Elmecsapda

Szerkesztő A, cs, 11/23/2017 - 00:11

Rico már negyedszerre próbálta kiemelni a siklóból a multisisakot. Minden mentális erőfeszítés ellenére csak a szélvédő ellenzőt tudta megmozdítani. Végül mérgesen vágta rezgőkését az ártatlan sisakba. Ekkor megmozdult a sikló! Rico csodálkozva nézett körbe, de csak Joant a kishúgát látta a kert végében játszani.

Rico tizenhat éves pilóta kadét volt a Rongo bolygó flottájánál. Néhány hete az oktatója vette észre, hogy talán ő is az Elmesúlytók képességeivel rendelkezik. Ebben a galaxisban az Elmesúlytók mentális társasága uralkodott. Ha csak a gyanúja is felmerült, hogy egy gyerek rendelkezik a képességek egy kicsiny csírájával is azonnal az Elmeakadémiára vitték ahol kiderítették, hogy valós-e a képesség vagy csak szokatlanul magas az agyi intenzitása. Így vagy úgy, de mindenképpen abbahagyatták ilyenkor az előző tanulmányokat.

Rico szeretett repülni és tehetséges is volt. Ezért úgy határoztak az oktatóval, hogy nem jelentik a tüneteket. Egyenlőre. Az Elmesúlytók úgyis érzékelik, ha valós az ilyen irányú agytevékenység a Rongo bolygón.

Rico tudta, hogy bár hatalmat és gazdagságot jelentene, ha megvolna benne a hajlam, de nem akarta felcserélni a családját az Elmekastély oktatóira. Amikor megmozdult a sikló kissé megrémült, mert azt hitte, hogy ekkora energia nyalábot már érzékelhetnek a Súlytók. Abbahagyta hát a kísérletezést és leült a húga mellé, aki a frissen sütött Gom lepényt majszolta, amit az előbb hozott ki a Mama.

- Nem szeretem a siklót Ricó – szólalt meg nyafogósan a tízéves Joan. – Féltelek benne, mert azt álmodtam, hogy leesel az égből.

- Semmi bajom nem lehet hugi - mondta nevetve Rico – hiszen Apa vére az enyém is! – ahogy kimondta már látta, hogy ezt nem kellett volna. Joan szája sírásra görbült. Átfogta a törékeny kislány vállát és egy könnycseppet  elmorzsolva ő is emlékezni kezdett. Apa. Csak ennyi maradt belőle. Három betű. Csillagvadász hajója úgy porladt szét egy hibás manőver alatt egy Szupernovával való találkozás után, hogy még egy atomi részecske sem maradt belőle. Joan azóta mintha megállt volna a fejlődésben, testi értelemben. Két éve egy centit sem nőtt csak az a hatalmas esze gyarapodott. Már letette az összes alapvizsgáját, amire még lett volna három éve. Matematikus szeretett volna lenni, mert a lányok csak elméleti síkon dolgozhattak. Elmesúlytók sem lehettek, mert a lányokból hiányzott a mentális képesség. Kivéve az ősi Császárasszonyt, aki a történelemben egyedülállóként olyan hatalmas mentális képességekkel rendelkezett, hogy pusztán az elméjével igázta le a galaxist. Az ő utódjai voltak az első Elmesúlytók. Azóta sem volt nőnemű egyed, akiben akárcsak nyomokban fellelhető lett volna a képesség. Joan befejezte a szipogást és ellenségesen nézett a siklóra. Rico, hogy megnyugtassa beugrott a fülkébe, hogy kivigye az udvarból a gépet.

- Máskor nem hagyom a napon – gondolta, amikor a gép oldalához ért és érezte, hogy tűzforró az egész masina. Felszállt és egy árnyékos kis téren letette a siklót.

Amikor visszaért a ház elé rémülten vette észre, hogy a kert felett az Elmesúlytók egyik gépe lebeg.

- Na ennyit a titkolózásról – gondolta. Belépett a kapun és eldobta a sisakját megdöbbenésében. Két Súlytó térdelt a fűben pár méterre Joantól, aki nyugodtan játszott a babájával, mintha nem is látná a két nagyurat. Ekkor vette észre, hogy nem csak szimplán térdelnek, hanem mintha tonnás súly nyomná őket a földbe, ami alól kétségbeesetten próbálnak szabadulni. Az egyik Elmesúlytó kinyögte

- Kadét, kérem, szóljon az Úrnőnek, hogy oldozzon fel minket! - Rico csodálkozva nézett körül, hogy a harmadik Súlytó az Úrnő, de senkit sem látott négyükön kívül. Ekkor a Mama kirohant a házból és felkapva Joant Rico elé állt.

- Nem vihetik el a fiamat, nagyuraim! Még nem kész, most halt meg az apja!

A két főpap fölállt és közelebb lépve újra letérdeltek

- Nem bántjuk a fiadat asszony! Ó Úrnőm, légy kegyes minket elbocsátani! - a Mama és Rico legnagyobb ámulatára Joan furcsa, idegen hangon megszólalt.

- Menjetek békével, de ne térjetek vissza, csak ha szólítalak titeket! - a két főpap kihátrált a kertből majd teleportáltak lebegő járművükbe és elhúztak kelet felé. Joan természetes hangján megszólalt

- Viccesen beszéltek a bácsik az előbb. A fejemben. - A Mama borzadva nézte kisebbik gyermekét. Letette, majd besietett a házba. Nemsokára hallották, hogy telemátrixon beszél valakivel.

- Esküszöm uram, nem tudtam róla! Kérem, mondják meg, mit tegyek? Beszállítsam?

Rico szíve elszorult anyja szavai hallatán. Megfogta Joan vállát, másik kezével felnyalábolta annak játékait.

- Gyere Joan - mondta –, elmegyünk a tavakhoz játszani! - A kislány arca felderült a lehetőség hallatán. Kimentek, Rico gyorsan ellenőrizte a sikló repülési képességeit. Bosszúsan látta, hogy a foton akkumulátorok szinte teljesen kimerültek.

- Talán fel sem tudok szállni – mormogta dühösen maga elé.

- Te csak vezess - mondta Joan kedves hangon.

Rico azt vette észre, hogy a sikló a hajtóművek beindítása nélkül felemelkedik, és borzalmas sebességgel megindul.

- Lassabban Joan – szólt remegve –, mások is repülnek!

A sikló vad futása érezhetően meglassult és vezethetővé vált, viszont nem tudta a gépet földközeli pályán tartani. A sikló egyre emelkedett

- Mit csinálsz Joanna? - kérdezte idegesen

- Meglátogatjuk a Papát! – mondta a kislány boldogan. – Te csak figyelj a vektorokra!

A gyakorló sikló elérte a kitörési sebességet és szinte kilőtt a bolygó vonzásából a fénylő csillagok felé. Rico gyors számolást végzett és elhűlve látta, hogy amennyiben ilyen sebességgel közlekednek, akkor hamarosan becsapódnak a galaxis szélén lévő Szupernova magjába. Elkeseredetten próbált fékezni, ekkora erő ellenében sorban kisültek a fékező fúvókák. Ekkor vette észre, hogy három csillaghajó, szédítő sebességgel, de tisztes távolságból követi őket. Hamarosan telemátrix kapcsolatot jelzett a számítógép. Belépett és Kordont látta a képernyőn az Elmesúlytók főpapját.

- Kérem, kadét, mondja meg a Császárasszonynak, hogy lassítson!

- Császárasszony? – kérdezte hitetlenkedve Ricó.

- Igen, a testvére sejtszinten része a Császári klánnak. Az Önök apja Saander kapitány is a Császárasszony leszármazottja volt, képességek nélkül. De a lányában reinkarnálódott az Uralkodó, még nem tudjuk, hogy milyen okból.

- De ő csak Joanna a húgom – szólt tamáskodva Rico

- Hagyd csak bátyó - szólalt meg Joanna szokatlanul kemény és mély hangon. – Azonnal forduljanak vissza Kordon! – váltott a „ Kislány Uralkodó” parancsolóra.

- De Úrnőm a létfenntartó rendszereik csak percekre tartanak ki az Önöké nem csillaghajó! – ekkor fényes gömb gyulladt ki a sikló körül, mintegy erőtérbe foglalva azt.

- Úrnőm engedje, meg, hogy átszálljak az Önök hajójára! – kérlelte a főpap a kislányt.

- Csak egyedül jöhet Kordon – adta meg az engedélyt Joan. Egy pillanattal később térdelő alak materializálódott a sikló padlóján.

- Császáraszony, azonnal vissza kell térnie az Elmekastélyba, képességei felmérésére. Az egész galaxisban érezni a hatalmas mentális erőt. – Joan arca elborult és idegen hangon, bosszúsan felkiáltott

- Ne egy szolga mondja meg, hogy mikor és mit tegyek! – majd a rendes hangján nevetősen megszólalt

- Meglátogatjuk a Papát, ugye bátyó?

- Ahogy akarod hugi - válaszolt a régi kedves megszólításra Rico. A kislány tapsikolt örömében és a hajó iszonyatosan felgyorsult. A főpap rémülten kapaszkodott. Rico felállt, hogy átadja a helyét az idős embernek, de egy ismeretlen erő visszanyomta a székébe.

- Maradj bátyó! A szolga helye a padlón van! – mondta a lány újra a mély hangon.

- Igen ez ő – sóhajtott a főpap.

A Szupernova izzó gázburka előtt lassult a rohanás és hírtelen megálltak.

- Rico, itt a Papa! – mondta a kislány sírós hangon. – Légy jó, mert én hamarosan találkozom vele!

- Ne tegye Császárasszony! - kérlelte Kordon

- Már nem én irányítok – szólt a már ismert mély hang. – Borzalmasan erős az elméje! Egy csapda! – ekkor a kislány a megszokott gyenge hangján megszólalt.

- Ég veled bátyó, találkozom a Papával! - a következő pillanatban a törékeny leánytest teleportált a siklóból. Rico üvöltött, a főpap feje eltorzult a hatalmas mentális erőfeszítéstől, hogy visszatartsa.

A Szupernova magja gigantikus villanással felizzott elpusztítván a három kísérő hajót. A siklót megvédte az erőtér, amelyet Joan  gerjesztett idejövet.

A nova előtt egy pillanatra kirajzolódott egy hatalmas szkafanderes alak amint egy copfos kislány kezét fogja. A Szupernova két éve lángoló magja lassan kihunyt. Kordon átölelte a remegő fiú vállát és azt mondta csendesen.

- Legalább egymásra találtak. A Császárasszony segíteni akart legkedvesebb leszármazottjának, de ő is belezuhant a gyermeki akarat csapdájába, ami a galaxisban a legnagyobb erőnek bizonyult!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap