elalszom, mint az őzek” című verse, azt az érzést kelheti az olvasóban, mintha Dsida, tudatában lett volna annak, hogy betegsége miatt nem lesz hosszú életű. /Félálomban/ibolya-sugarak közt/édesen gyönge vagy, fiacskám. Már gyermekkorodban/mérföldekről meghallottál /egy fecskesóhajt/s ha tüske döfött ujjadba, patakkal eredt meg/a véred /...A mindennel kibékülés/illata/álomba kísér,/mosolyodtól/harmatkönnyekre fakad/a korhadó, zűrzavaros ég./Elalszol,/mint meghajszolt őzek/a bozótban, napkeltekor:/utolsó/szerelmes gondolatod/piros vadszőlő-levelek közé akad.” Talán ezért is igyekezett megragadni az élet szépségeit, az apró örömöket, a szerelmet (Viola-ciklus). Istenes verseket is írt (Nagycsütörtök). Ezekben megfogalmazza Istenhez való viszonyát és hitét. Játékos, ritmusos művei ma is gyönyörködtetik az olvasót. „Tavaszi ujjongás/Tarka virágnak/Illata kábít, /-Édes a méz mit/Kelyhe kinál;!/Lebben a/lepke,/Röppen a méh -/Sok kicsi vándor/Kedvese ajkán/Csókra talál./Nincs ma halál,/Él ma/a földön/Mit csak az Isten/Élni teremtett; -/Harsog a himnusz,/Hangos a táj! -/Semmi se fáj,/Minden örömre,/Tűzlobogásra/Szítja a lelket.../Újra születtünk/Zöld lobogóval/Lepkefogóval/Táncra megint!...”

 

Forrás: Wikipédia 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap