Elfogyóban

Fedák Anita, sze, 03/13/2013 - 00:08

    Csallóközaranyos sajátos arculatú felvidéki kisközség a Duna partján. A helyi magyar tannyelvű iskola igazgatónőjével egy erdélyi pedagógus-továbbképző akadémián találkoztam. Úgy alakult, hogy egy szobába kerültünk, harmadikként egy Marosvásárhelyen élő magyartanárnő volt a lakótársunk.

Már első nap észrevettük, hogy a szlovákiai pedagógusnak valami nagyon nyomja a lelkét. A megismerkedést követően, az éjszakába nyúló beszélgetés során Kató végre megnyílt. Baj van otthon... Nem a családban, az iskolában... Szeptemberben mindössze két gyerek ült be az első osztályosok padjába. No nem azért, mert olyan kevés gyerek született hat évvel ezelőtt a faluban. Hanem mert a szülők túlnyomó többsége szlovák iskolába íratta be a csemetéjét. És ez így megy már évek óta.

"Van egy gyönyörű, korszerű iskolám, csak éppen alig van benne gyerek..." – mondja keserű iróniával a hangjában. Mert hát nem nehéz kitalálni, hogy milyen jövő áll a csallóközaranyosi magyar iskola előtt. Etelka, a marosvásárhelyi tanárnő, aki Kelementelkén, egy kis erdélyi faluban tanít, bekapcsolódva a beszélgetésbe, hasonló helyzetről számolt be. A nyolcosztályos iskolában még száz gyerek sincs, de ebből csak ötvenvalahány a magyar származású. A többiek romák, akik valójában "holt lelkek", mert papíron ugyan iskolásnak számítanak, de valójában alig látogatják a tanintézetet. Egy-egy tanfelügyelői ellenőrzés előtt ugyan behívatják őket, de előfordult egy alkalommal, hogy a nyolcadikos leányzó karján egy párhetes csecsemővel jelent meg és ült be az iskolapadba, meséli. Az viszont nem jellemző, hogy magyar szülők román iskolába adják a gyerekeiket. A kárpátaljai helyzetről szólva ezek után nem sok újat tudtam mondani. Gyerekből ott is évről évre kevesebb születik. Ott sem népszerű az iskola a romagyerekek körében. És Kárpátalján is van olyan oktatási intézmény, ahol 5–6 elsős gyerek toporgott a tanévnyitón. (Ungváron járva meg is kérdeztem az oktatási és tudományos főosztályon, mennyivel kevesebb magyar iskolásunk lesz idén, mint tavaly. A válasz több, mint aggodalomra adó. Majdnem kétszázzal). Az viszont roppant meglepte a szlovákiai iskolaigazgatónőt, miszerint néhány éve divatba jött, hogy az ukrán, illetve vegyes-házasságban élő szülők magyar iskolába adják a gyereküket. Miért?! Mi hasznuk származik később belőle?! – kérdezték csodálkozva. Elmondtam...

  Pár kilóméterre van a magyar határ. A gimnáziumot már Kisvárdán, Nyiregyházán vagy Debrecenben fejezik be. Most, hogy ezeket a sorokat papírra vetem, az jut eszembe, hogy a könnyebb határátlépéssel és más újítási tényezők ismeretében hányan gondolják meg magukat... Hány iskolaigazgatónak okozhat álmatlan éjszakát, hogy szűkebb pátriájában a magyar szülő inkább a magyarországi iskolát választja. Igaz, Magyarországon is vannak demográfiai gondok, s mint anyaországi ismerőseimtől hallom, ott is fől emiatt az iskolaigazgatók feje. Bizony, bizony, nemcsak Csallóközaranyoson fogy a magyar... De az egész Kárpát-medencében.

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap