Életnyitány (Triptichon)

Turcsány Péter, k, 09/19/2017 - 00:03

 

 

Életnyitány

(Triptichon)

I.

Könyörtelen, éles, kemény
vídia-kamasz voltam én,
mivé a konok dac tett,
jellemem csupán az lett.

Szememben a szomorúság
volt legősibb fegyverem,
ha visszanézek, a jóság
ült hullámzó lelkemen.

Álltam csak gőgős tévhitek
hamisan ácsolt állványain,
láttam – mögöttük ház, haza
nem nőtt, csak pusztult tovább.

Mi tartott mégis erőt ragyogni
holdfény-kráteres csendben?
Rejtőzkodő némaságban hangok
kockáit rázni kezdtem.
II.

Életem nyitánya,
’hatvanhét,
erdőnyi kiáltásom
hallom még.

Nem szűnhet meg az a
segélyszó,
kórus nélkül is
vezényszó,

féltve tömnék el azt
a zsákot,
mit a szellem lángfoga
kirágott,

de mint palackból hűség
szelleme,
kamaszlélekből ömlött
hű zene.
III.

Ti, idő sodorta
barátaim,
hoztok derűt rám
vasárnapin,

emlékezni tenger-
szemekre,
pillanat-szemcsék közt
szemelgetve:

ragyogó léleknek oly
ruháját,
mit fodrai közt
szépség jár át,

visszatérni az örök
körbe –
hol maga Isten kapott
ölbe!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap